Miután sikeresen elültették a bogarat a fülében Aliyah félt utánna járni az igazságnak, aggódott mit talál majd ha nekikezd. Hoseok látogatása óta vívódik önmagával, hogy kinek is kéne igazán hinnie. Egy olyan srácnak aki a kezdetektől fogva bunkó és kegyetlen volt vele, de ha kellett mindig számíthatott rá? Vagy annak aki már az elejétől kedvesen, barátként közeledve felé próbálta elviselhetőbbé tenni az ottlétét? Mérleg pont fele-fele arányban volt tele, egyik irányba se akart kibillenni, még egy hangyányit sem. Adjon esélyt Hobinak is? Hogy talán neki is lehet igaza? Kezdjen kutakodni JeongGuk után? Kérdések százai váltották egymást fejében és egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet.
A nap halvány rózsaszínben világította meg az égen lévő néhány felhőt, amint feltűnt a horizonton. Az óra alig mutatott hét órát de Aliyah már a nappaliban várta, hogy JeongGuk végre felkeljen és elhagyja a házat. Minél előbb meg akarja tudni mi van abban a szobában, hogy végre megnyugtassa háborgó lelkiismeretét. Nem kellett sokáig várnia, a férfi sebesen robogott lefelé a lépcsőn, szájában egy fél szendvicset tartva, közben magára aggatta kabátját.
- Hová sietsz ennyire? -állt fel a lány.
- A központba. -felelte teli szájjal- Mr. Turman hívatott. Valami nagyon sűrgős dolog miatt.
- Remélem jó híreket fogsz kapni.
- Én is. De van egy kis bökkenő! Ezúttal egyedül kéne lenned. A mai eligazításon mindenkinek jelen kell lennie, Taenek is.
- Semmi gond, megleszek. Nem lesz baj ne aggódj.
- Rendben. De azért bekapcsolom a riasztót és hívj ha van valami. -robogott ki az ajtón.
- Oké hívni fog... -már nem tudta befejezni mert a férfi már sehol sem volt.
Kapva az alkalmon gondolta végre kideríti mi van abban a nagyon titkos szobában. Felment az emeletre és az ajtó elé érve egy pillanatra megtorpant. Elkapta egy furcsa, kellemetlen érzés hiszen még sosem kellett senkihez betörnie és kutakodnia a személyes dolgai közt, ez olyan... természetellenes számára. De ezúttal saját és huga biztonsága sokkal fontosabb volt, mint a becsülete. Tudnia kell végre mi folyik a háttérben! A kilincsre téve kezét lenyomta azt ám az ajtó meg sem mozdult, zárva volt. Dobbantott egyet lábával, végre adódna egy alkalom a szaglászásra erre zárva van. Hagyni akarta a fenébe de elgondolkodott hogyha bezárja akkor valahol egy kulcsnak is lennie kell. A kulcscsomóján csupán mindig három kis fém pihent, ami azt jelenti nem tartja magánál az ajtó nyitját. Ami annyit tesz a házban kell lennie, valahol... Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában kezdett el kutakodni, hátha ott rejtette el valahová.
- Te mit csinálsz?
A hirtelen jött hangra úgy megijedt, hogy fejét beverte az ágy fémrácsába, mivel pont azalatt kutakodott. A hang irányába pillantva meglátta hugát álldogálni a küszöbön.
- Hogy mit...? -agyalt, mit is kéne most kitalálnia- Játszom. Tudod...öm... JeongGuk elrejtett egy kulcsot és nekem meg kell találnom.
- Én mért nem játszhatok ilyet?
- Játszhatsz te is csak nem akartalak felébreszteni, addig elkezdtem a kutatást. Gyere, segíts te is!
- Oké! -ugrándozott testvére mellé- Milyen kulcsot kell keresni?
- Nem tudom. Ö... nem mondta.
- Ez sok segítség. És hova rejtette, adott távpontot?
