Az ablakon át figyelek és várok Jackson érkezésére. Őrülten és vadul kívánom a pasimat. Ezzel a szarral a seggemben várok rá már órák óta. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fel tud izgatni. Amikor leparkol Jackson pickupja az étterem elé, kapkodva rángatom le magamról a ruháimat - kivéve a bugyit -, azután odaszaladok az ajtóhoz és a falhoz simulok, hogy majd megijeszthessem Jacksont, amikor belép. Van ez a kis játékunk, hogy néha váratlanul előugrunk valahonnan, vagy csak elbújunk valahol a lakásban, amíg a másik meg nem keres. Legutóbb begyömöszöltem magam a mosogató alatti szekrénybe és ott kuporogtam vagy harminc percig, mire Jackson keresni kezdett. A kényelmetlen várakozást elkerülendő, most csak gyorsan ráijesztek és utána mehetünk is szexelni. Semmi mást nem akarok most, csak elélvezni és végre megszabadulni ettől a tárgytól az ánuszomban. Nem valami kényelmes ,,viselet". Elég gyakran feszít belülről, amikor alábbhagy kicsit a nemi izgalmam. Ilyenkor kénytelen vagyok megmozgatni magamban a plugot, hogy visszatérjen a vágy és komfortosabb érzés kerüljön a feszülés helyébe. Nekinyomom a fenekemet a hűvös falfelületnek és körző mozgást végzek a csípőmmel, hogy a vágy érzését megőrizzem a bensőmben. Hiába vagyok totálisan nedves, oda ebből nem jut sok, ahol a játékszer bújkál. Mióta megláttam Jacksont kiszállni az autóból, csatakos a tangám. A fiúm odáig lesz tőle. Imádja, ha ő idézheti elő ezt a nedvesség mennyiséget. Mielőtt összejöttünk, kezdtem azt hinni, hogy baj van velem, mert egy száraz sivatag voltam, de most... most még én sem hiszem el, hogy ennyire nincs baj velem. Sivatag, ami egy nagy tóval keveredik. Mocsaras vidék vagyok. Meghallom a kulcscsörgést a zárban és görcsbe ugrik a gyomrom az izgalomtól. Mozdulatlanná válok, csak a szívem kalapál. Teljesen bele vagyok habarodva a barátomba. Folyamatosan hiányzik. Még olyankor is, amikor vele vagyok. Mindig liftezik a gyomrom a közelében és ég az arcom. Az együtt töltött napok alatt sikerült még jobban beleszeretnem. Hova már? Kérdezhetném, de minden nap érzem, hogy megint nőtt a szerelmem az előző naphoz képest. Napközben, amikor Jackson dolgozik, szaglászom a ruháit, még a szennyesét is, hogy együtt érezhessem a bőrét és a parfümjét, mintha jelen lenne. Ki a franc gondolta volna, hogy ennyire gyorsan szerelembe lehet esni? Habár, egyszer olvastam egy cikket, hogy a nőknek elég egyetlen pillantás hozzá, míg a férfiaknak több időre van szükségük ehhez. Hol itt az igazság? A férfiaknak mindent lehet. Ők állva vizelhetnek a világ bármely pontján, ennél nincs is nagyobb hatalom. Ha pedig ez mégsem lenne elég, egyetlen pillanat alatt az ujjuk köré képesek csavarni minket nőket, rabigába hajtani, manipulálni, halhatatlan szerelembe ejteni, majd végül - a ,,kedvencem" -, elhagyni. A pasik csak simán továbbállnak a kidolgozott testükkel, hibátlan arcélükkel, merev farkukkal és fénylő piercingjeikkel. Elképzelem, ahogy Jacksonnal összeveszünk, szakít velem, és figyelem a formás fenekét, ahogy elsétál. Ez a látvány maradna belőle utoljára. Már az elképzeléstől is összeszorul a szívem. Pedig Jackson már az ujja köré csavart, rabigába hajtott, manipulált, hogy halhatatlan szerelembe ejtsen, már nem marad más, csak az elhagyás. Valamikor a jövőben biztosan ez fog várni rám. Ő túl jó pasi, hogy velem akarjon maradni. Lehet, hogy most szeret, de ez el fog múlni. Azt is olvastam valahol, hogy a szerelem időtartama átlagosan egy-másfél év. Utána alakul át mély szeretetté. Jackson nem fog megelégedni ennyivel. Túl szenvedélyes ehhez a jelleme. Tudom előre, hogy mi fog várni rám, és csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen az utolsó szakasz, de legalább kiélvezem a jó részt, amíg tart. Ha én egy életen át szerelmes maradnék Jacksonba, akkor igazán nem panaszkodhatnék, ha kapnék vele egy-másfél évet. Marad hátra hatvan másik év siratni őt. Ez hatalmas számnak hangzik. Nagyot sóhajtok. Az egy év még mindig több az egy napnál. Értékelni kell, ami van. Kinyílik az ajtó, eltakarva engem. Jackson belép a lakásba, én rögtön huhogva termek előtte. Kiejti a kezéből a lakáskulcsot, de a zacskó a másik markában marad. Meglehetősen csúnyán néz rám. Nem igazán értékeli most a humort. Ajjaj...
