<The tree of bracelets>

6.<fejezet>

~D azaz Daniel szemszögéből~

Miután elaludt,betakartam és bementem a szobámba. Bementem a fürdőszobába,levetkőztem,hogy letudjak tusolni. Utána magamra kötöttem egy törölközőt,besétáltam a szobába és megkerestem a nadrágomat.
Felvettem,majd befeküdtem az ágyamba,és bekapcsoltam valami zenét,nem emlékszem mi volt az,csak annyira,hogy 2:37 volt ez az idő,és elnyomott az álom.

Általában ez a menete annak,ha nem alszok eleget. Bealszok olyankor,amikor nem kéne.

Reggel nagy nehezen felkeltem, nyújtózkodtam kicsit és nekiláttam az elkészülődésnek. Arcot és fogat mostam,felvettem egy fekete pulcsit,és egy hozzáillő fekete szakadt farmert,színes egyéniség vagyok,ugye?
Felkaptam a conversemet,és írtam pár havernak, hogy van e kedvük majd suli után beszélni. Lementem,érdekelt egy kicsit,hogy apa képes e még arra,hogy idemerjen jönni. Majd megláttam anyát,aki egy kék virágos ruhát viselt,fehér övvel díszítve.

-Szia kincsem!-szólalt fel megnyugtató hangja.

-Jó reggelt-néztem rá,majd egy kisebb mosolyt felhúztam a számra.

Kikaptam a hűtöből az energymet,közben megpillantottam a hercegnőnket lejönni a lépcsőn. Annyira szép húgom van,hogy az már illegális,pont ezért féltem attól a nyomi Nathantól. Intettem neki,mert közben elvonta valami más a figyelmemet. Azon agyaltam,hogy anya elvisz e a suliba. Igaz,a jogsit már elkezdtem,de még jó pár hónap,mire nekiláthatok éjszakai kocsikázásaimra.

Odafordultam anyához,és miközben ő és Ell reggeliztek,megszólaltam:

-Anya..amm..eldobnál suliba?-néztem rá,miután befejeztem a mondatomat.

-Persze kicsim,adj 5percet és indulunk,addig keresd meg a kulcsot. Ellie kincsem te jössz velünk?-mondta nyugtató hangnemmel.

Hihetetlen ez a nő,hogy lehet ilyen nyugodt egy ilyen hülye helyzetben.

-Nem anya,én inkább bicóval mennék ma-csendült fel az a kis rekedtes hang az asztal másik feléről.

-Rendben gyönyörűm,ahogy szeretnéd-mosolygott rá anya.

Én eközben már beindítottam a kocsit és vártam anyát az anyós ülésen,zenét hallgattam. Kortyolgattam a kis energiabombámat,és másra nagyon nem is emlékszek a reggelt illetően.

A suliba érkezve elköszöntem anyától,kiszálltam a kocsiból és egyből a kicsit sem szimpatikus,de annál murisabb emberekhez sétáltam. Zanehez,Mikehoz és Maxhez. Dilisek,de egyébként jófej srácok. Összehaverkodtam velük azonnal,nehogy már azt higyjék,hogy nincsenek barátjaim. Amíg be nem csöngettek,beszélgettem velük mindenféle dologról. Dee főleg a csajokról,és a motorokról.

Gyorsan eltelt ez a 7óra,suli után hazamentem,és nekiláttam az udvaron deszkázgatni. Amikor Ellie is hazaért,bezárkózott a szobájába. Tipikus..
Nem értem miért nem barátkozik,szerintem tök vagány csaj. Biztos mások is kedvelnék. Viszont az a Nathan...fhuuuj. Nem tűnik normálisnak,lehet nem is az. De úgy látom,Ellnek felkeltette a figyelmét. Csak át ne hívja mert leütöm.

Oldalra néztem,és a következőt láttam. Ell a fába ment,nélkülem. Utána akartam menni,de hagytam,kell neki egy kis magánszfvéra. Csak jó lenne,ha szólna hogy ilyeneket csinál.
Ma nem volt kedvem senkivel találkozni,max a magánnyal. Majd megláttam azt a mélyedést,vagy kút szerű cuccot,amit Ellie is állandóan mondogatott nekem. Gondoltam,közelebbről is meglesem mi lehet ez. Valóban egy elég mély kút volt,belenéztem,de nem láttam le az aljára. Nézegettem egy kis ideig..

Majd egy ismerős hang zavarta meg a magányomat. Odapillantottam a házunk ajtajához,és nocsak kit látnak szép kék szemeim..csak nem Nathan? Ó az a kis rohadék mit keres itt? Azt ne mondjátok,hogy Ell hívta át! Odasuhantam amilyen gyorsan csak tudtam,de mire beértem már Ell szobájának ajtaja záródott. Basszus,remélem nem történik semmi baj.