- Nem. Azt mondta ha megtaláljuk különleges ajándékot kapunk tőle.
- Jaj de jó, remélem egy telefon lesz.
- Minek az neked? -nézett rá kíváncsian.
- Hát hogy fel tudjalak hívni. Ti folyton csak telefonoztok egész nap, én is akarok!
- Ezt még megbeszéljük. Most keresgéljünk jó?
Folytatták tovább a kulcs utáni hajszát de sehol sem akadtak nyomára. Átkutatták az egész házat de sehol sem találták meg. Pedig minden átnéztek, a férfi szobáját, a vendégszobákat, a fürdőt, nappalit, konyhát sőt még a saját szobájukat is, de hiába. Annyira belefeledkeztek a keresgélésbe, hogy észre sem vették mennyire elszaladt az idő. Taehyung betoppanása térítette vissza őket a valóságba. Lia megígértette Sofival, hogy nem mondja el senkinek, hogy ők ma kutattak mert JeongGuk megtiltotta. Szerencsére huga elhitte szavait, így nem is mondott semmit az immár fekete hajú srác előtt. A tv elé kuporodva nézte kedvenc meséit, amíg a felnőttek a konyhában beszélgettek.
- Na mesélj, mi volt bent?
- Úgy tűnik már nem kell sokáig várnunk arra, hogy Diego idejöjjön.
- Tényleg? -nézett meglepetten- Ez szuper. Az publikus honnan tudjátok?
- Nem, de elmondom. Mivel most "Jimin vezeti a nyomozást" -mutatott idézőjelet, közben mosolygott- úgy tesz mint aki nagyon bizonyítani akar a parancsnoknak, így elküldte Namot, hogy derítse ki mit tervez Morino. Ma azt a jelentést kaptuk tőle, hogy kegyetlen bosszút tervez a fia gyilkosa ellen. Elvileg szervezi az ideutazását.
- Elvileg? Szóval akkor ez nem biztos?
- Hát mivel NamJoonról van szó, nem hihetünk 100%-osan a szavaiban. Félünk valamit elhallgat vagy nem egészen úgy van ahogy azt elmondja.
- És hogy akarjátok kideríteni igaz-e amit mond?
- Úgy, hogy ma Mr. Turman elküldte Kookot Mexicoba.
- Micsoda? -kérdezte döbbentten- Hát azért szólhatott volna... -jegyezte meg cinikusan.
- Nem lehet. Úgy jött el a központból, hogy "kegyetlenül összeveszett" a főnökkel, ami persze csak kamu a látszat kedvéért. Így tudott teljes titokban lelépni.
- Na és nem lesz feltűnő ha holnap nem megy be?
- Nem. Nem mert tudjuk, hogy ha összekap valakivel akkor nem érdemes zaklatnunk őt és általában ilyenkor eltűnik 1-2 napra, így ez teljesen biztos sztori.
- Egyedül ment? -bólintott- Nem veszélyes ez? Mármint csak egy egész maffiával áll szemben.
- Van kockázat, de ő vállalta. Tudta mibe vág bele. Nagy fiú már megtudja magát védeni.
- Persze, tudom de... akkor is egy hadsereg ellen van egyedül. Csak nem olyan hülye, hogy egyedül szembeszáll velük vagy igen?
- Bár azt mondhatnám, hogy nem de sajnos túlságosan jól ismerem Jungkookot. Bízzunk a legjobbakban!
- Na és hogy van Jin?
- Jobban. Ha a reggeli eredményei jók lesznek akkor hazaengedik.
- Az jó örülök neki. -forgatta bögréjét, nem tudta rákérdezzen-e a dologra.
- Történt valami? Olyan furcsa vagy.
- Nem... Vagyis... Mennyire biztos az, hogy Hoseok és NamJoon kettősügynökök? Mármint ez már 100%?
- Miért kérded ezt? Hogy jött ez így hirtelen?
