Engen el nyomott az álom. Reggel egyedűl keltem mint majdnem minden nap. Ma rám tört megint a barátaim hiánya.
Elfogok hozzájuk menni. Nem érdekel katsuki véleménye. Akkor is elfogok menni.
Gyors felöltöztem. Kimentem és körülnéztem. Senki sehol. Nem értettem. De amikor egy nő kétségbe esett sikítását hallottam már gondoltam hogy katsuki is itt van. Gondoltam meg nézem. A hang irányába mentem. De nem nyitottam be. Olyat hallottam el se mertem hinni. A nő élvezetében sikított az ajtó túl oldalán. Nem nem lehet! Ezt nem értem egyszer fájdalmába aztán élvezete miatt sikoltozik. De várjunk én is ezt csináltam még 3 hónappal ezelött. Nem! Ráfogtam a kilincsre és benyitottam. Katsuki az egyik kicseszett kurvával dugott. Így már meg értem hogy miért kétféle módon sikított.
-Ka-katsuki...? Huuh ömm rendben! Én megyek mináékhoz majd jövök kb 1 vagy 2 óra múlva.-majd rá csuktam az ajtót.
Már indultam is volna amikor az ajto kicsapódott és meg rántotta a karomat.
-És ezt ki engedte meg neked?! Mert én kurvára nem! A lófaszt! Nem mész te sehová! Ez nem így megy!-rángatott
-Jah és neked meg ki engedte meg hogy megcsalj! Paraszt! Engedj el! Nem érdekelsz.-ellöktem magamtól.
-Oh nehogy már féltékeny legyél bazdmeg!-kiabálta.
-Te mondtad nekem hogy én vagyok az egyetlen akivel többször feküdtél le és az neked sokat számít vagy valami ilyen! De igen persze ezért is én vagyok a hibás, mert meg csalsz... -halkultam le a végére.
Nem bírtam ki. El kezdtem könnyezni. Az ő arcán semmi eggyütt érzés nem jelent meg. De ténleg semmi.
-Tch hisztis picsa! Minek sírsz!? Ahj! Néha már bánom hogy vagy! Nem hiszlek el!-háborgott.-Ne sírj már faszom! Hagyd abba!-parancsolt rám.
-Nah é-én viszont...-szipogtam.-akkor me-megyek mináékhoz.-elkezdtem az ajtó fele sétálni.
-Áljál már meg! Majd én el viszlek. Rendben?-nézett rám.
-Jo, de akkor nem jössz be!-mondtam magabiztosan.
-Persze persze...nehogy azt hidd. -mondta majd elővette a kulcsát.
Beszáltunk es elindultunk. Egy kis idő után már ott voltunk a ház elött.
-Ahj kérlek had menjek be egyedül...ha már úgy is megcsa.-nem hagyta hogy befejezzem.
-Fogd be! Menj de csak 15 percet adok nektek!-utasított.
-Jo....-teljesen el ment a kedvem mindentől.
Besétáltam kopogás nélkül. Nyitva volt szoval nem volt nehéz.
-Ohm sziasztok!-mondtam bizonytalanul.
Kirishima ki jött a szobából és egyből rám nézett.
-Ohh (y/n)!-mondta elérzékenyülten és felém vette az irányt.-De jo téged látni!-mondta majd szorosan magához húzott egy ölelésre.
-Ki az?-kérdezte a szobából mina.
-(y/n)!-mondta mosolyogva vörös hajú barátom.
-Úristen!-szaladt ki hozzánk.-(y/n)...! -ölelt meg ő is.-Hogyhogy itt? Mivan azzal az ember rablo pasiddal? Aki nagyon nem szimpi csak mondom. Sőt veszélyes neked...nagyon! Ugye ő nincs itt?-nézett kérdően.
-Nah várj először fel kell fognom hogy mennyi mindent kerdeztel és össze kell szednem a gondolataim. Nah szóval hiányoztatok és gondoltam ide jövök. A szöszivel semmi nincs még ék és virul éééés itt van csak a kocsiban van és 15 percet adott nekem vagyis nekünk.-hadartam le.