- Rosszkor, Emma. - ennyit mond, majd leteszi a vacsoránkat a konyhaasztalra, azután visszajön felvenni a földről a kulcsot. Amint felegyenesedik, lökök rajta egyet, a lendülettől nekiesik a lakás ajtajának. Azonnal, támadásra készen kihúzza magát és gyilkos tekintettel mered rám. Mielőtt félreértené a szándékaimat, felnyúlok az arcához és lábujjhegyre emelkedve csókolni kezdem. Az íze... ez az íz a fellegekbe repít. Tudományosan bizonyított, hogy a partnerünk nyálának íze az utódok egészségére utal. Vagyis, ha én ilyen mámorban úszom Jackson nyálától, akkor ideális jelölt a párzáshoz. Jelek. Apró jelek. Előbb meg kell nézni egy pasit, ha rögtön vonzalmat ébreszt a nőben, akkor remek, ha az illata is bódítólag hat, akkor még jobb, s ha még a nyála is ízletes, akkor mehet a menet. Csak pozitív jeleket kapok az univerzumtól, hogy mennyire összeillünk Jacksonnal. Megint kiejti a kezéből a kulcsot és úgy belemar a csípőm feletti bőrbe, hogy felszisszenek a fájdalomtól és ellököm magam tőle.
- Mi a gond? - kérdezem és Jackson szemébe nézek.
- Feszült vagyok. - válaszol komoly ábrázattal.
- Miért? - puhatolózom.
- Csak! - vágja rá morózusan.
- Akarsz róla beszélni? - Jackson szigorú tekintete megijeszt. Mi a fene baja lehet? Már az előugrásomnál is érezni lehetett a reakciójából, hogy valami nincs rendben.
- Abszolút biztosra veheted, hogy nem akarok róla beszélni! Le akarom vezetni a feszültséget! - Jackson utánam kap és erősen megmarkolja a fenekem. Majdnem kicsúszik a buttplug, ahogy szétfeszíti a farpofáimat. Gyorsan visszaigazítom magamba a játékszert. Rosszul esik, hogy Jackson nem bízik bennem annyira, hogy beszéljen velem a gondjairól, de mit tehetnék? Ha feszültséglevezetést akar, akkor azt kap.
- Rendben, Jackson. Akkor vezesd le rajtam az összes feszültséget! - a mutatóujjam az ajkára helyezem és folytatom: - Én leszek a legjobb barátnő, megadok neked mindent, amit akarsz! - csillognak a barátom kék szemei, amitől a vér elönti az arcomat.
- Nem leszek finom. És nincs szükségem a kis játékaidra és a kitalált gátlásaidra. Most nem fog érdekelni, ha hisztizel! - feleli mélyebb hangon. A pillantása nem ereszt, vadságot sugároz magából. Nagyot nyelek és bólintok. Tagadhatatlanul félek, hogy mi vár majd rám, ha Jackson elszabadul.
- Értettem. Nem fogok hisztizni. Most nem. Megígérem! - Jackson lehunyja a szemét és puha csókot lehel az ujjbegyemre, majd váratlanul ráharap. Megint felszisszenek. Félek Jackson ezen oldalától, de jobb kedvre szeretném őt deríteni. Úgy érzem, ez a dolgom, mint a barátnőjének. Most az egyszer megpróbálok nem arra figyelni, hogy Jackson mit lát a testemből és milyen rossz véleménnyel lehet az esztétikai hibáimról. Ez alkalommal ki fogom bírni, mert annyira lefoglalja majd a dühe kiadása, hogy más nem is fogja érdekelni. Elsápadok. Félek, de tocsogok a vágytól. A pasim úgy fest, mint egy kicseszett harcos, akinek senki nem merne nemet mondani. Még én sem, a párja. Bevallom, büszkeséget érzek a mellkasomban, hogy egy ilyen ősemlős engem választott a párjának. Jackson kiváló törzsfőnök lehetne. Vagy hadvezér, vagy gladiátor, vagy viking király, vagy ami csak akar. Tele van erővel, haraggal, határozottsággal.
