Lost in the Fire ||Aegon Targaryen||

3.

A tárgyalás napján mindenki ott állt a trónteremben, arra várva, hogy a Segítő felszólaljon. Ahogy körbe pillantottam a helységben, feltűnt, hogy azok az emberek, akik mind anyám oldalán állnak, azok mögötte gyűltek össze. Akik a zöldek pártján álltak, azok pedig Alicent mögött sorakoztak fel. Én is ezen az oldalon álltam, viszont fogalmam sem volt, hogy valójában hova húz a szívem. Nyilván anyámat kellene választanom, ez nem is lenne kérdés, de valahogy mégsem tudok dönteni. Alicentnek is rengeteg mindent köszönhetek, nem volna szívem megbántani őt. 

Végül Otto Hightower előlépett, s mielőtt megszólalt volna, végig nézett az összegyűlt társaságon. 

- Bár az udvar őszintén reméli, hogy Corlys Velaryon nagyúr felépül sebeiből, ránk hárul a komor feladat, hogy eldöntsük, ki örökli Hullámtörőt. Segítőként a király hangján szólok ez ügyben és más ügyekben is. - Otto leült a Vastrónra, majd tovább folytatta. - A korona meghallgatja a kérelmeket. Ser Vaemond, a Velaryon-házból.

A megszólításra az említett férfi előlépett, majd ránézett anyámékra. A szemében fintorra és gyűlölettel nézett végig a családomon, majd a trónon ülő felé fordult. 

- Királyném, Segítő uram. - üdvözölte őket egy fejbiccentéssel Ser Vaemon. - Nemes házaink története a Hét Királyság előtt kezdődött a régi Valyria korában. Amióta a Targaryen-ház uralja az eget, azóta uraljuk mi a tengereket. Valyria végzetekor egyedül a mi házaink maradtak fent. Az őseink abban a tudatban érkeztek erre az új vidékre, hogy ha elbuknak, a vérvonaluk véget ér. Hullámtörőn töltöttem az életemet, bátyám székelyét őrizve. Én vagyok a legközelebbi rokona, vér a véréből. Tiszta, megkérdőjelezhetetlen velaryon-vér folyik az ereimben.

- Ahogy a fiaiméban is, mert Laenor Velaryon sarjai. - szólalt meg anyám, a testvéreimet védve. - Ha tényleg olyan fontos lenne neked a házad, Ser Vaemond, akkor nem akarnád kizárni jogos örökösét. Nem, te a magad érdekében beszélsz nagyravágyásból. 

- Te is előadhatod az ügyedet, Rhaenyra hercegnő. - szólt közbe Alicent. Anyám és a királyné között feszült volt a levegő, éreztem. Hogy fajulhattak el ennyire a dolgok, mikor régen a legjobb barátnők voltak? - Engedd, hogy Ser Vaemond is elmondhass, amit akar. 

- Mit tudsz a velaryon-vérről, hercegnő? - fordult Vaemond anyám felé. - Felvághatnám az ereimet, hogy megmutassam, még akkor sem ismernéd fel. Ez az én házam fennmaradásáról szól, nem a tiédről. Királyném, Segítő uram - fordult vissza Otto felé. -, ez most a vérről szól, nem a becsvágyról. Mindenek elé helyezem azt, hogy a házam és a vérvonalam továbbra is fennmaradjon. Alázatosan kérem, hogy én lehessek bátyám örököse, Hullámtörő ura és a Hullámok ura!

- Köszönöm, Ser Vaemond! - biccentett a Segítő, a férfi pedig visszaállt a helyére. - Rhaenyra hercegnő, most szólj Lucerys Velaryon, a fiad érdekében! - szólította elő anyámat, mire ő elő is lépett. 

- Ha válaszra akarnám méltatni ezt a bohózatot, először is emlékeztetnék itt mindenkit, hogy majd húsz éve ebben a csarnokban... - kezdett bele, amikor a hatalmas ajtó kitárult, ez pedig félbe szakította őt. 

- Viserys király, a Targaryen-házból, első ezen a néven, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királya, a Hét Királyság ura és a Birodalom védelmezője. - kiáltotta ki az őr, majd a nagyapám belépett az ajtón. A csarnokba beköltözött a csend, az ember lélegzetvételét sem lehetett hallani, mert még az is elállt a nagy meglepettségtől. Egyeseknek még a szája is tátva maradt, ahogy meglátták a királyt. 

