Mostohába szeretve...

8. Kathleen

Talán egyszer eljön a boldogságomnak az ideje is. 1 hét. 1 hét telt el azóta a beszélgetés óta. 1 hete nem mentem ki a szobámból, csak mosdóba vagy épp egy kis kajáért mentem, de akkor se találkoztam senkivel szerencsémre. 1 Kibaszott hete nem beszélgetem senkivel. Tudok egyáltalán még beszélni? Néha feljöttek kopogni, hogy mennyek le vagy csak beszélgetni szeretnének, de sose válaszoltam nekik. A telefonomhoz szintén 1 hete nem nyúltam hozzá. Amikor meguntam aznap, hogy folyton csipog kikapcsoltam. Próbáltam nem gondolni a történtekre. Megpróbáltam. De nem ment. Folytón azon töprengtem. Miért tette ezt? Nem is szeretett? Szeretett valaha is egyáltalán? Csak egy Kibaszott játék voltam számára. És ebbe az fáj a legjobban, hogy én meg elhittem neki, hogy fontos vagyok számára. Hogy szeret. De nem. Kihasznált és megerőszakolt. Bedrogozott. És ez az amin nem tudok túl lépni. Annyira szerettem és annyira bíztam benne, hogy nem láttam az igazságot a szavai mögött. Az igazság az, hogy sose szeretett, csak megjátszotta. Ez fáj. De ez kibaszottúl.

Néha egyszerűen csak jobb nem beszélni. Nem írni senkinek, el lenni magunkban. Zenét hallgatni, feküdni, közben azon gondolkodni, hogy lesz e valaha jobb. Az elmúlt egy hétbe, egy csomószór keltem fel az éjszaka közepén, mert rémálmom volt. Mert azóta, hogy megtudtam minden eszembe jutott az napról. Minden. És ez kurvára megőrjít.

Talán amiatt se mertem kimenni a szobából, hogy mi lesz a többiek fejére írva. Mivel hallottak minket. Csesszék meg, de akaratomon kívül mindent megtudnak, mert egyszerűen képtelen vagyok hallgatni, ha felidegesítenek. És mindig akkor idegesítenek fel, ha mindenki szemtanúja ennek. Legalább anyám nem hallotta.

Szóval szerintem az én legrosszabb tulajdonságom, az az, hogy az élet minden szart rajtam próbál ki.

Kopogás.

Nem válaszolok.

Kopogás.

Nem válaszolok.

- Leene kérlek nyisd ki... - hallom meg Aiden lágy hangját. Az elmúlt egy hétben ő volt az aki a legtöbbet kereset. A másik két Reed is kereset csak ők nem annyit. Liam, meg hát...Liam. Ő megvárja míg kimegyek. Nem azt mondom, hogy nem szokott keresni, de ő inkább vár. Anyával még mindig haragba vagyunk szóval max a kaja miatt jön fel és szól. David meg hát nem keres, de nem is bánom.

- Nem szeretnék beszélgetni. - szólalok meg most először az elmúlt egy hétbe, ebből adódóan elég rekedtesnek sikeredet a hangom.

- Nem muszáj beszélgetnünk, csak kérlek engedj be, hogy megnézem, hogy vagy. Hozok fel forró teát, ha az segít. - mondja mire akaratomon kívül el mosolyodok. És arra az elhatározásomra jutottam, hogy beengedem. Felálltam és kinyitottam az ajtót mire döbbenten nézet aztán halványan elmosolyodott. Le néztem a karjára ahol ott pihent a forró tea.

- Te át vertél engem. - mondom neki mosolyogva. - Honnan tudtad, hogy kijövök? - nézek rá szúrósan. Megvonja a vállát és beengedni magát azzal, hogy elmegy mellettem és leül az ágyra. Vissza csukom az ajtót és felé fordulok felvont szemöldökkel jelezve, hogy válaszoljon.

- Minden nap az ajtód elött kopogtattam egy teával a kezembe, hogy ha beengedsz akkor tudj inni valami jót, ami megnyugtat. - mondja olyan lazám , mintha csak azt közölte volna be, hogy ő igazából fiú, de nekem viszont meg melengette a szívemet ez a gesztus, viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt kimutassam.

- Ahaa...és az elmúlt egy hétben mit csináltál a teákkal? Kiöntötted? - kérdezem.

- Dehogyis! - rázza meg ijedten a fejét. - Anyád megölt volna. Szóval megittam. - mondja és meg felnevettek. - Szóval ilyenkor mit szoktak a csajok csinálni? Körmöt festeni vagy sminkelni esetleg? - kérdezi.

- Nem tudom. - vonok vállat és én is helyet foglalok az ágy mellett. - Nem vagyok olyan mint a többi csaj szóval olyan barátnőm se volt mint a normális lányoknak.

- Nem baj. Egyáltalán nem gond, hogy nem vagy olyan. Így is nehezen viselek el, nem hogy még, ha olyan lennél, mint a többi. - mondja szarkasztikusan.

- Ki se mozdulok a szobából, mi a bajod? - forgatom meg a szememet.

- Hát pont ez az! Nem mozdulsz ki a szobából, viszont mégis kimozdulhatnál. De annyit azért ne mint Emily. - mondja szintén ironikusan.

- Ugyan már. - legyintek. - Le sem tudod tagadni, hogy szereted a húgodat. Bármennyire próbálod tagadni és azt mutatni, hogy nem, de át látok rajtad Reed és látom, hogy mennyire szereted. Ellenbe Jessicat gyűlölőd. Miért vagy vele, hogy ha nem szeretsz vele lenni? - kérdezem mielőtt rám terelődne a szó. Mert nem vagyok hülye. Tudom, hogy szeretne beszélni a múlt hétről. Csak én azt nem akarom.,

- Mert dögös. - válaszolja váll rándítva. - Elviselhetetlen egy személy, de az ágyba jó. - elfintorodok.

- Te azt a nőt dögösnek látod? - kérdem döbbenten. - Baszki mi van veled? - el neveti magát.

- Ez van. - von ismételten vállat. - De veled mi van? Hogy vagy? - kérdi.

- Én megvagyok. - hazudok.

- Hazudsz. - állapítja meg a tényt.

- Miből gondolod?

- Mert nem vagyok hülye. - forgatja meg a szemét, mire kételkedve nézek rá amire bemutat. - Menny a picsába. De most mond el őszintén hogy, hogy vagy?!

- Nem fogom elmondani. - nézek rá amolyan "ez nem tök egyértelmű" fejjel. - Legutóbb mikor elmondtam valakinek az kihasznált. Tanultam belőle. Nem fogom elmondani. És most menny ki. Köszi a teát, de most egyedül szeretnék lenni. - elkomorultam és felvettem az érzelemmentes álarcomat. Egy darabig még néz a szemembe aztán felsóhajt és felállva elsétál az éjjeli szekrényemhez leteszi a bögre teát és elindul az ajtó felé. Amikor az ajtó elé ér és már a kilincsen van a keze, vissza néz és megszólal.

- Sose használnálak ki, Leene. - és kimegy. Én meg ott maradok a gondolataimba. Ismét.