Eltelt másfél hét, mióta kibékültünk Dylan-nel. Azóta minden nap kétszer beszéltünk, reggel és este. Illetve Troy elhívta rendesen Cathrine-t a bálra, akivel idő közben nagyon is jóban lettem. Egyre többször találkoztunk és beszélgettünk. Mandy után szomorú voltam, hogy nincs egy lány barátom sem, aztán beletörődtem, de most, hogy Cathrine ilyen szinten belopta magát az életembe nagyon jól érzem magam. Sokat segített a rohamaimmal is, amik többségükben Dylan hiánya miatt voltak, és ezért is hálás vagyok neki.
Illetve ha már itt tartunk ma este lesz a bál és ki kell találnom milyen sminket viseljek, hiszen anélkül nem megyek, hiába utálom. Cathrine átjön előbb és segít, hogy úgy nézzek ki, ahogy kell. Justin, Troy és Noah teljesen érthetetlen módon be voltak zsongva egész nap, illetve most is. Pedig csak délután hat óra, a prom pedig nyolckor kezdődik.
Ha jól hallottam Cat csengetett, ezért felpattantam és ajtót is nyitottam. Már az elkészült arcát és haját láttam magam előtt, amit gyönyörűnek találtam. Hiszen Cathrine alapból egy nagyon szép lány. Füstös szemsminkje kiemelte a világosbarna szemeit, a rövidebb szintén világosbarna haja, ami magában göndör, most ki volt egyenesítve és a fele fel volt tűzve.
-Szia Angel, jó lenne, ha nem bámulnál, mert még a végén azt fogom hinni, hogy meg kell mondanunk Dylan-nek, hogy már a lányokra buksz.-nevetett fel és beengedte magát. Tényleg elidőztem rajta, de azért mert csodálatra méltóan gyönyörű.
-Jól van már, de tudod, hogy szép vagy. Na de elképzeltem milyen sminket akarok, ha gondolod el is kezdhetjük. A hajammal majd kezdek valamit.
-Én is kitaláltam milyen smink kell neked, de rájöttem, hogy még nem is láttam a ruhádat. Szóval azonnal mutasd meg, hogy elkezdhessük.-parancsolt rám. Hát igen, nehéz volt hozzászoknom, hogy még nálam is erősebb karakter.
Felmentünk a szobámba és felvittük a cuccait, a ruháját, illetve a sminkes dolgokat.
-Ez a ruha..-nyelt egyet és nem tudtam mire gondol. Ennyire nem tetszik neki?-Hát ez..
-Rémes? Ocsmány?-kezdtem találgatni mire gondol.
-Ezt nem annak hívnám.. inkább..-gondolkodott el még jobban, mire leesett az állam
-Hallod le ne szóld, mert ez a ruha gyönyörű.-rivalltam rá kicsit hangosabban.
-Eszem ágában sem volt leszólni, mert állati szép, lélegzetelállító, úristen nem tudok rá szavakat mondani, mert nincs olyan ami leírná. Fogadok hogy olyan vagy benne, mint egy hercegnő.-A fiúk is ezt mondták. Nagy kő esett le a szívemről, mert azt hittem nem tetszik neki.
-Kezdjük is. Ülj le és csak csukd be a szemed, bízd rám magad.-bepörgött és a keze rögtön rutinos festésbe kezdett.
-Kész?-kérdeztem körülbelül fél óra múlva, mikor már nem éreztem mozgást körülöttem. Ki is nyitottam a szemem, majd megláttam, hogy Cat büszkén méreget.
-De még mennyire.-belenyomott a kezembe egy nagyobb méretű tükröt és őszintén elmosolyodtam. Mikre képes a smink. Pedig nincs is rajtam túl sok.
-Nagyon tetszik. Atya úr isten...-el sem hittem. Már csak a hajam volt hátra, amit besütöttünk és hagytuk lógni, hiszen derékig ér és viszonylag szép, egészséges, így jobban tetszett.
Mikor fél nyolcat ütött az óra a fiúkat leküldtük, hogy véletlen se jöjjenek be, mert eljött az ideje, hogy felvegyük a ruhánkat.
Cathrine egy enyhén sellő fazonú, piros, egészében csillogó ruhában tündökölt. Annyira szép volt benne.
Egymást csodáltuk sokáig, míg a fiúk fel nem kiabáltak párszor, hogy mennünk kéne, idő van, stb...
-Megyünk már!-kiabáltam vissza.
-Vigyázz a sminkedre, ne folyjon le, ha sírsz.-utasított, de nem értettem az egészet. Mégis miért sírnék? Aztán rájöttem, persze jobb elővigyázatosnak lenni, mivel nem sminkelek soha, így valószínű, hogy ledörzsölném.
