Az Igazság

Koncert I.

„...Miután az idiótaságainkkal végeztünk még egyszer elpróbáltuk az egészet és készen is voltunk. Gyors mikrofon próba aztán sipirc átöltözni mert egy óra van már csak a koncertig és addig még hajakat meg kell csinálni stb. Remek egyébként egy órán keresztül röhögni és énekelgetni csak ugyanakkor hihetetlenül fárasztó is. Felálltunk bakstageben a kis helyre, ahonnan majd kimegyünk a színpadra."

- 1 perc kezdésig! – hallottam meg az egyik menedzser hangját magam mögött – Rendben! – ordított vissza Harry – Mindenki kész? – kérdezte – Én egyáltalán nem mentálisan, de nem is leszek. – nevettem fel – Oké. Akkor 3, 2, 1 – számolt vissza Liam – Let's go! – kiáltottuk egyszerre és elfoglaltuk a helyünket. Az első szám, amit előadtunk az a Up all night volt. Hihetetlen volt látni a tömeget ahogy velünk együtt élvezik az egészet és hogy mennyire felszabadultak és boldogok voltak a visszatérés miatt. Amint lement a szám köszöntöttük a közönséget.

- Sziasztok! Üdv újra itt együtt! – kiáltotta Harry – Gondolom már nagyon izgatottak vagytok, hogy mindent megtudjatok erről a csodás leányzóról itt mellettem. – karolt át Liam, ezt a mondatát pedig úgy tízezer sikítás követte – Akkor szerintem mutatkozz be. – állt a másik oldalamra Niall – Akkor, az én nevem Anna Magyarországról való vagyok szóval az angol nem anyanyelvem és igazából én is csak egy hihetetlenül szerencsés hatalmas rajongó vagyok. – fejeztem be – Mellesleg van itt ma este valaki Magyarországról? – erre válaszképpen csak egy két „éééén!" kiáltás hallatszott - Jó tudni. – mosolyodtam el. Ezek után a show a szokásos módon ment azzal a különbséggel, hogy én is ott énekeltem a fiúk közt. A dallista mait előadtunk így nézett ki:

1. Up All Night

2. Night Changes

3. Little Things

4. Clouds

5. Fool's Gold

6. Girl Amightly

7. Story Of My Life

8. Act My Age

9. Happily

10. Last First Kiss

11. C'mon C'mon

12. Drag Me Down

A végére belekeveredtem Lou és Li kisebb vízicsatájába, ahol természetesen mind a hárman teljesen eláztunk. Kezdem érteni miért adnak mindig vízálló mikrofont nekünk. Na mindegy. Szóval a legvégén mondhatni én nyertem mert az egyik biztonsági őr segítségével szereztem egy vödör vizet és amikor Liammel Louis is elindult felém nemes egyszerűséggel rájuk öntöttem az egészet. Azok az arcot, amiket a hideg víz hatására produkáltak! Megfizethetetlen. utána persze futhattam mert Lou egész gyorsan újra mozgásba lendült és feltett célja volt, hogy most aztán tényleg nyakon önt. Így történt, hogy a szólóját kihasználva beslisszoltam Harry mögé és ott húztam meg magam mert őt tuti nem öntené le Louis és persze Liam sem mert azért megint csak Loutól kapna, így biztonságban éreztem magam. A koncert végéig hátralevő kemény 3 percben.

- Jó éjt London! – köszöntünk el és szépen, mint az tervezve volt „leestünk" az erre tervezett lyukakon, amiket időközben kinyitottak – Hú! Ez nagyon jó volt. – vigyorgott H miközben feltápászkodott a matracról – Valóban az volt! Hihetetlenül jó így visszatérni. – indult el a busz felé vezető kijárathoz Ni, akit mi is követtünk. A buszhoz érve mindenki csak kidőlt az első adandó pontra, ami a közelébe került.

- Harry! – hallottam meg Simon kiállhatatlan és semmivel össze nem téveszthető hangját – Mi a jó édes búbánat van? – fogalmazott szépen H – Gyere Olivia már vár randitok van. Csak nem elfelejtetetted? – húzta arra az undorító mosolyra a száját – Dehogy. – állt fel Harry és kiment, el a „randira" – Montam már hogy amikor először megláttam ezt az idiótát – utaltam Simonra – Eszti fogta meg a kezem, hogy nehogy behúzzak neki. – fordultam Niall felé – Nem. Várj – esett le neki mit mondtam – mégis miért? – lepődött meg, miután megbizonyosodtam arról, hogy ez nem csak egy rossz poén és tényleg meghökkentő számár ez a tény elkezdtem magyarázni.

