Kínzásból kegyelem. (Bakugou katsuki×reader)

11.

Engen el nyomott az álom. Reggel egyedűl keltem mint majdnem minden nap. Ma rám tört megint a barátaim hiánya.

Elfogok hozzájuk menni. Nem érdekel katsuki véleménye. Akkor is elfogok menni.

Gyors felöltöztem. Kimentem és körülnéztem. Senki sehol. Nem értettem. De amikor egy nő kétségbe esett sikítását hallottam már gondoltam hogy katsuki is itt van. Gondoltam meg nézem. A hang irányába mentem. De nem nyitottam be. Olyat hallottam el se mertem hinni. A nő élvezetében sikított az ajtó túl oldalán. Nem nem lehet! Ezt nem értem egyszer fájdalmába aztán élvezete miatt sikoltozik. De várjunk én is ezt csináltam még 3 hónappal ezelött. Nem! Ráfogtam a kilincsre és benyitottam. Katsuki az egyik kicseszett kurvával dugott. Így már meg értem hogy miért kétféle módon sikított.

-Ka-katsuki...? Huuh ömm rendben! Én megyek mináékhoz majd jövök kb 1 vagy 2 óra múlva.-majd rá csuktam az ajtót.

Már indultam is volna amikor az ajto kicsapódott és meg rántotta a karomat.

-És ezt ki engedte meg neked?! Mert én kurvára nem! A lófaszt! Nem mész te sehová! Ez nem így megy!-rángatott

-Jah és neked meg ki engedte meg hogy megcsalj! Paraszt! Engedj el! Nem érdekelsz.-ellöktem magamtól.

-Oh nehogy már féltékeny legyél bazdmeg!-kiabálta.

-Te mondtad nekem hogy én vagyok az egyetlen akivel többször feküdtél le és az neked sokat számít vagy valami ilyen! De igen persze ezért is én vagyok a hibás, mert meg csalsz... -halkultam le a végére.

Nem bírtam ki. El kezdtem könnyezni. Az ő arcán semmi eggyütt érzés nem jelent meg. De ténleg semmi.

-Tch hisztis picsa! Minek sírsz!? Ahj! Néha már bánom hogy vagy! Nem hiszlek el!-háborgott.-Ne sírj már faszom! Hagyd abba!-parancsolt rám.

-Nah é-én viszont...-szipogtam.-akkor me-megyek mináékhoz.-elkezdtem az ajtó fele sétálni.

-Áljál már meg! Majd én el viszlek. Rendben?-nézett rám.

-Jo, de akkor nem jössz be!-mondtam magabiztosan.

-Persze persze...nehogy azt hidd. -mondta majd elővette a kulcsát.

Beszáltunk es elindultunk. Egy kis idő után már ott voltunk a ház elött.

-Ahj kérlek had menjek be egyedül...ha már úgy is megcsa.-nem hagyta hogy befejezzem.

-Fogd be! Menj de csak 15 percet adok nektek!-utasított.

-Jo....-teljesen el ment a kedvem mindentől.

Besétáltam kopogás nélkül. Nyitva volt szoval nem volt nehéz.

-Ohm sziasztok!-mondtam bizonytalanul.

Kirishima ki jött a szobából és egyből rám nézett.

-Ohh (y/n)!-mondta elérzékenyülten és felém vette az irányt.-De jo téged látni!-mondta majd szorosan magához húzott egy ölelésre.

-Ki az?-kérdezte a szobából mina.

-(y/n)!-mondta mosolyogva vörös hajú barátom.

-Úristen!-szaladt ki hozzánk.-(y/n)...! -ölelt meg ő is.-Hogyhogy itt? Mivan azzal az ember rablo pasiddal? Aki nagyon nem szimpi csak mondom. Sőt veszélyes neked...nagyon! Ugye ő nincs itt?-nézett kérdően.

-Nah várj először fel kell fognom hogy mennyi mindent kerdeztel és össze kell szednem a gondolataim. Nah szóval hiányoztatok és gondoltam ide jövök. A szöszivel semmi nincs még ék és virul éééés itt van csak a kocsiban van és 15 percet adott nekem vagyis nekünk.-hadartam le.