•■□●☆●□■•
Hideg, mint a tűz
Ajkad mozgásában néha elveszlik a szó, s van hogy nem figyelem mit mondasz éppen. Finom ívű ajkad, mint mámor, mint földöntúliság, mint elragadó csalfa tánc. Hadd táncoljak velük! Hadd vegyem föl rezdülését, s szívunk egybeeső szólamára dobbanjon a ritmus! Hadd vesszek el szemed titkos-sötétjében, hogy mint megtalálhatatlan, vak utazó ott ragadjak tévelyegve elméd és lelked tükrében, hogy az idők múltán jobban ismerjelek önönmagamnál! Hadd érintsem bársonyos bőröd, hadd tudjam milyen borzongatóan fölemésztő egyetlen ölelésed! Hadd hamvadjak szenes csontokkal karjaid között, hadd oszoljak szét lágyan mint első tavaszi melegség ott a biztonságot adó mellkasod előtt! Hadd játszak önfeledten mint gyermeki szív a te hiú ábrándjaid között, s hadd tegyem neked valóvá az ábrándot de ábrándá a valót, hogy ne tudd mikor álmodsz s mikor vagy ébren. Forrjon egybe, forrjunk egybe, mint kovács erős kezemunkája alatt a nemes vas, s az élet újabb ütései alatt erősödjünk össze válhatatlanul! Megbűvöl a hajadon úszó arany nap, fényt lova, nevetést a sötét tincsekre. Megbűvöl bársonyos bőröd kellemes barna árnyalata. Megbűvöl hogy reszketek melletted a nyári hőség közepette és kicsiny kezed hűvösen ha megragad elkápráztat mily könnyen lobbantasz tűzzé. Lángolok. Éget ahogyan beszélsz és éget hogy ajkad nem hívja táncra az enyém. Éget sötét szemed fényben fürdő csillanása. Tetszik, hogy úgy ragyog, mint nyári estvén első csillag az égen. De mi a legsajgóbb fájdalom ez életben, hogy te nem lángolsz én utánam!
2020. Szeptember. 30.
•■□●☆●□■•
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
