❀ Múlhatatlan Virágzás ❀

19. Búcsú a gyerekkortól

Az utolsó héten, szinte senki sincs a házban Vincán kívül. A neveltjei napok óta a fák között repkednek, hogy megfelelő otthont találjanak maguknak. Jázmin jó messze akar lenni a többiektől, és magában élni. Ezt a többiek erősen támogatják. Frézia és Magnolia együtt terveznek lakni, mint Pilea, Rham és Hell is. Adont is hívták magukhoz, ám ő közelebb akar lakni Liához és Frézihez. Ennek pedig az az oka, hogy szerelmes lett. Rögtön arra gondolnánk, hogy Magnolia és ő végre egy pár, ám nem úgy lett.

Azután, miután megtörtént Lia bemutatója a palotában, Adonis több időt töltött vele és Fréziával, akkor pedig, mikor Lia az exkirálynővel gyakorolt, akkor Frézia lett új társasága. Már az után is szimpatikusabb lett neki a lány, hogy kiállt a barátjáért, de ahogy jobban megismerte, az érzései más fordulatot vettek. Felismerte, hogy az olyan típusú lányok jönnek be neki, mint ő. Így hát nem sokkal a királynő látogatása után elhívta őt randevúzni, mint ahogy egy nevelt neráidának kell, és bevallotta neki az érzéseit. Frézia annyira meglepődött ettől, majdnem elájult, de végül sikerült összeszednie magát, és ő is elmondta, hogy már régóta szerelmes belé. Így hát Vinca engedélyével egy pár lettek. Igaz, dönthetnének úgy, hogy együtt laknak, de ezt a dolgot Frézia még idegennek érzi, vagyis nem akar már rögtön a felnőtt évei kezdetén egy férfi mellett kikötni, pedig ez nem újdonság a satelleseknél. Sokan vannak, akik egy velük egykorúban találják meg a szerelmüket, mivel olyan sokat vannak együtt, és a tinédzser korban pedig elszabadulnak a hormonjaik. És persze azért, mert nincs testvéri kapcsolat közöttük. Igaz, Frézia áldja az Istennőjüket, amiért ilyen remek fiú szereti, de azért szeretné megtapasztalni kicsit az önálló életet. Így döntöttek úgy Liával, hogy közös otthont keresnek.

A neráidáknál a saját ház keresés egy érdekes dolog. Mivel minden évben születnek gyerekek, ezért vannak építő tündérek, akik azt a feladatot kapják, hogy a szaporulathoz képest építsenek házakat. Nincs olyan, hogy házat vesznek maguknak, eladják és hasonló, mint az embereknél. A fákon elszórtan vannak házak. Kisebbek, nagyobbak, több generációs. Áll rajtuk egy tábla: Költözhető. Bárki bemehet, szétnézhet, és ha nem tetszik neki, akkor keres egy másikat. Ha viszont tetszik neki, akkor a táblát megfordítja: Foglalt. Elveszi a kulcsot, és onnantól az övé. Bármikor kiköltözhet, és kereshet egy szimpatikusabbat, ekkor pedig megint visszafordítja a táblát. Mivel a neráidák nem tudhatják egymás nevét, ezért minden lakás számozott, és így lehet megtalálni az illetőt.

Így találta meg Lia a 806-os számú házikót, ami elég közel van a palotához, de nincs túlságosan a központban sem. Adon lakása két fával arrébb van, egy szobás legénylakás. Ahogy ő szerette volna.

Szóval utolsó nap, mikor már mindenki megtalálja maga számára a megfelelő lakhelyet, és Vinca is megnézte őket, összeülnek egy közös ebéd erejéig. Mindenféle pompás ételt készítettek a lányok, jó sok sáfránnyal fűszerezve, és élvezik egymás társaságát. Az étkezés végén Vinca feláll, megkocogtatja borral teli poharát, és így szól.

– Gyermekeim. Ez az utolsó közös étkezésünk. Nem mondom, hogy már nagyon vártam ezt a pillanatot, de azért jó lesz egy kicsit magamban, csendben lenni. – Mind felnevetnek. – De félre téve a viccet. Csodás felnőtt lett belőletek, és én egytől egyig büszke vagyok rátok. Felneveltem már néhány generációt, de ti valahogy egészen a szívemhez nőttetek.