![Titkolt vágyak [BEFEJEZETT] by Kamforka](https://img.wattpad.com/cover/232498451-80-k326675.jpg)
-Fura.-intéztem el ennyivel. Annyira jó lenne, ha itt lenne Dylan és vele mehetnék. Így most lehetek egyedül. Király.
Cathrine kinyitotta az ajtót és kilépett rajta. Elég klisés volt, ahogy lesétált a lépcsőn és a fiúk, főleg Troy nagyon megcsodálták. De hát egyszer van ilyen az életben. Hirtelen elhalkult mindenki, ami elég váratlanul ért, majd furcsa érzéssel lépdeltem lefelé.
Ahogy szembetaláltam magam azzal a kék szempárral, újra a fellegekben éreztem magam a sok padlón heverés után. Rögtön lesiettem a lépcsőn és a karjaiba vetettem magam, már amennyire a ruhám engedte. Hosszasan öleltem és el sem akartam engedni. Nem érdekelt senki, sem az idő, sem a bál, mert ott volt Dylan.
-Te extrañé mucho Princesa!-súgta a fülembe, mire nekem libabőr járta át a testem. Pedig csak egy hónapot töltöttünk külön.
(Nagyon hiányoztál Hercegnő!)
-Yo también te extrañé mucho mi Amor.-súgtam vissza, majd ha lehetséges jobban átölelt.
(Te is nagyon hiányoztál szerelmem.)
-Eres preciosa.-eltolt magától és mélyen a szemembe nézett. Melegséget éreztem a szívem táján, hiszen annyira vártam ezt a pillanatot.
(Gyönyörű vagy.)
-Gracias.-nevettem fel hitetlenül a könnyeimmel küszködve. Apropó, ezért mondta Cathrine amit mondott. "Ne folyjon le a sminked, ha sírsz."
Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, majd Dylan a számra hajolt és megcsókolt. A többiek csak ujjongtak, Cathrine el volt ámulva.
(Köszönöm.)
-Tényleg rohadtul megváltozott.-nézett Troy-ra, aki felvonta a szemöldökét és amolyan "én megmondtam" módon nézett rá.
-Amúgy én is hallom.-nevetett fel öblös hangján Dylan, és újra megöleltük egymást. Nem sokkal később egy számomra ismeretlen srác sétált ki a konyhából, csinosan kiöltözve és kissé gondterhelt fejjel.
-Húha...-állt el a szava, amint rámnézett, majd Dylan-re vezette a tekintetét.-Tényleg gyönyörű!-jelentette ki és elmosolyodott.
-Vigyázz a szádra Ki Seon-Gyeom!-utasította a koreai fiút.
-Tudod, hogy nem az amcsik jönnek be, akkor meg mit izélsz?-vonta meg a vállát, majd meghajolt előttem és ha jól sejtem koreaiul köszönt és bemutatkozott. Bevallom meglepett a meghajolás, így összehúztam a szemeimet, mire Dylan elmagyarázta, hogy ezt Koreában így szokták. Ezután én is bemutatkoztam.
-Angel Worell. Szia!-nyújtottam a kezem, amit pedig ő furcsállt.
-Kezet akar fogni.-tájékoztatta barátját, aki szkeptikusan de elfogadta a kézfogást.
-Seon-Gyeom egy bará..-szólt közbe az említett.
-Az egyetlen.-javította ki.
-Akkor az egyetlen barátom Koreában. Ez nem igaz.-súgta a fülembe, de a srác is hallotta, így gúnyosan ránézett.
-Lassan és érthetően kell beszélni vele, mert nem az angol az anyanyelve nyilvánvalóan.
-Kis húzott szemű.-jegyezte meg elég rasszistán Noah. Seon csak legyintett rá és elintézte egy "megszoktam tőle"-vel. Meg sem lepődtem, hogy Dylan is így hívja.
-Na megyünk Princesa, vagy mi lesz?-szólt ezúttal nekem a kérdés.
-Persze, induljunk.-majd így is tettünk. El sem hittem, hogy itt van. A szívem zakatolt, a könnyeim megállíthatatlanok voltak, mégis muszáj voltam őket nagyon durván visszafogni, mert a sminkemnek a helyén kellett maradnia.
Kézen fogva léptünk be az iskola ajtaján, közben Dylan-t vizslattam és elkönyveltem magamban, hogy igen jól nézett ki elegáns ruhában is. Az út alatt ő pedig elmondta nekem ezerszer, hogy gyönyörű vagyok, amivel nagyon zavarba hozott. Emellett beszéltem pár szót a barátjával, akinek a neve kiejtése még gondot okoz. Full olyan mint Dylan, csak koreaiban.