- Egyébként, megdicsérhetnél. - jegyzem meg mellékesen.
- Miért kellene megdicsérjelek? - ő türelmetlennek hangzik.
- Mert engedelmeskedtem és órák óta tágítom a segglyukamat. - felelem jutalomra éhesen.
- Nem foglak megdicsérni olyanért, ami teljes mértékig elvárható. - ez tömény hímsovinizmus. Felborzolja a kedélyemet, de most jobbnak látom nem szóvá tenni. Jackson egy pillanat alatt feldob a vállára és elindul velem a hálószoba irányába, mint egy puttonnyal.
- Uno! - mondom fejjel lefelé lógva.
- Mi uno? - kérdez vissza Jackson.
- A biztonsági szó.
- Majd meglátjuk! - mondja fenyegető hanghordozással.
- Nem, Jackson! Ezt a szót választom, tartsd észben! - erre már nem válaszol, csapkodni kezdi a fenekemet, amitől újra lázba jön a testem. Ahogy beleremeg a játékszer az ütésekbe, az igen izgató érzés. Jackson lefektet az ágyra és elfog a pánik, hogy mi fog történni ezután. Lehúzza a fejéről a pulóvert, majdnem az összes ruhadarab lekerül róla, csak a farmert hagyja magán, ami harmonizál a szeme színével. Felhúzott terpeszben fekszem, a nyakam kezd görcsölni, ahogy ezt az istenséget bámulom. Baszki, imádom, hogy szőke! Sosem volt szőke fickóm. Őrült módon nevetek fel, hangosan. Betegesen vicces, hogy ilyen csekélységek ennyire megfoghatnak valakiben. Egyértelműen kijelenthetem, hogy van zsánerem. Szőke és nagydarab, tetkós és kék szemű. Ennél alább soha többé nem fogom adni. Így túl sok pasim nem lesz, miután Jackson majd elhagy. Megint felnevetek, de Jackson morcos arckifejezéssel figyel, nem érti, mi olyan vicces számomra. Ezt most én is megtartom magamnak. Mindenről neki sem kell tudnia. Az ágy lábához sétál és rátenyerel a takaróra. Mire készül? Egy villámgyors mozdulattal elkapja a bokáimat és lejjebb ránt magához. Mielőtt felkönyökölhetnék, hogy megnézzem, mit fog csinálni ezután, már az ágyon térdel, a derekamat a levegőbe emeli, a lábaimat szétterpeszti. Olyan széles terpeszben hagy, ami már fájdalmas, aztán nyalni kezd. Habzsolni. Baromira fura ebből a szögből nézni, ahogy Jackson elvadult, csillogó szeme az arcomat figyeli és közben úgy majszolja a csiklómat, mint aki évekig börtönkoszton élt. Az ösztöneimnek nem tudok parancsolni, magától feszül a lehető legszélesebbre a nyújtott lábú terpeszem. Nem is tudtam, hogy ilyen hajlékony vagyok... egy élvezettől vergődő ballerina. Meg tudnám fojtani Jacksont, mert abbahagyja a nyalást, mielőtt megkaphatnám a vágyott orgazmusomat. Ehelyett lerángat az ágyról, közben kipottyan a buttplug a fenekemből és hangosan koppan a földön. A pasim nem törődik vele, az ajtófélfához rángat, nekipréseli a hátamat, azután megszorítja a nyakam és addig tolja felfelé a fejem, míg lábujjhegyre állni nem kényszerülök. Csodálatosak Jackson szemei. Vadak. A kiszámíthatatlanságát tükrözik, de közben ragyognak, világosabb kékek a szokásosnál, és a pupillája is tágabb. Megnyalja az ajkaimat, majd szenvedélyesen megcsókol. Hirtelen befejezi a csókot és addig nyom lefelé, amíg le nem guggolok. A homlokomra teszi az egyik tenyerét és nekinyomja a fejem a fa ajtókeretnek.
- Nyisd ki szépen a szádat! - olyan fenyegetőnek hangzik, hogy félve tátom ki a számat. Jackson szabad kezével lejjebb tolja magán a farmert és az alsógatyát, aztán morogva benyomja a péniszét a számba. Ezt addig ismétli, amíg egyszerre nem folyik a könnyem, a taknyom és a nyálam. Biztosan kijelenthetem, hogy ez életem legdurvább szopása. És a szemétség az egészben, hogy közben nincs idő kimondani, hogy Uno. Nem egyszer gondolom közben, hogy most fogok megfulladni, vagy maradandó hangszálkárosodást szenvedni, ennek ellenére tűrök. Ha Jackson erre vágyik, ez kell neki, akkor tőlem kell megkapnia, hiszen én vagyok a csaja. Szeretem azt gondolni, hogy nagyobb a tűrőképességem, mint az emberek nagy átlagának. Ez segít, hogy könnyebben elviseljem az engem érő nehézségeket. Miután Jackson kiéli magát a számmal, felállít, megsimogatja az arcomat és megdicsér.