Nagyapa lassan bebotorkált a botja segítségével, azonban a lépcsők feladták neki a leckét. A koronája leesett a fejéről, de Daemon egyből a segítségére sietett és azzal együtt a lépcsőn is felsegítette bátyját, majd a fejére helyezte a koronát. 

- Bevallom, egy kissé összezavarodtam. Nem egészen értem, miért hallgatunk meg kérelmeket egy elrendezett öröklés ügyében. - mondta nehézkesen nagyatyám. - Egy valaki van jelen, aki netán többet tudhat arról, mi Corlys nagyúr akarta. Az Rhaenys hercegnő. 

- Valóban, felség. - bólintott az említett nő, majd kilépett a király elé. - A férjem végig azt akarta, hogy HUllámtörőt Ser Laenoron keresztül az ő törvényes fia, Lucerys Velaryon kapja. Töretlen volt e kívánsága, és a támogatásom is az. - itt szünetet tartott, míg anyámra pillantott, aztán folytatta. - Ami azt illeti, Rhaenyra hercegnő nemrég közölte, hogy összeházasítaná fiait, Jace-t és Luke-ot Corlys nagyúr unokáival, Baelával és Rhaenával. És ezt a javaslatot őszinte örömmel fogadtam. - erre a szemeim elkerekedtek és a két lányra néztem, majd az öcséimre. 

- Akkor eldöntetett újfent. Ezennel megerősítem, hogy Lucerys herceg, a Velaryon-házból Hullámtörő örököse, valamint a Hullámtróné és a következő Hullámok ura. - jelentette be a király, anyám pedig elmosolyodott, én pedig követtem a példáját. Viszont amikor erős szorítást éreztem a karomon, majd a tekintetem összetalálkozott Aegonéval, leolvadt a mosoly az arcomról. Ekkor újra előlépett Ser Vaemond, mire visszakaptam a fejemet a férfi felé. 

- Megszegted a törvényt és több évszázadnyi hagyományt, hogy a lányod legyen a trónörökös, mégis meg merészeled mondani, hogy ki az, aki megérdemli a Velaryon nevet? Nem! Ezt nem fogom hagyni! - mondta, idegtől remegő hangon. 

- Hagyni? - kérdezett vissza a nagyapám. - Megfeledkezel magadról, Vaemond. 

- Ez nem igazi Velaryon! - mutatott rá Luke-ra Vaemond. - És semmiképp nem az unokaöcsém!

- Lucerys az én törvényes unokám. Te pedig nem vagy több, mint Hullámtörő másodszülött fia. - állt ki az öcsém mellett a király. 

- Ugyan... A saját házad úgy irányítod, ahogy akarod, de az én házam jövőjéről nem dönthetsz! - rázta a fejét a férfi. - A házam átvészelte a végzetet és még ezernyi más sorscsapást, és vessenek meg az istenek, én nem fogom tétlenül nézni, hogy végleg eltörli ez a...

- Mondd ki! - sziszegte fogai között Daemon. 

- A gyermekei mind fattyak! - üvöltötte anyám és a testvéreim felé fordulva, majd visszafordult a király felé. - A lányod pedig szajha!

- Ezért kivágom a nyelved! - húzta elő nagyatyám a tőrét, viszont addigra öccse egy pillanat alatt Vaemond mögé termett, és egy kardcsapással kettéhasította a férfi fejét. A szemeim elkerekedtek a meglepettségtől, miközben ijedten hátrébb léptem.

- Megtarthatja a nyelvét. - mondta Daemon, miközben megtörölte a kardját. 

A király rosszul lett, mire Alicent és anyám egyszerre rohantak oda hozzá. Én magamhoz öleltem Helaenát, aki szinte sokkot kapott a történtektől. Aemond is próbálta megnyugtatni feleségét, de a lány befogta a füleit és összeszorította a szemeit. Aegon csak ott állt és nézte, ahogy az őrök elhurcolják Vaemond holttestét és a feje másik felét. Aztán mintha megérezte volna, hogy figyelem, rám nézett, az állkapcsa pedig megfeszült. Nagyot nyeltem, majd kikerülve a vértócsát, odasiettem a családomhoz.