– Biztos mindegyiknek ezt mondtad – kiabál bele Pilea, amire Rham megüti a karját, de ezen is nevetnek.

– Mondjuk úgy, hogy mindenkinek mást mondtam – vigyorog Vinca. – De tényleg. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy titeket kaptalak, és egyedül végezhettem ezt a feladatot. És attól, hogy most elválnak az útjaink, még bármikor eljöhettek ide, és számíthattok rám.

Ekkor Adon feláll, kivesz egy dobozt az asztal alól, és átnyújtja a nőnek.

– Mi köszönünk neked mindent Vinca. Fogadd ezt tőlünk hálánk jeléül, és tudd, hogy te is bármikor fordulhatsz bármelyikünkhöz, amikor csak szükséged lesz ránk.

Vinca még ki sem nyitja a csomagot, már könnyekre fakad, és megöleli őket. Végül kinyílik a doboz, amiben egy könyvet talál.

– Mindünk leírta egy-egy oldalra a legkedvesebb emlékünket, amit veled töltöttünk. Reméljünk, sokat fogsz rajta nevetni – magyarázza Frézia, miközben dadájuk nézegeti a könyvet.

– Nagyon köszönöm. De tényleg. Szeretlek titeket, ti rossz csontok.

– És végezetül – jelenti ki Hell fennhangon –, csapatunk éneklő virágszála előadja a saját dalodat!

– Micsoda elnevezés... – suttogja Magnolia mosolyogva Hellnek, miközben arrébb áll az asztaltól.

– Ez a dal csak is neked íródott Vinca. Mert a tündérnek, csak egy dadája lehet – és énekelni kezd. Vinca már tényleg nem tudja, hová legyen meghatódottságában, így halkan pityereg a dal alatt is.

A napjuk zárásaként végül kinyitják a leveleket, amiket a palotából kaptak. Ebből tudják meg, kit hová osztottak be dolgozni. Mindenki izgatottan várja ezt is, amíg fény derül rá.

Jázmint abba a szakács csapatba osztották be, akik a palota számára válogatják az alapanyagokat, hogy minden megfelelő minőségű legyen. A lány annyira nem lesz ettől feldobva, mert ő minimum a palota konyhájára akart felkerülni, de egyelőre ezzel is beéri. Mind a négy fiú ugyan oda kapta a feladatát, vagyis a katonaság földi kiképző bázisába, ahol rendes edzést fognak kapni, majd később beosztják őket megfelelő posztokra. Frézia olyan megtisztelő feladatott kap, amitől Jázmint majd megeszi az irigység. Segéd lehet olyan neráida fodrászok mellett, akik a hercegnők haját készítik el. El sem hiszi, és annyira örül a hírnek, hogy ott mindenki előtt szájon csókolja Adonist. Ezt persze nem állják meg a többiek, hogy ne reagálják le. Huhognak, és cukkoljál őket a fiúk egészen addig, amíg Magnolia kezébe nem veszi a levelét. Remegő kézzel nyitja ki, és igaz, hogy korábban már megbeszélték, mit fog csinálni, kicsit izgul, hogy még sem azt kapja.

– Gyerünk Lia. Olvasd fel! – kérlelik a többiek, ezért széthajtogatja a levelét. Meglepődve konstatálja, hogy maga a királynő írta azt.

– Azt írja, hogy... – átszalad a szemével a lényegtelen sorokon. – Hogy heti három alkalommal a satelles babákhoz kell majd járnom énekelni, minden délután pedig a palotába kell mennem, ahol Clívia hercegné segítője leszek az evegnís gyerekekkel és a kórusban.

Ettől aztán még nagyobb lesz az öröm, mert Lia nem mondta el korábban senkinek, miről beszélgettek öten a múltkor, Jázmin még mogorvább lesz, de még ő is gratulál neki.

A nyolc satelles közösélete ezen a délutánon véget ér. Ígéretekkel búcsúznak el egymástól, merttartani akarják továbbra is a kapcsolatot, hiszen száz évig még is csak őkvoltak egymásnak. Vinca a házában marad a sok jó emlékkel, a hét fiatal felnőttpedig három csoportba osztódik, és ölelések után elrepülnek új életükbe.