Miért pont én?! (Bakugou X Reader)

13.rész

A sulihoz érve Seroval a büfé felé vettük az irányt. Én vettem magamnak egy sonkás szendvicset és egy mentes vizet. Sero pedig csak egy epres nyalókát. A teremhez érve leültem a padomhoz és elő készítettem az angol felszerelést. Tegnap nem tanultam olyan sokat ezért most tanultam a szóbeli felelésre. Csengetéskor a tanár belépett és levágta az asztalra a sok lapot.

-Rendben gyerekek. Ma elmarad a felelés. Ki fogunk tölteni egy kérdőívet amiből mindenki megtudja hogy mennyi az IQ-ja van. Bla Bla Bla. Jirou gyere és oszd ki.

Miután Jirou kiosztotta a lapokat fellapoztam a 6 lapos kérdőívet.

-Nem sok ez a 6 lap ahhoz hogy meg tudjuk mennyi az IQ-nk?

-Nem. Pont elég. A másik két osztály 10 lapot kapott. Ha nem tetszik én is mehetek és hozhatok olyat.

-Nem. Nem kell. Tökéletes. -miután meg beszéltük a feladatokat neki is láttunk megírni azokat. Nem értettem hogy mi ilyen nehéz ezen.

-Jól van gyerekek itt a vége kérlek szedje össze (Név). Amíg szedi a lapokat addig ti kezdjétek el az angolt tanulni mert megbeszéltem Éjfél tanárnővel hogy ki fogja kérdezni mindenkitől. Szóval bele kell mindenkinek férnie 45 percbe.

Miközben a lapokat szedtem éppen oda értem Bakugouhoz aki megragadta a csuklóm, lerántott magához majd azt súgta a fülembe hogy iskola után szeretne velem beszélni ezért menjek át hozzájuk. Csak bólintottam egyet majd tovább mentem. Sero kérdőn nézett rám majd megráztam a fejem és olyasmit próbáltam neki eltátogni hogy semmi fontos. Bólintott majd vissza fordult a füzetéhez.

-Végeztem. Mindenki oda adta? Nincs kedvem vissza fordulni. Épp elég hogy fáj a fejem.

Ez a mondat után Kacchan félő arccal fordult felém.

-Mindenkié itt van. Köszönöm. 2 perc és csengetnek. Pakoljatok össze. Következő óra elmarad. Sajnálom hogy nem tájékoztattalak titeket. Mindenki haza mehet.

Ezzel vissza ültem a hejemre és ittam egy kortyot de az is elég nehezen ment le a torkomon.

-(Név) minden rendben van? Hozzak valamit? Esetleg egy gyógyszert vagy valami?

-Nem kell semmi. Főleg nem tőled. Majd hívj fel és úgy mond el mit akartál de én most haza megyek.

Megpróbáltam fel állni de nagyon szédültem így vissza ültem a hejemre. Mindenki körém gyült és azt kérdezgette mindenki hogy mi a bajom. Nagyon fájt a fejem így választ adni senkinek sem tudtam. Szerencsémre ki tudtam szűrni a fontos mondatokat.

-Mina kérlek hozol nekem egy pohár vizet. Meg esetleg egy fájdalom csillapítót?

-Persze! Már hozom is. -ezzel a pink lány elszaladt az orvosiba majd pár perc alatt vissza is ért. -Tessék itt vannak.

-Köszi. Most ha engednétek akkor mennék. Szeretnék levegőhöz jutni. Mert eddig nem nagyon sikerült. Kiri mond kérlek hogy reggel kocsival jöttél. Kérlek.

-Borzasztóan sajnálom de nem autóval jöttem. Sajnálom. De hívhatok egy taxit. Ha úgy jó.

-Nem, nem fontos. Most ha nem bánjátok én mennék. Mindenkinek további felhőtlen és csodás napot. -majd vettem annyit erőt magamon hogy ki tudjak lépni az ajtón és végig menjek a folyosón. Viszont ott le kellett hogy üljek mert nagyon elkezdett fájni a fejem. Nem igazán érdekelt hogy hova ülök le csak az hogy muszáj. Majd annyit vettem észre hogy Kacchan ült mellettem.

-Te meg mit keresel itt. Menj haza. Nem vagyok most kíváncsi rád. Kérlek hagyj.

-Addig nem megyek innen el ameddig te sem. Nem foglak mégegyszer ilyen helyzetben magadra hagyni. Mégegyszer nem bírnám ki. És egyébként is. Én autóval jöttem. Így elviszlek hozzám. Ott meg majd lepihensz. Oké? Kérlek fontos lenne nekem.