Piano teacher [seongjoong]

Őrült lány

-Szóval...ez az a lány, akivel Japánba mentél, igaz? - kérdezte Mingi, Yoorit szinte tanulmányozva.

-Gőzöm sincs hogyan jöttek el ide ilyen gyorsan.

-Hé! Itt vagyok ám előttetek. - szólt ránk.

-Menjünk fel a szobámba, rendben? Ott mindent elmondok. - mondtam a lánynak, aki erre odaszólt anyukájának, hogy felmegyünk, majd mindhárman az emeletre mentünk a szobámba.

Igazából ami ezt a dolgot illeti, hogy Yoori, hogy került ide, az az, hogy valahonnan a tudomására jutott, hogy mi mit csinálunk Mingivel, illetve Seonghwaval.
Yoori most is szinte megbombázott minket a kérdéseivel, amire Mingi és én csak hallgatva ültünk és vártuk mikor fejezi be. Amikor pedig végre elhallgatott, fogta és egyszerűen ledőlt a bevetett ágyamba, amire kicsit kiakadtam.

-Mindegy! Kezdjük ott, hogy mégis honnan a francból tudsz te erről?? - kérdeztem meg még mindig egy kicsit idegesen.

-Ohh, oppa nem hülye. Megírta nekem, hogy valaki csak úgy ráírt, majd a beszélgetést is elküldte. Én pedig az eszes eszemmel kitaláltam, hogy az illető te vagy. De nyugi Hongjoong, nem mondtam neki erről semmit. Ezért is jöttem el, hogy megbeszéljük.

-Nem akarom megbeszélni veled. - változtattam meg döntésemet.

-Szóval Yoori, Seonghwa húga. - jegyezte meg halkan Mingi, mire csak rápillantottam.
-Várjunk, te hány éves is vagy? - kérdezte tőle, mire Yoori büszkén válaszolta, hogy 17.

-Egyébként, Mingi, te is zenélsz? Úgy mint Hongjoong és a bátyám?

-Dobolok, szóval ha zaklatni mersz engem bármikor is, nem kímélem meg a külsődet. Az ütővel foglak megkergetni és szaladhatsz ameddig csak akarsz.

-Mi? Hongjoong, segíts meg engem. Ez egy őrült! - bújt mögém Yoori, a vállaimat fogva.

-Hé. Állj le. - szóltam hátam mögé, mivel én is az ágyon ültem.

-De az ott egy őrült! Milyen barátod van neked??

-Ő egy ütővel, én pedig egy zongorával tudlak piszkálni.

-Mi van?? - engedett el engem.
-De...hé..fiúk...én egy lány vagyok, ne bántsatok engem kérlek..

-Majd meglássuk. Úgysem fogsz szólni a testvérednek, nem igaz? Nem tudja, hogy itt vagytok anyukáddal. - fenyegette meg Mingi.

-Attól függ. Hongjoong, szeretnéd azt, hogy lebukj Seonghwa előtt?

-Nem! Meg ne próbáld!

-Egyébként nem értelek téged Hongjoong. Ha szereted, miért nem mondod el neki?

-Mert Seonghwa...ő nem hiszem, hogy úgy érez irántam, mint én iránta. Nagy beégés lenne, ha odaállnék elé és elmondanám.

-Na jó, te tudod. Rádhagyom. Viszont, megnézhetem a beszélgetéseteket?

-Yoori, már láttad. De tessék, csinálj amit akarsz, csak más üzeneteimbe ne turkálj bele. És ne írj neki a nevemben. - adtam neki a telefonomon megnyitva rajta azt a beszélgetést.

December 24.-e van így már nincsenek zongoraóráim sem, viszont ezt sajnálom. De vajon mit csinálhat ilyenkor Seonghwa? Az anyukája és a testvére nálunk vannak, Seonghwa pedig elmondta, hogy nem megy az apjához. Egyedül lenne otthon?
Ha nem lenne itt a családja, mármint az apján kívül, akkor simán átjöhetne, de akkor miért nem teszi?

-Mingi, lemegyek egy kicsit, jó? - indultam meg az ajtóhoz, majd Mingire néztem, aki kétségbesetten rázta nemlegesen a fejét.

-Megyek inkább veled, ne hagyj itt ezzel! - sietett ide, így aztán együtt mentünk le.