- Ügyes voltál! És igazán szexi! Imádom, ahogy lefolyt a szemfestéked! - Jackson megtörli az arcomat, majd megfordít és csókokkal hinti tele a tarkómat, a nyakamat és a vállamat. A keze a fenekemet gyúrja és markolássza, a farka pedig belémcsúszik. Először lassan mozog, kicsit fel is lélegzem a megkönnyebbüléstől, aztán gyorsít, majd extra gyors fokozatba kapcsol és mondhatni, ,,szétbassza az agyam". Az állam annyiszor ütődik a falnak, hogy biztosra veszem, nyoma marad majd rajtam. Jackson morog, mint egy elvetemült vadállat és hajszolja a gyönyört. Egyszer-egyszer olyan mélyre döf, hogy erős fájdalom nyilall az alhasamba, vagy valamelyik belső szervembe. Meg sem tudom határozni, hol érzem. Érdekesnek tartom azonban, hogy ez sem tör meg. Még mindig élvezem az aktust. Ezt a baszást, vagy mit. Félő, hogy vérezni fogok egy kicsit, mert Jackson farka túl mélyre csúszkál, de most én is csak elélvezni akarok. Végül mindketten akkor jutunk el a csúcsra, amikor Jackson annyira lelassít, hogy szinte alig mozog. Hallom a nyögéseiből, hogy már csak pillanatai vannak hátra a beteljesülésig. Erősen rászorít a bal mellemre és érzem, hogy a fenekemre élvez el. Rázkódik a testem tőle, ahogy minden cseppjét kisajtolja magából. A sperma megáll a fenekem domborulata felett, de amikor Jackson mellkasa a hátamnak dől, a homlokát pedig a nyakam hajlatába dönti, megmozdulok és lassú csurgás indul meg lefelé, végig csiklandozva a combom hátulját. Percekig lihegünk egymásnak dőlve, közben úgy kapaszkodom az ajtófélfába, mint egy mentsvárba. Ez a szex nagyon jó és nagyon kemény volt. A remegő lábaim alig tudnak megtartani. Jackson lágyan csókolgatni kezdi a kulcscsontomat. Libabőrözik tőle a testem, ahogy a borostájával finoman karcolgatja a vékony bőrréteget.
- Jó sok feszültség volt benned, barátom! - próbálok viccelődni kicsit, hogy leteszteljem, változott-e valamit Jackson hangulata, mióta halálra kefélte az agyamat. A hangom rekedtes, a torkom pedig kapar a szavaktól, de az állam sem élvezi éppen a mozgatást. Zsibbad az arcom egész alsó fele.
- Volt. Köszönöm! - kapok még egy csókot az arcomra, majd Jackson megfordít és lazább arcizmokkal tekint le rám, mint amilyenekkel legutóbb tette. Ezt jó jelnek veszem. Megsimogatja az arcomat, belesimulok a tenyerébe. - Fájdalmat okoztam? - kérdezi, mire megrázom a fejem. Pánikot a szopásnál és a mélyre hatolásnál, azt igen. A fájdalmat elnyomta a hirtelen ijedtség. - Ne haragudj, Emma!
- Nem haragszom. - felelem még mindig rekedten. - Innom kell! - teszem hozzá.
- Hozok. Addig feküdj le az ágyra és pihenj! - ajánlja fel Jackson.
- Nem. Előbb letörlöm a genyódat. - Jackson elmosolyodik.
- Rendben. Aztán hagyd, hogy törődjek veled!
- Eddig nem azt csináltad?
- Nem. Túl messzire mentem. Pihenj! Hozok egy jointot is. Vagy sima cigit kérsz?
- Mindegy, rád bízom.
