Sötét vágyak ~ pjm|

11.rész

- SunHee POV. -

Teljesen elfeledkeztem magamról. Ezt akartam a legjobban elkerülni a mai nap folyamán, erre meg saját magamat kevertem pácba. Én hülye és pont Jimin előtt, aki méghozzá nem is tud a helyzetemről, de senki más, nem hogy ő. E-ez elég rosszul jött, főleg ennyi kavarodás után a mai napon. Fogalmam se volt, hogy mégis mit fogok neki majd mondani. Mondjam azt, hogy egy véletlen baleset? Vagy, hogy beütöttem az asztal sarkába? Lehet ez lenne a legjobb választás. Őszintén nem akarok neki hazudni, de most mit tegyek? Nem mondhatom el neki az igazságot. Senkinek sem.

Kijelentésére félve pillantottam felé, aki egyik kezével az iroda irányába intett majd pedig elindult az említett helység felé. Nagyot nyelve néztem Chanra, aki válasz helyett csak lökött rajtam egyet.

- Igazán Kösz - Unottan néztem hátra, aki gúnyos mosolyra húzva a száját így szólt.

- Egy irodában a hercegeddel mi? - Pajkosan játszadozott velem, hiszen tudta, hogy máris el kerekednek szemeim és csak egy szem forgatást kap válaszul. Elfordulva Chantól hirtelen elmosolyodtam, hiszen melyik lánynak ne lennének piszkos fantáziái? Főleg egy ilyen Adonis férfival? Újra észhez kapva, le vakartam mosolyom és utána indultam.
Agyamba minden féle gondolatok cikáztak, míg szívem őrült módon zakatolt, ahogyan csoszogtam háta mögött. Egy egyszerű mozdulattal tépte fel az ajtót amitől picit összébb húztam magam. Nem tudom mi baja van, de eléggé megrémisztett.

Óvatosan csuktam be magam mögött az ajtót és álltam meg egy helybe. Addig ő az asztalhoz lépve elvett egy kis távirányító féleséget amin megnyomott egy gombot, és ezzel a redőnyök maguktól húzódtak le. Ennek hatására, most talán még jobban bepánikoltam. Ijedten kaptam felé fejem, aki először nem értette hirtelen cselekvésem, de végül leesett neki.

- SunHee nyugodj már meg, nem csinálok veled semmit - Nevetve rázta meg fejét, aminek hatására belőlem egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki.
- Gyere - Tette le a készüléket majd pedig az asztal tetejére paskolt. - Ülj fel ide - Furán és egy cseppnyi kétségbeeséssel az arcomon néztem rá, hisz nem értettem, hogy mégis mit akar ezzel.
- Kislány - Lágy hangon szólt hozzám, ami kellemesen simogatta fülem. - Bízz bennem.

Lassú óvatos léptekkel közeledtem az asztal felé. Vetettem még egy apró pillantást Jiminre, aki csak egy halvány mosollyal az arcán biccentett egyet fejével. Le nem véve szemét rólam megvárta míg felülök, végül az asztal fiókjából kivett egy kis elsősegély készletet. Kiguvadt szemekkel figyeltem minden mozdulatát, miközben lábaimat idegesen lóbáltam, amit észre vett.

- Hé, nyugi van - Nézett fel rám mogyoró barna szemeivel miközben egyik kezével térdemre simított, megállásra késztetve azt. Görcsbe rándult gyomrom finom érintésére. Hihetetlenül jó érzés volt. Hisz ritkán tapasztalok kellemes és óvatos érintést.
- Csak segíteni akarok.

Nagyot nyelve bólintottam, miközben folyamatosan csak Jimin szava vízhangzott a fejembe "Csak segíteni akarok"

- És most kérlek szépen nyisd szét
a lábad - Vette elő dobozkájából a kenőcsöt, amiről lecsavarta a tetejét majd pedig rám nézett egy amolyan "Mire vársz?" fejjel, mivel én nem mozdultam. Lefagytam. Egyszerűen fel se akartam fogni, hogy mit is kért tőlem.

- T-tessék? Hogy mit csináljak?

- Nyisd szét a lábad - Jelentette ki túl nagy határozottsággal a hangjában. Ami nem nagyon tetszett.

- Biztos, hogy nem - Hevesen ráztam meg fejem, ami láthatóan nem tetszett neki.

- Ez nem kívánság műsor - Egy határozott de mégis óvatos mozdulattal tárta szét lábaimat amik közé beállt, így köztünk csupán csak pár centi éktelenkedett. Megcsapott Jimin jellegzetes illata, ami elmémet teljesen elködösítette. Levegőm bennem rekedt a férfi hirtelen közelségétől. Fülem sípolt míg mellkasom majd szét repedt az intenzív nyomástól amit Jimin váltott ki. Bambán meredtem az előttem állóra, aki úgy nézett ki mintha ez a helyzet tök normális lenne.
Mutató ujjára egy kicsi adagot nyomott a kenőcsből majd pedig felém mutatta.

- Látod? Nincs semmi hátsó szándékom, szóval engedd, hogy segítsek - Óvatosan bólintottam amit Jimin megmosolygott, látva hogy szavaitól mégis megnyugodtam. Óvatos mozdulattal simított végig az érzékeny területen, amitől élesen szívtam be levegőmet. Majd pedig az újján levő kenőcsöt kente rá. Mozdulatai lágyak voltak, ahogyan puha ujjaival végig simított a seben, olyan óvatosan mozgatta azt, hogy ott helybe eltudtam volna olvadni. Csak bámultam azt a két gyönyörű szempárt amikben már az első pillanatban elvesztem, nem tudtam levenni róla a tekintetem.

- Ne bámulj ennyire, még a végén
elpirulok - Mondta, de tekintetét le sem vette a kezelt területről, miközben száját egy apró mosoly hagyta el. Szememet zavartan kaptam el róla ami belőle egy halk kuncogás váltott ki.

- Nem fáj?

- Mmm n-nem - Nyögtem ki nagy nehezen.

- És ha szabad kérdeznem - Simított rajta egy utolsót, de ugyan úgy ott maradt a lábaim között, majd pedig kezeit lezserül rakta le mellém. Tudtam, hogy mi fog következni.
- Ki tette ezt veled? - Komolyabbra fordította a szót, ezzel tekintetét rögtön összekapcsolta az enyémmel.

- Cs-csak beütöttem az asztal
sarkába - Nevettem fel ezzel próbálva oldani a köztünk lévő feszültséget.

- Biztos Sun? - Arca vészesen közeledett az enyémhez, ezzel én fokozatosan távolodtam közeledő lényétől.

- Igen - Próbáltam határozottnak tűnni, attól függetlenül, hogy amúgy hangomat alig hallottam a szívem dobogásától.

- Hmm- Távolodott el tőlem, amitől most kivételesen megkönnyebbültem. - Jó, legyen - Vágta zsebre kezét.

- Akkor, én most mennék - Másztam le az asztalról, majd pedig a zárt ajtóhoz
sétáltam. - Köszönöm - Néztem vissza rá egy halvány mosoly kíséretében, amire csak egy aprót  biccentett.

- Jimin POV. -

Hazudik. Tudom, hogy hazudott. Éreztem.