- Egy: undorító ahogy bánik veletek. Az összes alkalom amikor hozzátok szól olyan mintha kutyáknak köpné a szavakat. Kettő: Harry és Louis kapcsolatát semmibe veszi. Utálom látni ezt, ami most is történt. Egyszer az egyik barátnőm átküldött egy hangfelvételt arról, hogy Lounak azt mondja „Senkit nem érdekelnek a magadfajta buzi kurvák Louis." – itt egy pillanatra megálltam mert leesett, hogy ezt nem szabadott volna elmondanom – Mégis honnan volt meg a barátnődnek az a beszélgetés? – nézett rám fenyegetően Louis – Sehonnan. – ráztam meg a fejem – Biztos? – kérdezi – I-Igen. – kezdtem el dadogni a semmiből, pedig én sose dadogok. Enyje, rossz hatással van rám ez az éneklés és külföldön lét. Na de vissza a beszélgetéshez.

- Most már muszáj lesz elmondanod mert addig nem hagylak békén. Tudom mikor és hol mondta ezt nekem Cowbell úr és nem igazán volt publikus az a beszélgetés. Az egy dolog, hogy ketten beszéltünk telefonon, de az már más, hogy nem is a munkához használt számomon, hanem a pirváton amin Harryvel és a családommal is szoktam beszélni. – magyarázott egyre idegesebben Louis.

- Oké. Megmagyarázom csak nyugi egy percre. Aztán felőlem ordíthatsz, de akkor én előbb lelépek. – kezdek bele – Barátnőm elküldi nekem ezt a felvételt. Én ugye rögtön megkérdezem honnan van mert az egész beszélgetést hallottam... – na itt nem tudom folytatni mert Louis közbevág – AZ EGÉSZET? – ordítja – Igen. – próbálok nyugodt maradni – Na de ugye megkérdezem honnan van és akkor mondja, hogy egy haverja, mellesleg valami ultrafan idióta akármi, poloskázta be Simon, hangsúlyozom Simon telefonját! – emelem ki a fontos szavakat – És nem hagytam, hogy a barátnőm megtartsa az így szerzett felvételeket mert csak valami rosszat tett volna velük. Így nálam vannak és csak nekem vannak meg azóta mióta konkrétan megvertem a srácot, hogy törölje ki őket. – mondom el a teljes igazságot.

- Hűha. – motyogja Lou mikor visszatér az az énje, akinek nem borítja el az agyát a düh – Akkor végül is a lecseszés helyett meg kéne köszönnöm ezt neked ugye? – kérdezi kicsit félve – Nem ez alap. Sosem hagynám, hogy bármi olyan keringhessen a világban, ami árthat neked Harrynek vagy nektek. – fordulok az addig csendben ülő Niall, Zayn és Liam hármas felé – Ezesetben pedig köszönjük! – mondja Li – Nem muszáj ilyeneket tenned értünk. – teszi hozzá Z – Tudom de nincs, aki megállítson most sem és akkor sem volt, úgyhogy én oké vagyok ezzel a ténnyel. – jelentem ki. Ekkor azonban az emlegetett szamarunk toppan be az ajtón és áll meg a busz kellős közepén.

- Na bazdmeg. – ez az össz amit suttogni tudok mielőtt ő is ordítani kezd akárcsak másodpercekkel ez előtt Louis tette – Mégis mi a faszt képzelsz magadról? – mászik az arcomba amitől ösztönösen hátrálni kezdenék de nem igazán tudok hova ugyanis a falnak támaszkodtam idáig – Mégis milyen barátaid vannak? Poloska? Az én telefonomban? Ohh ha ez így van máris távozhatsz! Várjunk csak. – emeli fel a mutató ujját – Így van! Úgyhogy te takarodhatsz innét! – ordít az arcomba ismét. Oké akkor az adrenalinszintem az egekbe, évek óta erre a veszekedésre készülök mi baj lehet egy enyhe kis visszaszólásból? Gondolom én.

- Ó, álljunk meg egy szóra Simonkám! – bököm meg a vállát mikor elfordul tőlem és távozni készül – Azt hitted majd én is olyan egyszerű leszek, mert nem merek visszaszólni és olyan vagyok, mint ők? – mutatok körbe a buszon – Na akkor rohadt nagyot tévedtél öcsi, ugyanis én kurvára visszaszólok! Elmondom mit gondolok! Nem az van nálam, hogy igen persze a hazug őrültnek adok igazat mert félek tőle! Közel sem! – sajnos nem tudtam folytatni ugyanis odaért hozzám Lou és nemes egyszerűséggel befogta a számat - Menj csak. Majd én lenyugtatom. – mosolyog Simonra – Ja és nem gondolta komolyan, amit mondott csak kicsit ideges egy otthoni vita miatt és elborult az agya. – hazudja szemrebbenés nélkül. Miután az ördög elhagyja a buszt számonkérően fordul hozzám.

Mégis mit gondoltál? – kérdezi. Na ettől féltem...

Újabb izgalmas befejezés! Nagyon gonosz kedvemben vagyok, úgyhogy itt abbahagyom és jövő héten érkezem a következő résszel! Addig is TPWK! Nem kell mindig a Tommo way ahogy most Anna csinálta. ☺🙃😉❤