Álmaink szárnyán

10. 24 (hétfő) 08:45

Természetesen hétfőre már az egész iskola tudott arról, hogy mi történt péntek délután a versenyen. A vélemények ezúttal is megoszlottak, ám egyre többen voltak, akik kiálltak mellettem a suliban és a közösségi oldalakon is. A TikTokom folyamatosan pörgött, a legtöbb hozzászólás a vásárolgató videó alatt volt, amit még Kitti készített a telefonommal, minden egyes szettről, amit végül megvettem. A ruhatáram végül teljesen színes lett, de akadt köztük pár sötétebb darab is, amikre nagy nehezen sikerült csak rávennem Kittit. Ami viszont teljesen megdöbbentett, hogy a minap két vállalat is megkeresett, hogy szponzoráljam pár terméküket, de Dávid egyből elutasította azokat. Nem haragudtam érte, hisz ő volt benne jobban a dolgokban, és ami az illeti elég volt nekem egy időre a figyelemből. Azt akartam, hogy a tehetségem miatt figyeljenek engem és ne a balhék miatt.

-         Hát ez csodás – nevetett fel hirtelen keserűen Hanna, amikor a büfében álltunk sorban.

-         Mi az?

-         A legújabb csodálatos cikk. Figyelj! „Válságban az új kedvenc szerelmespárunk kapcsolata? Ki az a titokzatos harmadik személy, aki megvédte Ellát, a pénteken megrendezésre kerülő jégtánc versenyen? Vajon ismerik egymást? Netalán egy szerelmi háromszögről van szó? A lapunk próbálta felvenni a kapcsolatot Dáviddal, de nem akart nyilatkozni, viszont találtunk pár fényképet, ami alapján biztosan állíthatjuk ez a harmadik fél bizonyos Király Erik, nem csak egy egyszerű megmentő, hanem Ella egykori kedvese” – olvasta fel Hanna.

Leforrázva álltam egy helyben, a szavait emésztgettem, majd amint minden eljutott a tudatomig sarkon fordultam és rohantam megkeresni Eriket, mielőtt látja azt a rohadt cikket. Nekicsapódtam a termük ajtajának, ami nem volt rendesen csuka így szó szerint bezuhantam a terembe és kiterültem a földön.

-         Szia, Ella – nevetett fel Kitti.

Zavartan álltam talpra és körbe hordoztam a tekintetem a teremben, majd a pillantásom megállapodott Eriken, aki engem fürkészett kifejezéstelen tekintettel. Szólásra nyitottam a szám, hogy mondjak valamit, bármit, ami enyhít a körülményeken, de Zsolti tekintete megakadályozott benne. Nagyokat nyelve, dörzsöltem az izzadt tenyeremet a nadrágomba és fogalmam se volt, hogy mit tegyek. Menjek vagy maradjak? Erik megoldotta a dolgot, lassan felállt, összepakolta a dolgait, majd a vállára kapta a táskáját és felém indult. Azt hittem elájulok, amikor megállt velem szemben és a szemembe nézett.

-         Szállj ki az életemből Ella – suttogta.

Könnybe lábadt szemekkel néztem rá és az ő szemében ugyanúgy könnyek csillogtak, innen tudtam, hogy most már végleg elvesztettem. Igen eddig dühös volt rám, de nem volt minden veszve, most viszont nem volt többé visszaút. Láttam a szemében, láttam, hogy mennyire szenved, mégpedig miattam. Nem is próbálta tagadni, csak nézett engem könnyes szemekkel, majd behunyta a szemét, megdörzsölte az arcát és kisietett a teremből. Nem lett volna értelem utána menni, így maradtam a teremben, a hiányától teljesen összetörve.

15:00

Valószínűleg a sorsot kísértettem azzal, hogy most itt voltam, de amikor Bius zokogva hívott fel azonnal rohantam hozzá, hogy segítsek. Úgy tűnik a kis beszélgetésem a csajokkal semmi hatása nem volt és durvább módszerekhez folyamodtak. Amikor Bius ajtót nyitott nekem és megláttam a festékes arcát és a ruháit legszívesebben én is elsírtam volna magam. De nem tehettem meg. Nem, mikor Bius egész testében reszketve állt az ajtóban így csak odaléptem hozzá nem törődve a festékkel és szorosan átöleltem.