- Rendben. - elindulok a fürdőszobába, hogy rendbe szedjem magam. Minden tagom fáj, amikor belépek a kádba, hogy lezuhanyozzam. Nem fogok hazudni, pisilek közben. Mások is szoktak, csak titkolják. Ráadásul, ez Jackson kádja, szóval kényszert is érzek rá. Olyasmi ez, mint idegen helyeken önkielégíteni. Ösztönszerű. Izgató. Miért van az, hogy az ösztön okozta késztetések mind izgatólag hatnak az emberre? Mi a magyarázat erre? Miért az állati viselkedés az izgató? Hát, mik vagyunk mi? Emberek, akik állatok akarnak lenni? Ez a báránybőrbe bújt farkas esete? Megmosom magam odalent, az ujjam egy picit véres lesz. Ijedten tapogatom és dörzsölgetem az intim zónámat, hogy rájöjjek, miért is vérzek. Elfog a kétségbeesés, hogy megint menstruálok, de nem. Ez más. Ez a mély döfések miatti enyhe, rózsaszínes vérzés. Nem mondom el Jacksonnak, nem szeretném, ha aggódna. Már így is túl problémásnak hihet. Ez a vérzés szerencsére ennyiben ki is szokott fulladni. Zuhany után az államat és a szám belsejét vizsgálgatom a tükörben. Megint kiszívtam a szájpadlásomat. Ez az aktus teljesen kimerített fizikailag és lelkileg is. Ugyanakkor, büszke vagyok magamra, hogy panasz nélkül végigcsináltam. Remélem, Jackson is büszke rám! Még sosem tettem ilyet senkiért. Megfogadtam, mindent megvalósítok Jackson számára, mindent megtestesítek majd, amit csak kíván. Hozzá kell szoktatnom magam a gondolathoz, hogy vele bizony lesznek még hasonlóan kemény, de egetrengető szexek is. Már most elsők vagyunk egymásnak ebben-abban és ezt óriási dolognak érzem, figyelembe véve, hogy ki is a partnerem. Jackson... édes óriásom! Ugrándozva száguldok vissza a hálószobába, ahol Jackson már cigivel és a kedvenc üdítőmmel vár.
- Tedd le magad! - mondja, én pedig mellé huppanok az ágyra.
- Jobban érzed magad? - kérdezem tőle.
- Igen. Te hogy érzed magad?
- Hát... megviselten? Kifacsarva? - kérdezem magam sem tudva a választ, de vigyorogva. Jackson is elmosolyodik.
- Élvezted?
- Persze! Csak egyvalamit nem értek.
- Mégpedig?
- Miért kellett a buttplug? Azt hittem, hogy...
- Seggbe duglak? - kérdez rá nyiltan.
- Olyasmi.
- Ez volt a tervem. Közbeszólt az élet.
- Miképpen? - ki szeretném húzni belőle ezt a titkát.
- Nem fontos. - ráteszem a kezem Jackson combjára és belenézek a szemébe.
- Emlékszel, mit mondtál nekem? Hogy bármit elmondhatok neked. Sőt! Konkrétan köteleztél rá, hogy mindenről számoljak be! Nos, ne aggódj, kedves barátom, én nem foglak kötelezni ilyesmire! Viszont, a barátnőd vagyok, és melletted állok bármiben. Megpróbállak majd támogatni és tanácsot adni, amikor arra lesz szükséged. Melletted vagyok, Jackson! Bármit elmondhatsz nekem, sosem fogok ítélkezni feletted! - kicsordul néhány könnycseppem a mondandóm hevében. Minden egyes szót őszintén gondolok, és ez ráébreszt, hogy mennyire nagyon szeretem ezt a férfit. Telítődöm az érzelmekkel. Jackson szemei csillognak, ahogy hallgat, ebből tudom, hogy mennyire jólesnek neki a szavaim. Sokkal érzékenyebb annál, ahogy kinéz, vagy aminek csak a felszínét láttatja a külvilággal. Lassan az arcomra fekteti a tenyerét és közel hajol hozzám.
- Ezt az egyet nem. - mondja halkan, szinte bele a számba. Ez fáj. Fáj, hogy nem bízik bennem, de nem kényszeríthetem. Ilyenkor kell bizonyítani, hogy miről is beszélek.
- Nem erőltetem. Majd elmondod, ha akarod. Csak tudd, hogy itt vagyok neked! Oké? - Jackson hatásszünetet tart, aztán még közelebb hajol, ajkát az enyémhez nyomja.
- Oké. - lassan megcsókol. Végre! Ha nem akar beszélni a kis titkáról, ne is húzzuk az időt. Töltsük kellemesen és hasznosan. Pont így. Istenem, de finom! Most még a saját ízem sem zavar. Valahogy, mintha nem is lenne olyan szörnyű. Ami azt illeti, alig tűnik fel, csak ha figyelek rá. Most figyelek rá, ezért érzem. Akkor jobb lesz, ha inkább nem figyelek rá és beleveszek ebbe az eszményi csókolózásba. Megragadom Jackson tarkóját és el nem eresztem innen, nem ebben az életben.