-De te valahogy nem vagy most olyan boldog.-állapította meg kirishima.
-Bántott?-kérdezte szinte azonnal.
-Nem dehogy is! Csak...jo talán bántott de nem fizikailag.-mondtam sutogva.
-Mit csinált?-kérdezték egyszerre.
-Megcsalt ennyi csak véletlen rá nyitottam a szőkére amikor épp egy nővel dugott...-a szemem telegyűlt könnyel
-Ohh megölöm azt a szarházit!- durvult be mina.
Lenyugtattam minát és még beszélgettünk egy keveset. Elköszöntem és ki mentem. Katsuki a kocsiban ült. Beszáltam mellé és becsaptam az ajtót.
-Má azt hittem hogy meg kell zavarjalak titeket.-mondta cinikusan.
-...-nem mondtam semmit.
-Na de rá térek a lényegre. Hozzám jössz feleségül.-jelentette ki. Nemleges választ nem fogadok el akkor kényszer házasság lesz! Te döntésed.
-Ez most hogy jött? Ohhh már tudom! Halgatóztál és most azert akarsz feleségül venni hogy ez az egész megcsalás dolog meg sem történt... -forgattam meg a szemem.
-Jó akkor kenyszer házasságot akarsz? Megkapod. Ha meg nem viselkedsz akkor bajban leszel!-úgy nézett rám mint aki a szemével akar meg gyilkolni.
-A faszt! Nem megyek hozzád! Főleg nem ezek után! Uralom mániás p... -katsuki erősen arcon vágott.
Én azonnal az ütés után az arcomhoz kaptam és sírni kezdtem. Katsuki csak komoran nézett engem. Majd elfordult tőllem és bele túrt a hajába.
-Tudd kivel beszélsz!-kiabált majd rá lépett a gázra es el hajtott.
Egész úton nem szoltam hozzá de még ránézni se néztem rá. Az ablakon néztem ki. Majd vissza értünk. Katsuki ki szált az autóból. Én is ugyan ezt tettem. A szöszi rám nézett, odajött hozzám és felkapott a vállára.
-Mhh! Ne! Rakj le!-mormogtam.
-Fogd be!-mondta azonnal.
Bevitt és le rakott. Már elég későre járt.
-Nah akkor most dönts! Velem alszol egy ágyban vagy berakjalak az egyik kurvához éjszakázni?-szinte olyan mint régen,ilyesztő és erőszakos.
-...-nem tudtam meg szólalni.
-Válaszolj már! Faszom! Nem érek rá egész este!-sürgetett.
-Én-én nem tudom...-halkultam el a végére.
-Jó! Én kurvára nem fogom meg várni hogy eldöntsd!-megfordult és be ment a "szobájába".
Én csak leültem a földre és gondolkodtam. Egyértelműn nem fogok mellé feküdni és ez is egyértelmű hogy nem fogok egy 2m×2m-es szobában egy másik nővel lenni. Nem tudom hogy mi lenne a jó döntés. Régen sikerült meghülyíteni de most nem nagyon fogmenni. Régen olyan könnyű volt minden! Régen mindenkit megölt a szemem láttára de engem azóta se...miért? Nem értem. Miért nem öl meg engem is? Befogok menni a szobajába de elötte előkotrom a pisztolyát majd oda dobom neki és azt fogom mondani hogy öljön meg. Fantasztikus ötlet. Hat inkább rémes de ki akarom próbálni.
Be mentem az iroda szerüségébe és megkerestem a pisztolyt.
-Á meg is van!-mondtam magamnak.
Bementem a még nem alvó Katsukihoz és oda dobtam neki a nem rég emlegetett pisztolyt.
-Ölj meg!-ez bizonytalanabb volt mint ahogy elképzeltem.
-Mi bajod? Agyadra ment valami?! Te hülye vagy!-szídott le.
