𝑷𝒂𝒊𝒔𝒍𝒆𝒆 𝑫𝒂𝒏𝒌𝒘𝒐𝒓𝒕𝒉
– Zongorázol? –suttogtam, majd hátrébb léptem egy aprót.
– Ha szeretnéd megmutathatom –suttogta, lehelletétől pedig kirázott a hideg. A szemeire vezettem a tekintetem, de az ő tekintete az ajkaimat bámulta.
– Charles –ejtettem ki a fiú nevét, ő pedig a derekamra helyezte a kezét. – Mit csinálsz? –suttogtam, amire el kapta a kezét, majd hátra lépett és beletúrt a hajába. Semmi nem takarta a felsőtestét. Szavak nélkül menekültem ki az italommal, majd egyenesen Nadia felé mentem.
Ez mégis mi a fészkes fene volt? A szívem már visszaált a normális dobogására, amikor meghallottam Zayn barátnőjének a sikítását mert kergette egy darázs. Vagy valami hasonló kis szárnyas állat.
– Fú, felrúgnám szívesen. Már idegesít –forgatta meg a szemeit Nadia. – Te hol voltál?
– Töltöttem narancslevet –emeltem fel a poharam, majd semmit sem sejtve leültem vissza a napágyra, lekapva magamról a ruhám.
Igazából fogalmam sincs mi volt az az előbb Charlesszal, de Nadia erre tudom mit mondana. Szóval megkérdeztem a spanyol lányt mit kér inni, majd visszamentem. Charles pedig a kanapén ült a kezében a telefonjával.
Teli találat!
𝑪𝒉𝒂𝒓𝒍𝒆𝒔 𝑳𝒆𝒄𝒍𝒆𝒓𝒄
Leültem a zongorámhoz, majd az ujjamat a billentyűre helyeztem és lenyomtam őket. De megtorpantam, és végül kiviharzottam a nappaliba.
Felvillant a telefonom Charlotte nevével. Épp azt írta, hogy a tengerparton vannak a lányokkal. Jó, de kit érdekel?
Lépteket hallottam meg a terasz felől, amikor belépett rajta Paislee. Egy kétrészes fürdőruhában. Kénytelen voltam végig nézni rajta. Az ovális alakú felső igazán jól állt neki, ahogy a fekete szín is. Kiemelete a gyönyörű alakját, és a formás testét. Visszanéztem a telefonomba de akkor is késztetést éreztem arra, hogy rá nézzek. Épp elsétált a folyosón, ezzel takarásba került. Pár perc múlva pedig egy pohár löttyel tért vissza, és egyenes felém jött. Csak egy volt a baj, hogy pontosan tudta mit csinál és mit tesz velem.
– Mit csinálsz? –ült le mellém.
– Unatkozom. Fel kéne dobni már valamivel a bulit, amúgy is esteledik –néztem rá, de ott meg állapodott a szemem és nem is mertem más merre nézni. Csak bámultam a gyönyörű zöld szemeit.
– Te tervezted a házat?
– Igen.
– Mert nagyon jók a színkonbinációk –jegyezte meg elismerően.
– Kösz –biccentettem.
– És amúgy tudsz zongorázni? –tette fel a kérdést. Miért tudtam, hogy lesz egy kérdés a zongorával kapcsolatban?
– Már elég régóta, az egyetlen hangszer amin szeretek játszani.
– Klassz. Én is tudtam, de akkor még kicsi voltam. Plusz még felsőben jártam zongoraórákra.
– Megmutatod?
– Hm? –nézett rám elképedve.
– Hogy tudsz zongorázni. Kiváncsi vagyok rád –mosolyogtam. Paislee, velem nem lehet ujjat húzni.
– Persze. De ne most. Te mondtad, hogy fel kellene dobni a partit valamivel. Találgass. Jó ötleteid vannak biztos –vont vállat, miközben felállt. – Írd meg mikor.
– Jó, de –kezdtem, de a lány kilépett az ajtón. Ez égő volt, de rendesen.
Mint ahogy említette Pas, elkezdtem keresgélni és találgatni addigra pedig a nap már lemenőben volt.
𝑷𝒂𝒊𝒔𝒍𝒆𝒆 𝑫𝒂𝒏𝒌𝒘𝒐𝒓𝒕𝒉
– Miről maradtál le te jó ég! Igazi műsor volt! –vette át a kóláját megköszönve, én pedig érdeklődve fordultam felé.
– A csaj?
– Ahaa! Fogta magát és azt mondta elege van ebből a társaságból amúgy is ott van neki William –gondolkodott el. – nem emlékszem. Valami ilyesmi neve volt –tette hozzá legyintve.
– De itt van –pillantottam féléjük ahol a lány éppen valamit szürcsölgetett.
– De aztán Zayn súgott neki valamit és azóta ott ül. Nem is értem mit rázza itt magát mint egy díszmajom –forgatta meg a szemeit Nadia, amire felnevettem. Talán túl hangosan is.
– Mi a neve?
– Szerinted mi? Minden századik embert így hívnak a földön. Emma –tette hozzá.
Kábé húsz percig leállt a csevegésünk, és mindketten a telefonjainkkal voltunk elfoglalva amikor meguntam az egészet.
– Jössz? Nincs senki –álltam fel a napágyból a medence felé haladva, ahol a szélén állva ugrottam egyet, majd éreztem, ahogy beteríti a testem a hideg víz. Felbuktam a víz tetejére, majd kisöpörtem a hajamat az arcomból és kevesebb sikerrel próbáltam meg felkötni egy erős copfba.
– Vigyázz! –kiáltotta el magát Nadia, majd egy szaltót próbált megvalósítani, de háttal esett be a vízbe.
– Ez most olyan jó, hogy csak ketten vagyunk –nevettem el magam, majd a medence sarkából Nadiának dobtam az ott talált labdát.
– Én is lennék veled szívesen kettesben –hallottam meg Marco hangját, aki épp egy óriási hangfalat hozott ki. A beszólására pedig felmutattam neki a középső ujjam, a mögötte álldogáló Charles pedig szúró pillantásokat vetett Marcóra, mert egyátalán nem mozdult a hangfallal.
– Ez bunkó volt –úszott közelebb Nads.
– Nem is értem, hogy találtak így négyen egymásra –mondtam ki, abban a pillanatban pedig Zayn, Emma és Atlas világító kis rudakat hoztak ki, különböző színekben amit a medencébe dobtak. Tipikusan az a kis világító rúd, amit meg kell törni ahhoz, hogy világítson.
Megfordultak és még egy adaggal hoztak, majd Zayn és a lány is a medencébe ugrottak amitől ránk ömlött rengeteg víz, Nadia pedig akkor vett levegőt, ezért elkezdett köhögni a víztől ami a tüdejébe mehetett, mindeközben Marco még mindig a hangfallal foglalatoskodott, amiből hirtelen felcsendült valami zene.