Felmentem a szobámba,és csak vártam. Óráknak tűnő percek alatt semmi mást nem tudtam tenni,minthogy járkáltam fel és alá a szobában. Gondolkozásomban,anya megrémült tekintete zakkantott ki,amikor azt látta hogy fogom a fejemet az ágyon.

-Kicsim? Minden rendben? Baj van?-rohant mellém,és ölelt át.

-Jaj anya,nyugodj meg. Nincs semmi bajom-öleltem vissza.

-Te tudod ki van Ellievel?-csapott bele a lecsóba.

-Igen,az osztály,vagy évfolyam társa asszem.

-Bízhatunk benne?

-Gondolom,hogy igen.-nyugtattam anyát-Egyébként honnan jöttél? Azt hittem a munkád csak 4ig van,fél 6van.

Anya felsóhajtott..és megsimogatta az arcomat.

-Apáddal,a válási papírokat töltöttük ki.

-Tehát akkor már hivatalos?-komolyodtam el.

-Jövőhéttől,ő már csak egy emlék marad-lágyan simogatta az arcomat.

Édes istenem hogy lehet valaki ilyen nyugodt,egy ilyen elfuserált helyzetben?

-Remek,akkor te leszel a főnök-próbáltam felvidítani.

Erre felnevetett.

-Igen kicsim,úgy tűnik.

Egy kicsi lelkizés után hagytam anyának,hogy lemenjen és Netflixezzen kicsit. Én pedig gyanúsnak találtam hogy Ellieéknél ekkora a csend. Odaálltam az ajtó elé,a kezemet már nyújtottam volna,hogy kopogjak..de nem mertem,mi van ha valami olyat látok,amit nem akarok?

Ne értsétek félre,nem nézném ki ezt a húgomból,de lehet valami fontosat mond el neki. Annyira felbosszant ez a gyerek. Megkéne békéljek a tudattal,hogy egyszer tényleg lesz valakije. Mindegy is,inkább nem zavarom tovább..ezzel a mondattal a fejemben visszakulloktam a szobámba és nekiláttam szokásos kis zenehallgatásomba.

~Ellie szemszögéből~

Nathan rámnézett,és lágy mosollyal megszólalt.

-Akkor elmondanád kérlek,mit élsz most át?-végig a szemembe nézett,és éreztem hogy egyenesen a lelkembe mondja a dolgokat,amitől kicsit megrezzentem.

-Húha..lássunk akkor hozzá-sóhajtottam fel-elősször is,ígérd meg hogy ezt senkinek nem kotyogod ki.

-Jaj ugyan Ellie,ezt tudhatnád,hogy ilyet nem teszek!-próbált megnyugtatni.

-Csak biztos akartam lenni..-néztem rá-de akkor csapjunk bele a lecsóba..kezdjük ott..

Ééss..igen. Elmondtam egy nem családtagnak,hogy mi a helyzet. Nem is kell mondjam,kb 5percig csak maga elé bámult,és próbálta feldolgozni,aztán rengeteg kérdést tett fel:"Honnan tudod,hogy ezek tényleg varázslatosak?" "Daniel tudja?"..És még ezer és ezer kérdés. Nyilván válaszoltam neki,úgy éreztem tudnia kell,és hogy megbízhatok benne.
Ezután beszélgettünk még egy kicsit,és utána sajnos hazakellett mennie.

Kikísértem,és mikor elindult haza,mikor megfordultam anya gyanakvó szemmel nézett végig rajtam.

-Ki ez a pasi? Mit csináltatok?-sétált elém.
-Anya nyugi,csak egy barát,Nathan. Úgy érzem vele végre tudok beszélgetni.
-Csak óvatosan az ilyen fiúkkal Ellie! Ha valami történik,én akarok az első lenni aki tud bármit is,rendben?-ölelt meg-De most irány az ágy! Holnap iskola!
-Jó jó anya,értettem..vigyázni fogok!-viszonoztam az ölelést,és felsétáltam a szobámba.

Elvégeztem szokásos kis esti rutinomat,lefürödtem,dúdolásztam,fogat mostam és befeküdtem a pihi puhi ágyamba,majd a falamon lévő rajzokat nézelődve elnyomott az álom..

Sziasztook! Igen tudom,eltűntem egy elég hosszú időre. Ne haragudjatok,de visszatértem! És gőz erővel fogom gyártani a részeket,hogy ne unatkozzatok! Ha tetszik és szeretnéd hogy folytassam,voteolj kérlek❤️ puszii