Vezető

3. Fejezet

Másnap persze Candy még meg volt halva. Erre tekintettel voltam, így a szokásos reggeli sétán csak a játszótérre vittem ki. Délelőtt tényleg nagyon meleg volt, így otthon a klímatizált szobámban döglődtem. Délután persze már a fifike sétálni akart. Négy órakkor indultunk el, ugyan a lényeg az volt hogy el kellett menjek a boltba, de a kocsiban meleg van, Candyt meg nem akartam itthon hagyni. Így pedig a futtattam egy kicsit a rollerem előtt. A bolt mögött kikötöttem, mivel a bolt kicsi és nincs sok vásárló, ezért nem volt probléma hogy kint hagyom amíg veszek sajtot. Visszafele kerültünk egyet, de így is irreálisangyorsan értünk haza. Mivel még nem voltak a játszótéren így még maradtunk egy kicsit. Mire visszaértünk a kiskutyám újra kimerült. Mivel úgy is csak alszik ezért becsuktam a szobámba és elindultam menhelyre. Nem rég beszéltem meg ugyanis egy napot velük hogy kimennék, amikor nincs senki, de nem sülök meg a dög melegben, persze ezt kicsit máshogy fogalmaztam meg. A lényeg hogy beleegyeztek. Jövőhéten Gombára megyek németjuhász fajtamentéshez, sétáltatni. Irreális ugyan ez a távolság mivel Pest alatt van, de úgy is meg szeretném látogatni Krisztát, a kiképzőnket. Mondjuk Diósjenőre terveztünk lemenni de nem baj, teszek egy kis kitérőt. Amúgy meg jó videó anyag lesz belőle. Főleg ha játszok is a kutyákkal. Szerencsére ők belegyeztek hogy Candyt is hozzam, aki úgy is póráz nélkül lesz szóval tudok figyelni a gazdátlanokra. Mindenesetre Pesten több dolog is tervbe van véve de még nem tudom hogy melyiket és mikor fogom megvalósítani.

