Angyali Mámor

9. Rész

-Megint hív, nem hiszem el-lett ideges Austin, majd kinyomta a hívást.

-Szerintem szakítanod kellene vele-fonta össze a karját, Summer.

-Azt kellene, de nem fog ez megtörténni, az apja már az esküvőnket szervezi.

-Ez nem normális-szóltam bele, majd az összes szem engem figyelt-Mármint, úgy értem, hogy ez olyan, mint a királyi családoknál, hogy érdekből házasodnak és közben ezt ők, vagy csak az egyik, nem is akarja.

-Igaz-biccentett Summer-apának meg tudjuk magyarázni.

-Elveszítené az állását.

-Gyönyörűen épít, szerintem nem lenne gond, hogy máshova felvegyék.

-Nem is tudom, már régóta barátok...

-Ne arra gondolj, ez neked nem élet!-akadt ki Summer.

-Meg lehet szokni.

-Nem vagy normális-locsolta le vízzel-ne hagyd, hogy befolyásoljanak!

-Na-törölte le az arcát-te is ezt tennéd, ha az én cipőmben lennél.

-Én nem vállaltam volna el soha!

-Nyugi van-állt be Ádám a veszekedő testvérek közé.

-Austin, hallgass a szívedre, ne az eszedre! Szerinted mi fog történni, ha összeházasodnátok? Jézusom, én lennék a nagynénije annak az idióta nő gyerekének. Szerintem még egy csövesnek jobban örülnék-ijedt meg Summer a gondolattól. Bárcsak én lennék az a lány, akitől Austin boldog lenne és közös gyerekünk lenne...-Meg ne próbáld megkérni a kezét!

-Nem is akartam!-akadt ki, majd megszólalt a telefon ismét-Apám az-dühöngött, majd kiszállt a vízből és felvette, de egy kicsit arrébb ment.

-Annyira sajnálom őt...-suttogtam.

-Ne is mond, én magamat. Lehet rajta látni, hogy tiszta szívéből rühelli a csajt, de azért még vele van.

-Nem lenne egyszerűbb a csajnak elmondani, hogyha nem változtat, akkor szakítani fog?

-Nem meri, egy nyuszi.

-És ha te?

-Megy apucihoz sírni, hogy "Summer már megint beszólt". Mindig ezt csinálja. Ha nincs az, amit ő akar, akkor már jön apuci és rendet tesz seperc alatt.

-Ez baromi gyerekes.

-Az-biccentett, majd visszajött Austin és leült mellénk. Ádám csak megcsapkodta a vállát-Na?

-Fogalmam sincs-fújta ki a levegőt.

-Hozok neked egy erősebb piát-állt fel a bátyám.

-Megyek veled-pattant fel Summer felém nézve, majd mellettem elhaladva, a fülembe súgott még valamit-próbáld meg felvidítani csajszi-sietett el. Utána fordulva csak értetlenül ültem, majd a fiúra pillantottam. Láttam rajta, hogy feszült, így óvatosan és finoman az arcához értem, majd átöleltem. Látszólag meg volt lepődve, de végül viszonozta. A szívverésem a magasban lehetett, alig mertem elhinni, hogy ez tényleg megtörténik.

-Köszönöm-simította meg a karomat és láttam, ahogy szemei a számra tévednek, melytől zavarba jöttem-Elli én...-kezdte el, de nem volt ideje befejezni, mert a többiek megjelentek. Gyorsan visszültem a helyemre, de már láttam, ahogyan vigyorog Summer, aki észrevett minket.