SELLŐ A PALACKBÓL

10. Az élet igazságtalansága I.

Reiji és Howl nem tudták leplezni a döbbenetet. Miskai nagyon élvezte a helyzetet, sajnálkozva pislogott Reiji arcára.

- Elsápadt, nyomozó. Jól van?
- Persze, remekül vagyok – mosolygott vissza Reiji, szinte érezte, ahogy csikorognak a szájsarkai.

Belül ordított. Férjnél van, férjnél van, mi a faszom folyik itt?

- Ismeri ezt a Takuyát? – vette vissza a szót Howl. Őt kevésbé taglózta le ez az információ, mint Reijit.
- Futólag, régebben felbukkant néha nálunk, kizárólag akkor, ha az ügyfelei itt akartak tárgyalni. Magáncélból sosem jött.
- Itt találkoztak Yvvel?
- Valószínűleg – vont vállat Misaki. – A lányoknak tilos a munkahelyen kívül találkozni a vendégekkel, de cseppet sem lepett meg, hogy Yvt ez nem érdekelte. Takuya gazdag. Jóképű. Ki tudja – nagyot szívott a cigarettájából –, lehet, hogy Yv helyében engem sem érdekelt volna.
- Takuya felbukkant itt azóta, hogy Yvvel összeházasodott?
- Emlékeim szerint nem, mint mondtam, azelőtt se jött gyakran. Pletykaszinten ért vissza ide a hír, hogy Yvnek sikerült az, ami titkon minden lány álma itt, hogy szakítsanak maguknak egy gazdag férjet.
- Semmit nem tudott a viszonyukról?
- Nem, drága nyomozó, sajnos arra már nem futotta a véges időmből, hogy figyeljem, Yv kinek tette szét a lábát szabadidejében. Nagyon jól csinálta, nem hinném, hogy két mondatnál több szót váltottak volna a bárban előttem. Sikerült valamit segítenem? – billentette oldalra a fejét. – Nem akarom magukat megsérteni, de mint mondtam, az én időm véges.
- Nagyon sokat is... – Ekkor csörögni kezdett Howl kabátzsebében a telefonja, elnézést kért, felvette. – Hallgatlak, Marko.

Ganz hangja olyan izgatott volt, hogy az asztalnál mind tisztán hallották őt:

- Howl, baszd ki, nem fogod elhinni, mi történt! Besétált ide egy fickó, valami Tanuki Dominó, vagy ki, hogy bejelentse, három napja nem jött haza a felesége! Na és, találd ki, hogy ki a felesége?
- Yv Beart.
- Hát a Beart lány, és... várj! Honnan tudod?
- Figyelj, tartsd ott, vedd fel a vallomását, hallgassátok ki alaposan Owarival.
- Megyek én is! – emelkedett fel a helyéről Reiji fogcsikorgatva.
- Nem mész! – rántotta vissza Howl Reijit a székre a kabátujjánál fogva. Nem foglalkozott Reiji tekintetével, újra a telefonba beszélt: – Mondd meg neki, hogy a lány jól van, de biztonsági okokból, nem tudhatja meg, hol, és egyelőre nem mehet vele haza.
- Persze. Kérek házkutatást is, szerintem holnapra meglesz.
- Rendben. És kérdezd meg tőle, hogy mit tud a felesége hátán lévő tetoválásról.
- Miféle tetoválás? – hökkent meg Ganz.
- Hidd el, ő tudni fogja.
- Minden nap meglepsz valamivel. Kifaggatjuk Owarival a tagot.
- Remek, kösz. – Bontotta a vonalat.

Misaki különös mosollyal figyelte őket.

- Látom, elfoglaltak.
- Még egyetlen kérésem lenne, aztán tényleg nem zavarjuk tovább – mondta Howl.
- Önnek bármit, nyomozó – búgta Misaki.
- Meg tudná mutatni a törzsvendégek listáját két évre visszamenőleg?
- Persze, fáradjon be az irodámba, és bármit megmutattok. Amit csak szeretne.
- Nagyszerű. – Howl már egyre kevésbé tudta leplezni a zavarát. – Akkor a társammal megyünk is...

Reiji viszont elfordult tőlük, mert Celeste hangos sarokkopogással ekkor vágott át a terem másik oldalán.

- Meg tudná mondani, merre találom a mosdót? – kérdezte Reiji Misakitól.
- A szoba elején, balra a második ajtó.
- Kösz. – Reiji felpattant a helyéről, Howl rémülten fordult utána.
- Hé, Reiji, de velem jössz, igaz?
- Áh, nem, megoldod te egyedül is azt a vendéglistát. – Megveregette a sápadt barátja vállát, majd otthagyta őket kettesben a főnökasszonnyal.

Kisétált a teremből, ám nem a mosdó irányába fordult, hanem jobbra ment a pulthoz, ahonnan Celeste sietett ki, éppen egy koktélokkal megrakott tálcát egyensúlyozott a kezén. A lányhoz lépett, aki megtorpant tőle.