Mosolyod után

2

Az egyetem elvégzése után, az apám cégénél helyezkedtem el, mint pénzügyi tanácsadó. A mai nap is éppen az irodában ülök, és papírokat nézek át. De nem minden papírhoz van hozzá férésem, például ahhoz, hogy a cég, hogy áll pézügyileg azt én nem látom, vagyis apám nem engedi, hogy lássam.

-Jó reggelt Lányom.-köszönt rám apám miközben a gépbe vittem be az adatokat.

-Jó reggelt.-köszöntem vissza, tudni érdemes, hogy a kapcsolatunk megromlott miután Daniel elhagyta a várost.

-Hogy vagy?-indított ma is ezzel a kérdéssel.

-Mint minden nap, ma is jól vagyok.-feleltem.

-Ma egy családi vacsorára vagyunk hivatalósak a Noire család házába.-nyögte be.

-Én nem megyek.-mondtam, majd a gépet kezdtem bámulni.

-Ez nem egy kérdés volt, hogy akarsz-e jönni.-emelte fel a hangját.

-Úgy gondolom 21 évesen eltudom dönteni, hogy akarok-e menni vagy sem.-álltam fel az asztaltól.

-Elkéne felejtened már azt a nyavajás afroamerikai fiút, hogy is hívták?-kérdezte.

-Daniel.-mondtam ki.

-Igen Danielt, elhagyott te meddig akarsz még várni rá?-kérdezte.

-Ameddig vissza nem jön a városba.-mondtam.

-Az nem mostanában lesz.-formálta a szavakat a szájával.

-Ezt meg hogy érted?-kaptam fel a fejemet.

-Az maradjon az én, és az anyád dolga.-mondta, majd végül ő távozott az irodámból.

Nagyon foglalkoztatott, hogy ezt mire érthette, de a munka most fontosabb volt, ugyanis este 8-ig össze kellett raknom a paksamétát. Az irodában ahol dolgozom, csak egy vagyok, de persze mellettem lévő helységben már dolgoznak emberek, de őket sajnos nem ismerem. Ugyanis apám teljesen elszigetelte tőlem őket, és persze természetesen magától is az egyszerű embereket. Hát milyen jó Royernek lenni nem igaz?

Szeretem Párizst, de Toulousét az én Nesrinem miatt még jobban. Azaz othonom, de sajnos miután a szüleim meghaltak, mert Mr. Royer adóssággal szórta meg a lakásunkat, és az életünket. Nem maradhattam tovább ott. De attól a naptól kezdve egy dolognak éltem még hozzá annak, hogy tönkretegyem Mr. Royert. Lehet ezzel a lányát is tönkre fogom tenni, de nem engedem, hogy neki akkora fájdalma legyen, mint amekkora az apjának lesz. Hogy mit csinálok Párizsban? Egyszerű pénz keresek, természetesen a jó eszemnek hála én tisztán tudom ezt tenni. Így hát nem csak Párizs de Franciaország leggazdagabb embere lettem, és még csak 23 vagyok. Hogy ez mivel jár? Kurva sok lemondással, de megérte, és természetesen minden nap más nő bújik az ágyaba de a szexen kívül nekem más nem kell, vagyis tőlük nem.

-Igérem, hogy a tiéd leszek elősször.-emlékeztem vissza Nesrine szavaira, és csak remélni mertem, hogy ez még mindig így van.

Egyetlen egy lányhoz sem hasonlítható akivel már valaha volt dolgom, ő ártatlan, tiszta, okos és nem utolsó sorban gyönyörűsszép. Na de most nem rá kéne gondolnom hanem arra a csajra aki éppen az ölemben táncol egy klubban.

-Hé, tűnj el.-szóltam rá miután megmarkolta a farkam.

-Mi a baj haver? Csak nem az csaj.-kérdezte mellett ülő barátom.

-De.-válaszoltam, és tarkóra raktam a kezeimet, és a fekete ing csak úgy feszülni kezdett az izmos felső testemen.

-Meg tudtam, hogy Royer vállalatnak adósságai vannak.-mondta halkan, hogy más ne halja.

-Mit tudsz még?-kérdeztem kíváncsian.

-Mr. Royer a lányát akarja eladni, már mint a kezét. De cserében pénzt kér érte, hogy a vállalatát megtudja menteni, és én itt azonnal kapcsoltam.

-Holnap után indulunk Toulouséba.-mondtam, majd gyorsan távoztam a klubból.

-Kész vagy már szívem?-kérdezte anya.

-Nem.-mondtam, semmi kedvem nincs a bájgunár fejet néznem.

-Lassan indulunk.-mondta, én pedig lesiettem.

-Csinos vagy.-mondta apa.

-Köszönöm.-fordultam meg a tengelyem körü.

Az út csöndben tartott a Noire család házáig. Nem mondom, hogy nem szép a házuk de amiénkhez képest ez csak egy kunyhó.

-üdvözöllek titeket.-köszöntött minket az ajtóban Mr. Noire.

-Köszönjük a meghívást.-mondta az ágyám majd beljebb léptünk.

A vacsora finom volt, egyszer csak ezt vettem észre, hogy kettesben maradtunk Ilannal.

-Még mindig a legszebb nő vagy.-nyomta a szokásos dumát, amit gyerekkorunkban is.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.

-Ugye tudod, hogy apád cége minuszos?-kérdezte egy mosollyal az arcán.

-Nem, de ezzel pontosan mit akarsz mondani nekem?-kérdeztem ingerülten.

-Ajánlatott tettem a kezedért.-mondta.

-Meg akarod venni a kezem, ez kicsit bizarr, de tőled oké.-mondtam nevetve.

-Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem mond apádnak jobb ajánlatott, én leszek a férjed.-és láttam az arcán azt az ördögi mosolyt.

-Ezt csak kitaláltad.-mondtam, de apám közbe szólt.

-Nem, ha a héten nem kapok jobb ajánlatott ő lesz a férjed.-mutatott Ilanra.

-Nem soha.-mondtam, majd az asztaltól sírva felálltam és éppen távozni akartam, mikor apám vissza rántott.

-De.-mondta a szemeimbe.

-Én egy férfit szeretek, ő pedig nem más, mint Daniel Verdier.

-felejtsd már el azt afroamerikai fiút lányom.-mondta anyám.

-Nem, sose fogom.-mondtam, majd kiszaladtam a házból és fogtam egy taxit.