A menhely felé vezető úton még tettem egy kis kitérőt,és vettem pár játékot meg kaját. Atán bepakoltam a csomagtartómba. Szegénykocsim, két tíz kilós táp, egy csomó plüss amit a családom dobott össze, egykutyaház, amit már nem használunk, meg pokrócok, takarók. Pár már használatomonkívül eső pórázt és nyakövet is bedobáltam. Amikor megérkeztem a menhelyrepersze hangos kutyaugatás, csaholás fogadott. Benézve egy valamiféle öleb almotláttam, pár staffit és németjuhászt. Csomó keverék kutya rohangált. Hamarosanmegjelent egy itt dolgozó. – Jó napot, ön írt nekünk hogy jönne ma? - kérdezte.- Igen - bólintottam. - Remek, jöjjön be, kutyát sétáltatni jött szóvalválasszon egyet – magyarázta kissé sürgetően. Szét néztem, közben pedig lopvaaz órámra pillantottam, fél öt van, terveim szerint hatig maradok, szóval háromkutya belefér. Először egy könnyebb, kedvesebb de nagy testű kutyát szerettemvolna sétáltatni és dolgozni vele. Ki is szúrtam rögtön egy nem túl könnyűesetet de most ez pont nem érdekel. Ugyanis egy kennelben ülő feszülten figyelőfejtiszta mali fixírozott. Kiállása tökéletes volt, biztosan volt szolgálatikutya kiképzése. Értelmesnek tűnik, de akkor meg miért adhatták le? Hiszenfajtailag tökéletes kutya, tökéletes kiállás, és már a nézéséből lehet tudniróla pár dolgot. - Ő - biccentettem a kutya felé. - Ő Szultán, nem maradhatottszolgálati kutya mert senkinek nem fogadott szót, és nem működött együttsenkivel. Így fokozatosan leépítették a kutya rangját, majd miután megtámadtaaz egyik vele dolgozó rendőrt aki hozzá akart érni, jött ide - magyarázta a nő.Csak biccentettem egyet. Így már érthető. Egy magas szinten kiképzett kutya, devalószínűleg egyedi személyiség típusa miatt nem akart gazdát váltani, annyicsalódás érhette hogy most már nem bízik meg az emberekben. Mali létére pedignincs feladata. Érdekes. Szerintem ma csak két kutyára lesz időm. Viszont mégmielőtt Szultánt hoztam volna ki, választottam egy nyugisabb, Ariel nevű huskyt.Már amennyire nyugis tud lenni egy null huszonnégyben kennelben tartott izgágafiatal husky. Nah hát igen. Kivittem sétálni egy nagyot majd játszottam vele.Tényleg boldogan játszott és nem kellett kétszer hívni. Remekül elvoltam vele,ha kértem leült, ha kértem lefeküdt, adott pacsit. Bármit megcsinált mertszerinte én megmentettem az életét. Még párszor majd jövök ki, önkénteskedni,majd akkor még sétálok vele, és megpróbálok neki gazdit találni. A kennelbevissza kerülve immár nyugisabb volt a kutya és lefeküdt, aztán pedig elaludt. Agondozó teljesen megvolt elégedve hogy ezt én hogy tudtam elérni. Erre inkábbnem mondtam semmit. Most jön Szultán. Mivel a gondozó hozta ki, ezért én nemháborgattam a helyét. Pontosabban a kennelét, ami az egyetlen érték az életébenha lehet ezt így mondani. A kutya tényleg feszült volt, mikor kiléptünk amenhelyről, amikor rájött hogy tőlem nem olyan egyszerű megszabadulni, és mégjól is sétáltatom, ergo a testbeszédem is pozitív. Először bepróbálkozott azzalhogy felugrik és megharap. Ezt azzal kompenzáltam hogy semmit sem csináltamcsak kételkedve a tipikus te tényleg ilyen hülye vagy?" hangsúllyal megkérdeztemtőle hogy normális vagy? Ez után a kutya szabályosan lefagyott. Eddig ha ilyetcsinált biztos hogy leütötték, eltaszították, ordítottak vele. Neki teljesenidegen volt ez a kérdés. Majd úgy döntött hogy ez neki nem éri meg ésvisszahúzódott. A séta többi részében bejött lá mellé, mint a katonaságon aszolgálati kutyák úgy jött mellettem. Ő ezt már megtanulta, csak nem akartateljesíteni eddig az embereknek. Most viszont kéretlenül is megcsinálta. Máramikor kezdett bejönni lábhoz akkor adtam neki meg a feladatot ezzelmegerősítve. Majd dicséret követte, lelógattam a kezem hogy a tenyerem lefelénézzen, és elengedtem hosszú pórázra, viszont fizikai kontaktusra még így semvágyott. jött körülöttem és figyelt rám de nem lazult el. Ez nem a pozitívfigyelem volt hanem a feszült figyelem. Aztán igyekeztem vele játszani hívtam,és segítettem a pórázzal is. Viszont csak a végén alakult át játékká ez azegész. A végére már sokkal lazább volt a kutya és ő jött hozzám játszani, hoztaa játékot, előttem lóbálta és élvezte is. Néhány feladatot is kapott amiketteljesített is. Remek kutya, neki csak állandó partner kellett volna, de őt márnem fogják vissza fogadni. Amikor visszakerüt a menhelyre, le sem vette rólam aszemét. A farka a kezdetekkel ellentétben most összevissza járt, a nyelvétkilógatta, a tekintete pedig békés volt. Aztán haza mentem. Hazaérve már Candynagyon várt. Boldogan rohant elém de a boldogsága hamar átment elégedetlenségremert nem hülye, pontosan tudja hogy más kutyákkal voltam. Ezen viszonthamarosan túltette magát amikor kivittem a játszótérre dolgozni. Először fejbenraktam össze a pályát majd gykorlatban is. Minden megvolt, így pedig neki isláttam. Szlalommal kezdődött. Candy már remek tempóban végzi el ezt afeladatot. Aztán a tipikus asztal paddal akadály következett. A padról azasztalra, ott leültettem, és pacsit kértem tőle, majd a másik oldalon jött le.Aztán fel a toronyba, onnan e csúszdán, megkerülni a tornyot, aztán irány ahomokozó, onnan pedig átugorja a libikókát, ami kb fél-egy méter. Aránylageléggé jól teljesített. Persze az egészről videó is készült. Így pedig holnapmajd kielemzem. Mikor hazaértünk kapott vacsorát, és le is feküdtünk aludni.