Secret night ✔️ [Sally Face ff]

33. fejezet

----------------------------

18+

----------------------------

Travis szemszögéből:

-Mégis ki az a Larry? Sosem hallottam még róla. Te talán ismered? - kérdeztem a férfiasságomtól fuldokló, meztelen fiút - Úgy nézett rám, mint aki a halálomat kívánja, eltudod ezt hinni? Egészen idáig kerestem őt, és most, hogy meglett.. tch! Mi a faszt csinálsz? - fogtam rá fejére, belemarkolva hosszú, sötét tincseibe, hogy hátra rántsam.

-S-sajnálom! Jobban oda fogok figyelni! Ígérem.. cs-csak kér.. kérlek.. - könyörgött a lábaim közt térdelő fekete hajú, kiálló bordákkal rendelkező fiú, akinek nyakában lógott egy piros kutya nyakörv.

A drágának tűnő nyakörvre egy szám volt vésve: tíz. A reszkető fiú könnybe lábadt szemekkel meredt az előtte lévő szőke fiúra, akinek kék szemei megcsillantak a sötét szobába beszűrődő fény hatására.

-Hányszor mondtam, hogy ne fogazz, te kurva! - dudorodtak ki ereim nyakamon, majd egy pillanattal később komolyra vált arcal folytattam - Azt hittem, hogy legalább te nem fogsz csalódást okozni. Milyen kár. - vettem fel magam mellől az éles tárgyat, amit azonnal a torkához szorítottam.

Nem tudott megszólalni az ujjakkal már nem rendelkező, megcsonkított, fekete hajú egyén. Csak várt, reszketve.

-Mi az, talán már utolsó szavaid sincsenek? Vagy tán nem tudod, hogy mi fog történni veled? - szorítottam oda még erősebben késem, már annyira, hogy a vörös folyadék megeredjen koszos, sebzett bőrén.

-Igazad van.. - nézett szemeimbe - Igazad van! - kezdett el őrülten nevetni - Dögölj meg!

-Milyen aranyos, ennyi? Akkor..

-Mint utolsó kívánság.. a legszörnyűbb halált kívánom neked! - nevetett tovább egy önelégült mosoly kíséretében, amitől kezdtem egyre ingerültebb lenni - Travis Phelp, sosem hittem ezekben, de most megátkozlak. Meg átkozlak, hogy nálam szörnyűbb és lassúbb halált hal.. aa.. - dőlt el.

Hagytam, hogy az utolsó lélegzetvétele által megemelkedő mellkasa elernyedjen, majd megszólaltam:

-Na ne nevettess. - rúgtam bele élettelen testébe, amint felálltam az ágyról - Még hogy Te meg átkozol Engem? Mi vagy te, kisgyerek, hogy ilyen szarságokban hiszel? - térdeltem le elé, felemelve fejét, hogy kiszedjem nyakából a nemrég belé szúrt kést - Milyen kár, hogy úgy végezted, ahogy kezdted. Egy senkiként haltál meg, öcsikém. Sosem tekintettem rád testvéremként, csak mert a nyomorult apád elvette az anyámat. De nem baj, már nem számít. És tudod, nem is nevezhetsz szívtelennek. Mindig is tudtam, hogy szereted őket, ahogy ők is szerettek téged, ezért vedd ezt egy szívességnek. Most végre utánuk mehetsz. - engedtem el.

Nyomorult dög. Ki engedte meg neki, hogy azon a neven szólítson?

-E-elnézést, nem akartalak megszakítani vagy megzavarni, de itt van.. - nyitott be a vértől bűzlő szobába egy fekete ruhás, fiatalnak mondható, jóképű férfi.

-Itt van? Oh, tökéletes, mára már úgy is végeztem. - töröltem meg vértől nedves kezem - Tessékeld csak be. Lezuhanyzok és már megyek is. - veregettem meg vállát az ajtóban állónak, majd elindultam a fürdő irányába.