Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

9.

– Az előbb csak úgy berepültél?

Borbála ironikusnak szánt kérdésére többen is reflexszerűen körbenéztek, de nem volt nyitva egyetlen ablak sem.

Nadír felnevetett.

– Dehogy, nem vagyok én olyan jó. Ha sikerülne is átsuhannom az ablakon, nem tudnám ennyi idő alatt újra kitárni a szárnyaimat, hogy lassítsak. A földetérés katasztrofális lenne.

Szárnyak.

Jó, persze, ha repül, akkor esélyes, hogy szárnyai is vannak. De hol?

– A vadászok egyfajta alakváltók?

– Nem. Csak szárnyuk van.

De hol?

Ő is észbe kapott.

– Ó, bocsánat. Ilyen szárnyak.

Ahogy az utolsó hang elhagyta a száját, halk surranással tollak tömkelege hajtott ki a vállai felett. Egy pislantásnyi idő múlva egy pár döbbenetes madárszárny keretezte az asztal szélén kuporgó lányt. Lehajoltam, hogy lássam az asztal mögött lelógó végét. A fehéres krémszínű, szürkecsíkos tollak a padlót súrolták.

Oké. Tényleg nem sárkány, és tényleg vannak szárnyai.

A többiek is elámultak kissé a látványtól. Épp ilyen hatást tett a falkánkra, mikor először láttak sárkányt. Ugyanazokat a kifejezéseket látni csupa falkavezéren minden pénzt megér.

A háttérben valaki az angyal szót suttogta.

– Sajnálom, de nem. Bár egyesek szerint a vadászoknak van közük az angyalkultuszok kialakulásához, nincs közvetlen kapcsolatom az egy Istennel, akármilyen névvel is illetik.

– Miért, több istennel van?

Nadír megint mosolygott, csak most egy kis cinkosságot is csempészett bele.

– Ismerek néhány... személyt, akit bizonyos időben bizonyos népek istennek tekintettek.

Csend telepedett a teremre. Kíváncsi vagyok, ki fog először rákérdezni.

Végül Jakab bá' tört meg először.

– Létezik a hétfejű sárkány?

– A minotaurusz?

– A mumus?

– Orkok?

– Fogatlan?

Nagy szemeket meresztettem a házigazdánk mögött álló férfira, de más, úgy tűnik, nem tudta miről beszél, mert oda se bagóztak.

Ezek közt hol vannak az istenek?

A szárnyai előterében mosolygó lány türelmesen várta, hogy szóhoz juthasson.

Csak nekem van az a fura érzésem, hogy az előbb valami fontosabb kérdésről volt szó? Hirtelen mindenki megfeledkezett arról, hogyan került ide, ha nem az ajtón, nem teleportál, nincs titkos bejárat a terembe, és az ablakon sem repült be.

– De hogy termett csak úgy itt? – Kara mondta ki, mintha csak hangosan gondolkodna.

Nadír elhúzta a száját, de végül elismerően biccentett a főfőfarkas felé.

– Az nem az én érdemem. Mondtam, hogy rossz ötlet – pillantott hátra a válla felett. Közben éppolyan gyorsan, ahogy előkerültek, eltűntek a szárnyai. – Ki is volt... – szemével kereste meg az egyik kísérőt. – A mumust kérdezted. Hát a társam abba a fajba tartozik, amit mumusnak is szoktak nevezni.