Bosszúból jeles

24. rész

Mark

Nagyon ideges vagyok a mai nap miatt, mivel ma fog visszatérni Vee az üzleti útjáról. Végre itt a lehetőség, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, és ott folytassuk a kapcsolatunkat, ahol abbahagytuk. Rájöttem, hogy iszonyatosan forrófejű vagyok, és nem gondolom át a dolgokat, mielőtt megszólalnék.

Volt időm átgondolni a történteket, hogy pontosan mi is történt, illetve mit rontottam el. Azt kell mondjam, megérteném, ha Vee elküldene melegebb éghajlatra, és még csak nem is hibáztathatnám érte.

Szörnyű ember vagyok! Az első adandó alkalommal cserben hagytam, és valamennyire Ploy mellé álltam. Rettentően durva dolgokat vágtam a fejéhez, holott csak meg akart védeni. Nekem Vee mellett a helyem, mellette kell állnom, bármi is történjen. Ha esetleg nem is értek egyet vele, akkor is négyszemközt kell megbeszélnünk, nem egy rosszindulatú kíváncsiskodó előtt. Most jót nevethet a markában Ploy, hogy Vee ismét szenved miattunk.

Kihúzom magam eltökéltségemben, hogy mindenen változtatni fogok, miatta megéri. Olyan hülye vagyok! Hirtelen elszáll belőlem az eltökéltség, és a reménytelenség veszi át az uralmat elmém fölött. Mégis mit gondolok? Azok után, amiket a fejéhez vágtam, az lenne csoda, ha mégis szóba állna velem. Minden nap küldtem neki üzenetet, hol rövidebbet, hol hosszabbat. Volt, hogy csak egyet, de olyan is előfordult, hogy bombáztam. Csak azért nem álltam le, mert minden este válaszolt, igaz, csak annyit, jó, rendben vagy éppen az oké szavakat használta. Tömören fogalmazott, de nekem mégis boldogságot okoztak ezek a pár betűből álló szavak.

Kopogtatnak az ajtómon, és Nuea lép be rajta, de valami nem stimmel vele, nincs a helyzet magaslatán.

- Vee megkért, hogy írassam veled alá. - Mondja, de nem néz szemembe. Lehet, még mindig haragszik rám?

- Tedd le az asztalra, átolvasom és aláírom. - Mondom neki kedvesen.

- Nem várhatok, kérlek, írd alá.

Felkelti kíváncsiságomat kétségbeesett hangvétele, és az, hogy mennyire szeretné, hogy írjam alá. Megfogom a papírlapokat, és a felső címén futtatom át tekintetemet, melyen ez áll: „Házassági szerződés". Döbbenten meredek rá, és könnybe lábad a szemem, kezem remegni kezd.

- Most magadra hagylak, kérlek, olvasd át, és írd alá. Nagyon fontos! Nem tűr halasztást jelen pillanatban. - Beszédét befejezve magamra hagyott.

Magam elé veszem, és könnyes szemmel olvasni kezdem sorait. Többször is át kell olvasnom, hogy felfogjam miről is szól pontosan. A lényeg egyszerű, ez a szerződés róla és rólam szól. Mégpedig, hogy attól a pillanattól, amikor aláírom a papírokat, hivatalosan is kapcsolatban állunk, illetve sor kerül a hivatalossá tételére is. Igaz, nem itt Thaiföldön, hanem Amerikában, mert ott hivatalosan is összeházasodhatnak az egyneműek. Így bármi történne is vele, minden ingó és ingatlan vagyona rám szállna. A vállalatához kapcsolódó intézkedéseket is nekem kellene meghoznom, és a tulajdonjog is rám szállna. Illetve fordítva, ha velem történne valami, akkor az én tulajdonomban lévő termékek az ő tulajdonába kerülnének, de hát azzal sokra nem menne, mivel semmim sincs. Ha aláírom a papírokat, akkor már senki sem rendelkezhetne felettem, sem a szüleim, sem az adósságbehajtók. Van benne egy záradék is, mely leszögezi, hogy Veenek sincs felettem rendelkezési joga, minden döntésemet szabad akaratból hozhatom meg.

Ez egy teljesen korrekt szerződés, nem találok semmi kifogásolható pontot, és ahogy én látom, megtámadni sem tudják. Bár nem vagyok szakértő az ügyben, de olyan tömören, megkerülhetetlen van megírva, hogy biztosan beletörne még a lejobb ügyvéd bicskája is. Ráadásul azt is bizonyítja, hogy Vee mennyire komolyan gondolta velem.