Szabályokhoz kötve

12. rész

Nagyjából 10:15 körül érkeztünk meg a szállásra. Gyönyörű volt a hely, az udvarról bámulatos kilátás nyílt a völgyre, ahol pár faház álldogált magányosan. A telken 10 faház volt kör alakban elrendezve,  a közepén pedig a tábortűz helye volt, amit körbe lehetett ülni.

-Na, gyerekek, ha mindenki kigyönyörködte magát, akkor szeretném elosztani a szobákat. 8 darab 3 fős és 2 darab 2 fős ház van. Én külön fogok aludni, miattam ne aggódjatok. Inkább, gondolkodjatok, hogy kivel lennétek együtt.

-Én Taeminnel és Hyunjunnal szeretnék lenni-mondta valaki a tömegből

-Rendben, ezt nem ellenzem, tiétek az egyes ház, itt a kulcsa.-a három fiú boldogan sétált a házhoz, miközben már több páros, vagyis inkább 3-as jelentkezett a tanárúrhoz.-Nem, ez így nem lesz jó, biztos, hogy nem. Minnie, te cserélj helyet az egyik lánnyal a másik trióból.-szépen lassan fogytak a helyek, csakúgy mint a fiúk. 2 lány és 5 fiú maradt a végére, 2 db kétfős és egy háromfős szobára. A két lány nyilván együtt lesznek. Tehát 5 fiút kell kétfele osztani.
Végignéztem, a mellettem állókon. Egészen normális társaságnak tűnt, addig amíg meg nem láttam a negyedik embert. Egy pillanatra azt hittem rosszul látok. HAN?!?!? ITT?!?!? Nem, én biztos nem leszek vele.

-Tanárúr, nekem lenne egy olyan kérésem-mondtam magabiztosan-hogy hadd ne kelljen Hannal lennem. Szivesen alszok a bokorban is ha kell, csak ne vele.-éreztem, hogy valaki bámul, sőt, tudtam, hogy Han az, de nem érdekelt.

-Nekem, pedig egy olyan kérésem lenne,-drámai hatásszünet-hogy hadd ne kelljen buzival egy szobában aludnom. - társai egyetértően bólogattak. Bangchan láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

-Akkor én leszek veletek-mondta Han „hősisen”, bár egyáltalán nem hatott meg.

-De akkor egyikünknek azzal a mocsokkal kell aludnia. Arról nem beszélve, hogy te sem vagy különb nála.-ezzel a lendülettel, nyújtotta a kezét Bangchannak. Szomorúan ránk nézett, majd odaadta a kulcsot a három fiúnak. Boldog mosollyal sétáltak a faházhoz, miközben a tanárúr közelebb jött hozzánk.

-Sajnálom, de nem tehettem mást... - mondta, majd a kezembe nyomta a ház kulcsát, melyben 4 éjszakán át Han mellett fogok aludni.

Kipakoltunk, körülnéztünk a telken, majd elmentünk ebédelni. Szerencsére az ebédlőben nincs ülésrend, így legalább ott nem kellett Han közelében ülnöm.

A rövid szieszta után, elmentünk az erdőbe sétálni. Őszintén szólva, nekem nagyon tetszett az erdő, hűvös volt és rejtelmes. Nagyjából 10 perc séta után megérkeztünk egy mezőre ahol, 7 fős csapatokba rendeződtünk. Én egy csapatba kerültem az egyik fiúval, aki lebuzizott engem és Hant.

-Csá

-Csá-mondta nekem háttal, majd megfordult, és látszott rajta, hogy egyből több mondanivalója van. - Na, mivan kis buzikám? Minden rendben van a szobátokban? Remélem meglesztek együtt, és nem lesz túl meleg a szobátokban-mondta gúnyosan.
Nekem erre elegem lett és lekevertem neki egy hatalmas pofont. Hogy mer így beszélni rólam és Hanról? Ehhez nincs joga. És ha tényleg meleg vagyok? Akkor sem az ő dolga. Gondolatmenetemből egy kéz látványa szakított félbe, ami egyenesen az arcom felé szálguldott. Hirtelen elkezdett sajogni a bal arcom, de nem hagytam annyiba. Elkezdtem ütni, ahol csak értem. Valószínűleg a tanárúr is látta, mert már pár nagyobb ütés után éreztem, hogy valaki elhúz. Nem akartam, még tartoztam neki egy két jobbossal, úgyhogy hasba vágtam a mögöttem állót, és futottam, hogy beteljesítsem a kívánságomat. Szerencsémre sikerült egy elég nagyot behúzni neki. Őszintén reméltem, hogy nem fog onnan felkelni többé.

-FEJZD BE MINHO!!! - üvöltötte az áldozatom egyik haverja. Ő is megérdemelné a társa sorsát.

-Elég legyen fiúk-mondta Bangchan, meglepően nyugodt hangon.-Minho, menjél fel Hannal, ő segít bekötni a sebeidet. Ha tovább tart mint egy óra, akkor már ne gyertek vissza. Kyunjin, te itt maradsz, hogy véletlenül se verekedjetek össze újra a tábroban.-kezével intett nekem és Kyunjinnak, hogy menjünk közelebb, majd halkan ezt mondta- Ha mégegyszer meglátom, hogy verekedtek... - féltem, hogy hogyan fejezi be a mondatot, de legszivesebben tényleg lekevertem volna mégegyet annak a bunkónak.-azonnal mentek haza, és többé nem jöttök kirándulni. Sehova. Most pedig tegyétek amit mondtam.

Hatalmas léptekkel elindultam vissza a szállásra, szerencsétlen Han, alig bírta követni a tempót. Eközben éreztem, hogy a jobb csuklóm mintha nem lenne az igazi. Alig bírtam normálisan mozgatni. O, hát persze, nemrég gyógyult meg a zúzódásom.
Nagyjából 5 perc alatt visszaértünk, majd bementem a 10-es számú faházba, Han pedig elment kötszerért. Leültem az ágyra és elkezdtem telefonozni. Az ajtó csikorgása törte meg a csendet. Han egy nagy dobozzal tért vissza, melyen egy vörös kereszt volt. Félénken közelebb jött, és leült az ágyamra velem szemben. A dobozt az ölébe vette, kinyitotta, majd kivett belőle egy vattát és egy kis betadint. A fehér vattát vörösre színűre változtatta a fertőtelnítő szer. Lassan elkezdett az arcom felé közelíteni, hogy leápolhassa a vérző sebeket. Most volt időm alaposan megcsodálni finom arcvonásait. Sötétbarna szemében félelem és bizonytalanság volt, a kedvesség és törődés mellett. Puha ajkai voltak, melyeket folyamatosan harapdált idegességében. Gondoltam könnyítek a helyzeten, ezért körbefontam a kezem a dereka körül és az ölembe húztam. Láthatóan elpirult, de nem tett semmit. Így Én léptem. Közelebb hajoltam hozzá, majd szemeim, ajkait vették célba. Egy pillanatig habozott, de miután leesett neki, hogy mit akarok, egy óriásit ütött a hasamba.

-Ezt visszakaptad-mondta, majd kisétált a szobából.