SECRETS (JeongGuk ff.) (befejezett)

21. rész

Miután sikeresen elültették a bogarat a fülében Aliyah félt utánna járni az igazságnak, aggódott mit talál majd ha nekikezd. Hoseok látogatása óta vívódik önmagával, hogy kinek is kéne igazán hinnie. Egy olyan srácnak aki a kezdetektől fogva bunkó és kegyetlen volt vele, de ha kellett mindig számíthatott rá? Vagy annak aki már az elejétől kedvesen, barátként közeledve felé próbálta elviselhetőbbé tenni az ottlétét? Mérleg pont fele-fele arányban volt tele, egyik irányba se akart kibillenni, még egy hangyányit sem. Adjon esélyt Hobinak is? Hogy talán neki is lehet igaza? Kezdjen kutakodni JeongGuk után? Kérdések százai váltották egymást fejében és egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet.

A nap halvány rózsaszínben világította meg az égen lévő néhány felhőt, amint feltűnt a horizonton. Az óra alig mutatott hét órát de Aliyah már a nappaliban várta, hogy JeongGuk végre felkeljen és elhagyja a házat. Minél előbb meg akarja tudni mi van abban a szobában, hogy végre megnyugtassa háborgó lelkiismeretét. Nem kellett sokáig várnia, a férfi sebesen robogott lefelé a lépcsőn, szájában egy fél szendvicset tartva, közben magára aggatta kabátját.

- Hová sietsz ennyire? -állt fel a lány.

- A központba. -felelte teli szájjal- Mr. Turman hívatott. Valami nagyon sűrgős dolog miatt.

- Remélem jó híreket fogsz kapni.

- Én is. De van egy kis bökkenő! Ezúttal egyedül kéne lenned. A mai eligazításon mindenkinek jelen kell lennie, Taenek is.

- Semmi gond, megleszek. Nem lesz baj ne aggódj.

- Rendben. De azért bekapcsolom a riasztót és hívj ha van valami. -robogott ki az ajtón.

- Oké hívni fog... -már nem tudta befejezni mert a férfi már sehol sem volt.

Kapva az alkalmon gondolta végre kideríti mi van abban a nagyon titkos szobában. Felment az emeletre és az ajtó elé érve egy pillanatra megtorpant. Elkapta egy furcsa, kellemetlen érzés hiszen még sosem kellett senkihez betörnie és kutakodnia a személyes dolgai közt, ez olyan... természetellenes számára. De ezúttal saját és huga biztonsága sokkal fontosabb volt, mint a becsülete. Tudnia kell végre mi folyik a háttérben! A kilincsre téve kezét lenyomta azt ám az ajtó meg sem mozdult, zárva volt. Dobbantott egyet lábával, végre adódna egy alkalom a szaglászásra erre zárva van. Hagyni akarta a fenébe de elgondolkodott hogyha bezárja akkor valahol egy kulcsnak is lennie kell. A kulcscsomóján csupán mindig három kis fém pihent, ami azt jelenti nem tartja magánál az ajtó nyitját. Ami annyit tesz a házban kell lennie, valahol... Hirtelen ötlettől vezérelve a szobájában kezdett el kutakodni, hátha ott rejtette el valahová.

- Te mit csinálsz?

A hirtelen jött hangra úgy megijedt, hogy fejét beverte az ágy fémrácsába, mivel pont azalatt kutakodott. A hang irányába pillantva meglátta hugát álldogálni a küszöbön.

- Hogy mit...? -agyalt, mit is kéne most kitalálnia- Játszom. Tudod...öm... JeongGuk elrejtett egy kulcsot és nekem meg kell találnom.

- Én mért nem játszhatok ilyet?

- Játszhatsz te is csak nem akartalak felébreszteni, addig elkezdtem a kutatást. Gyere, segíts te is!

- Oké! -ugrándozott testvére mellé- Milyen kulcsot kell keresni?

- Nem tudom. Ö... nem mondta.

- Ez sok segítség. És hova rejtette, adott távpontot?

- Nem. Azt mondta ha megtaláljuk különleges ajándékot kapunk tőle.

- Jaj de jó, remélem egy telefon lesz.