Vedd észre, hogy belédszerettem!!! (Dazai × reader) ~BEFEJEZVE~

"Változtam?"

Az iskolában már megszoktad, hogy sokat kell írni, de ott legalább valamennyira nyugodt volt a környezet. Nem úgy, mint a Fegyveres Nyomozó irodába. Dazai folyamatosan csesztet, Kunikida üvölt, Ranpo folyamatos evése chipses zacskó zörgése se utolsó dolog, de, hogy biztos jól érezd magad a többiek meg veszekednek. Bár a végén jártál amikor is Dazai megragadta a karod.

-Igen?-Néztél a mogyoróbarna szemébe
-Hogy a francba tudsz ilyen gyorsan írni?

-Felső középbe megtanították, bár ott legalább nyugodtabb volt minden.

-Miért itt nem nyugodt a környezet?

-Nem igazán-Néztél rá

-Pedig még ez a normális, reménykedni tudunk, hogy Kenji-kun nem hozza el a tehenét, Kunikida-kuntól nem veszem el a szemüvegét, én meg nem lustálkodom.

-Most se teszel többet!-Néztél vissza

-~Naaa azért téged elmosolyogtatni nehéz~-Mondta idióta hangstílussal
Ránéztél ő meg vigyorgott. Ez a mosoly más volt, idióta, de kedves, mint maga Dazai. Szóval ilyen Dazaios. Elmosolyodtál.
-Na csak sikerült (név)-chan! Figyelj tudom megölsz ezért, de ezt minden nőnél megkérdezem, szeretnél csatlakozni egy ket...-Kezdte, de te fejen csaptad.

-Ne, ne is mond végig! A válaszom, mint 4 évvel ez elött is ~Neeeeeem~! Egyébként ezen a téren nem váktoztál semmit.-Írtad le az utolsó mondatot amibe véletlen belekerült a változtál szó. Idegesen kitörölted és átírtad, Dazai felállt te meg elmentetted épp időben, mert lecsapta a laptopod tetejét.

-Változtam?-Kérdezte mosolyogva
-Igen
-Felsorolod légyszi utánna én is!-Nézett rád,belenéztél a szemébe majd sohajtva ezt mondtad:

-Hahh oké! Kezdjük ott, hogy kivirultál és sokkal boldogabb vagy, most màr két szemmel látod a világot, a fekete kabátodat elnyelte a föld lecserélted homokszínűre, magasabb lettél és kedvesebb!-Fejeztem be
Dazai boldogan nézett rám és egy apró pír jelent meg rajta

-Jól megfigyeltél, igen megváltoztam mióta kiléptem, de te is. Persze megnőttél valamennyire, de Chuuyánál nem lettél magasabb, nőiesebbedtél, ha feloldódsz és megszokod a helyet olyan öröm meg szeretet leszel, mint régen velünk. Vagy lehet ez megváltozott. Kijártad a felső közepet is, ugyanúgy betartod a rád szabott szabályokat ebböl adódik, hogy ne olvass a gondolatomba, mint most!

Igazat mondott a gondolatába olvastál, de, hogy vette észre?

-Hogy vetted észre?-Kérdezted kíváncsian

-Hát (név)-chan eléggé észrevehető!

-Észrevehető?-Kérdezted vissza

-Igen, nagy szemekkel nézel ami kissé csillog ami aranyosan néz ki, emellé még pár apró kis csillám jelenik meg. Ezt nehéz észrevenni egy vadidegennek, de én ismertelek régen és akkor is így reagáltál.

Érezted, hogy picit elpirulsz, azt mondta aranyos amikor gondolatolvasol. Dazai mosolyogva nézte ahogy elpirulsz. Gyorsan lehajtottad a fejed.

-Szerintem haza kéne mennünk-Törte meg a csendet Dazai

-Pontosan miért?

-Nézz a telefonodra

Ránéztél 21:15 volt, 6 el nem olvasott üzenet és kettő nem fogadott hívás mind Chuuyától. Megnyitottad, a bátyád meg ezeket írta:
"(Név) mi a helyzet? 19.54-kor írta
"Hugi?? Minden rendben? 20.12
"Hallod írj már vissza!! 20.46
"Hugi!!! Válaszolj már! 20.59
"Kezdek aggódni érted! HALLOD!" 21.12
"Elindultam a nyomozóirodához!"
Ebben a pillanatba

Gyorsan leírtad, hogy nem menjen!
Ekkor azonban Chuuya videóhívást indított.

-Pedig már elindultam volna! Na megmagyaráznád, hogy miért nem írtál vissza?

-Dolgoztam!-Válszoltad és felemelted a laptopod.

-Szia ~Chuuyaaaaaa~!-Jött mögém Dazai és idiótán nézett bele a képbe-~Hiányzom neked?~

-Már úgy örültem, hogy megszabadultam tőled seggfej. Erre a hugommal vagy hahhh, (név) gyere haza.

-~Ne már Chuuyaaaaa!~

-Oké elindulok.-Leraktad
Mivel láttad, hogy mindenki kint hagyta  cuccát ézért csak a laptomod és a könyvedet vitted amivel megcsaptad Dazait aki a nap folyamán ezt poénból visszaadta. Elindultál kifelé ahogy Dazai is. Szó nélkül mentetek ki az eső esett, de nem érdekelt. Te mentél egyenesen a maffia felé, Dazai meg a másik irányba.

-Holnap találkozunk (név)-chan!-Kiáltott utánnad

-Igen, mivel egy helyen dolgozunk Dazai-san!-Néztél hátra mosolyogva. Ahogy megmondta feloldódtál és boldogan futottál haza a szakadó esőben.