A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

11.fejezet: Kaotikus szülinap

15 évvel később

Ryan szemszöge:

Eljött ez a nap is. A nap ami mindig arra emlékeztet hogy ki vagyok valójában és miért is küzdök a mai napig. A nap amikor megszülettem, huszonegy évvel ezelőtt. Ahogy telik az idő egyre homályosabban emlékszem a szüleim és a nővérem arcára. Naponta többször gondolok arra, hogy mi lett volna ha máshogy alakulnak a dolgok. Sam vajon jó királynő lett volna? Én milyen lettem volna ha a palotában nevelnek fel? Mennyire jöttem volna ki a húgommal? Egyáltalán az egész életem alatt tanultam volna annyit a világról, mint ez alatt a tizenöt év alatt? Ahányszor ilyeneken jár az eszem Nestor mindig rám ordít, hogy ne hibáztassam magam olyan dolgok miatt amik ellen már nem tehetek semmit. A szülinapomkor pedig mindig szigorúbban tartotta magát ehhez.

-Ryan, ne állíts be úgy mintha törődnék veled!

-Dehát tényleg törődsz velem!

Az elmúlt években sokszor szívtuk egymás vérét, de soha nem gondoltuk komolyan amit ilyenkor mondtunk.

-Azért nem kell hogy folyton ez járjon a fejedben!

-Rendben, bocs haver.

Egy kicsit vicces hogy épp favágás közben beszélünk ilyenekről. Sarah fél órával ezelőtt elküldött, hogy hozzak tűzifát, mert állítása szerint elfogyott. Szegény, folyton elfelejti hogy nekem jobbak az érzékszerveim mint a többi farkasnak és éreztem a falécek szagát. Gondoltam hogy meg akar lepni mivel mindig ezt csinálta. Ha Teresának, Logannek vagy nekem születésnapunk volt egyszerűen elzavart minket a háztól valami mondva csinált kifogással.

-Szerinted milyen ízű lesz?

-Micsoda?

-A torta. Sarah mindig csinál valamilyen tortát. Ezúttal milyen ízű lesz?

-Mondd csak, nem unod még hogy folyton a gondolataimat olvasod?

-Hé, ezt az egy szórakoztató dolgot tudom csinálni, tudod jól.

-Igen tudom, egyébként szerintem csokis lesz.

-Tavaly is csokis volt. Miből gondolod hogy most is az lesz?

-Mert tavaly látta hogy mennyire ízlett. És mellesleg túl sok csoki szagot éreztem otthon.

-Mindegy, akármilyen is lesz, biztos imádni fogod.

-Ezt meg miért így mondod?

-Semmi, semmi.

-Nestor mégis m-

Akadtam meg az eszmecserénkben. Az éppen lendülni készülő fejsze pedig kiesett a kezemből, majd egyből rohanni kezdtem vissza a házba.

-Ryan, mi a baj?!

-Farkasok, farkasok szagát érzem!

Ahogy ezt kimondtam Nestor minden szó nélkül átadta az irányítást, de ott maradt az elmémben hogy segítsen ha esetleg elszabadulok. Újra átjárta a testemet az alfák ereje és nagy sebességgel futottam tovább. Amióta lett egy új családom, egy falkám.. azóta az este óta nem éreztem ezt az erőt. Megállapodtunk abban hogy meg kell tanulnom magamtól irányítani ezt az erőt, mert nem támaszkodhatok mindig Nestor segítségére. Így amikor edzettünk és gyakoroltunk nem segített, hanem magamtól csináltam mindent, több, kevesebb sikerrel. Egy ilyen esetben viszont sem Nestor, sem én nem kockáztattam meg hogy valami esetleg félrecsúszik.

-A francba is, hogy miért kellett ennyire messze mennem?!

-Nyugodj meg, ha engeded hogy a haragod irányítson rossz vége lesz. Emlékezz mit mondtam, te urald a haragot, ne pedig a harag téged.

Persze hogy emlékeztem. Ez volt az első dolog amit Nestor megtanított nekem. Futás közben egyre idegesebb lettem. Amikor eljöttem otthonról még mind a hárman ott voltak. Most viszont nem hallottam egyikük hangját sem, ráadásul már a szagukat sem éreztem. Amint odaértem láttam hogy a ház fel van dúlva. Berontottam és támadásra készen vártam hogy nekem rontsanak, de a házban már nem volt senki. Gyorsan elkezdtem keresni valamit, akármit ami segíthet rájönni valamire. Egyszer csak vér szagát éreztem. Azonnal kihajítottam a szekrényt az ablakon és megtaláltam az alatta heverő levelet, ami vérrel volt írva.

Annyi év után eljött az idő. Most végre megtaláltunk téged és a gyenge pontjaidat. Itt az ideje hogy megfizess azért amit tizenöt hosszú évvel ezelőtt tettél. Elvetted az apám életét. Gyere oda ahol elvetted az életét és az én jövőmet alfaként. Ha nem jössz el, garantálom hogy nem lesz többé falkád. Na mit gondolsz, kivel kezdem? Talán először eljátszadozom a lánnyal, majd megölöm.. Ki tudja? A döntés a te kezedben van. Tegyünk pontot az ügy végére.

Mire a végére értem már csöpögött a vér az ökölbe szorított kezemből. Akaratlanul is eszembe jutottak a gondolatképek hogy mi mindent csinálhatnak velük. Mérgemben felordítottam és egyszer csak arra eszméltem fel hogy a tűz ismét körülvesz.. mint aznap.

-Ryan! Nyugodj meg, azzal ha tombolsz nem oldasz meg semmit.

-Hogy képzeli.. megtalálom és megölöm! - ordítottam haragtól remegő hanggal.

-Ne csináld! Ne tegyél semmi meggondolatlanságot! Figyelj, én tudom kivel állsz szemben. Az előző gazdatestemet úgy hívták hogy Paul Morton. Volt neki egy tíz éves kisfia, Brian. Ő nem volt a falkával amikor megölted őket. Valószínű hogy a meghalt falkatagok hozzátartozóival azóta keresi a tettest. Most hogy megtalált nem fog leállni amíg meg nem halsz és ő meg nem kapja az alfák erőforrását, vagyis engem.

-Nem érdekel hogy ki az vagy mit akar! Pontosan tudod hogy mit érzek és mi következik ezután. - feleltem hangosan.

-Kölyök.. nem fogod fel hogy mennyire veszélyes ez az egész.

-Dehogynem, épp ezért megyek most azonnal! Nem hagyom hogy más fizessen meg az én tetteimért, főleg nem azok akik a legközelebb állnak hozzám! - morogtam állatszerű hangon.

-Ryan.. rendben. Melletted állok, de nagyon ajánlom hogy ne kapj rá a gyilkolásra! Nem akarok ismét egy gyilkológép ösztöne lenni. Ugye emlékszel még a három fő szabályunkra?

-A harmadik, hogy alfaként a falka védelme a feladatom. A második, hogy nem sodrom magam felesleges életveszélybe. És az első, soha nem ölök.. csak ha muszáj. Úgytűnik ma mindhárom szabályt meg szegem. Nagyszerű, boldog szülinapot Ryan...