•Mia Wilson forma 2-es versenyző. Lyon-ban született és ott is él. Gyerekkorát Charles Leclerc féle társasággal töltötte majd amikor a srácoknak bejött az élet eltávolodtak egymástól.
Daniel Ricciardotól kér segítséget, hogy valaki legyen az eddzőj...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Péntek van, ma lesz az első és a második szabadedzés. A tegnapi nap Miaval nagyon jó volt, viszont aggódom, mert túl jó volt a tempója, ami rámnézve nem jelent jót.
-Jó reggelt!-sétáltam le a lépcsőn majd Daniel-el találtam magamat szemben.
-Jó reggelt! -Gyere reggelizni-invitált oda az asztalhoz.
Leültem az asztalhoz és pincérek már hozták is a reggelimet.
-Akkor beszélgessünk-kezdett bele az előttem ülő srác.
-Mia-ról lenne szó?-kérdeztem.
-Igen, róla!-bólintott.
-Ez nem az aminek látszik-hadonásztam a kezemmel.
-Lando nekem mondhatsz bármit-vont vállat. -Vak még nem vagyok
-Tudod, hogy van az a netes lány...-vágott bele.
-Merem állítani, hogy a netes lánnyal töltötted tegnap az estédet.
-Azt mondod, hogy Mia...-sóhajtottam.
-Szerintem-vont vállat.
Őszintén, kétlem! Ekkora véletlen nem lehet bár igaz, hogy az én fejemben is már megfordult, de szerintem nem ő az.
Megreggeliztünk majd felmentünk az emeletre a szobáink fele.
-Mellékesen, Mia a vörös rózsát szereti legjobban-szúrta még oda a srác mielőtt bement a szobájába.
Hát persze, ki gondolta volna.
-Szia Lando!-kiabált a folyosó végérűl ez a gyönyörű angyal.
-Szia Mia!-fordultam meg. -Neked Daniel mellett van a szobád?-kérdztem.
-Igen, így jobbnak látta. -Nem akart egyszobában sem lenni mert tudja milyen vagyok-kuncogott. -De gyere be nyugodtan-invitált a szobájába, kérdés nélkül bementem.
-Miért, milyen vagy amúgy?-csuktam be magam mögött az ajtót.
-Volt, hogy Danny-t lerugdostam az ágyról-nevetett.
-Hát ez nagyon jó-nevettem. -Te voltál már reggelizni is?-kérdeztem.
-Igen! -Elsőként voltam ott, meg is jegyezték-csavargatta a szemeit.
-Mellékesen, hogy érzed magad így az év utolsó futamhétvégéjén?-bombáztam őt a kérdéseimmel.
-Hmm, viszonylag jól-vonta meg a vállait. -Fáradtan azt bizton állíthatom!
-Mind fáradtak vagyunk-motyogtam.
A lány csak elmosolyodott majd elővett pár ruhadarabot a bőröndjéből.
-Felöltözöm, de a fürdőben is öltözhetek, ha arról van szó-mondta.
-Elfordulok-feleltem azonnal amint végig mondta.
-Mellékesen...van egy barátnőd, nem?-kérdezett rá a lány majd beugrott amit Daniel mondott.
-Neked pedig barátod...nem?-motyogtam majd megfordultam elfeledve, hogy épp öltözik.
-Lando!!!-kiabált rám, de le sem tudtam venni róla a szememet. Csak a póló hiányzott róla, de tökéletes teste van és minden testi adottsága megvan. -Lando, nem hallottad, hogy szóltam?-kapta fel a pólóját.
-Sajnálom, elkalandoztam-szökött ki a számon mire látszott rajta, hogy meglepődött.
Mellékesen talán direkt nem említettem... Mia hasán volt egy heg, ami megzavart egy kicsit.
-Amúgy-nyúltam a pólója szegéjéhez.
-Lando, mit csinálsz?-nézett mélyen a szemembe.
-Ne értsd félre-néztem a szájára. -Nem akarok semmi olyat tenni veled amiben te nem vagy benne!
-Akkor miért a pólómba benyúlva fogod a derekamat?-billentette oldalra a fejét.
-Mi ez a heg itt?-raktam rá a kezemet mire a padlót kezdte el bámulni. -Mia, ezt apád tette?-kérdeztem remegő hangon.
-Igen-motyogta.
-Jézusom-csóváltam a fejemet majd a fejénél fogva magamhoz húztam és megöleltem amit ki is használt és még erősebben kezdett el ölelni.
-Annyi fájdalmat okozott nekem-sírta el magát.
-Jajj ne, ne sírj Mia! -Túl kell lépned rajta-fogtam meg a vállait és a szemeibe néztem.
-Te már csak tudod-sóhajtott, majd visszabújt az ölelésembe.
-Mia gyere...!-nyitott be Daniel. -Mindig ki tudom fogni, hogy akkor jöjjek amikor nem kéne?
-Igen-feleltük egyszerre Miaval.
-Baj van Mia?-kérdezte a srác.
-Már nincs-sóhajtott. -Mit akartál mondani?
-Hogy gyere reggelizni
-Már megvolt-felelte könnyedén.
-Ohh hát jól van! -Utána Landohoz akartam menni, hogy jöjjön már velem, de mivel itt vagy így könnyebb-magyarázta.
-Oh hát persze megyek-mentem oda hozzá, de az ajtóban állva arra a döntésre jutottam, hogy vissza kéne menjek Miahoz.
-Várj Danny!-szóltam hozzá majd vissza mentem a lányhoz aki ugyanúgy állt a szoba közepén. A homlokára egy csókot nyomtam majd kiszaladtam a szobából.
-Milyen romantikus vagy!-jegyezte meg Ricc.
-Tudom-vontam vállat.
-Várj Lando!-állt ki az ajtóba a lány majd szaladni kezdett felém és egy hatalmas lendülettel megölelt amitől a lábaimon alig tudtam megmaradni így elestünk. -Ezt nem így terveztem-nevetett mire én és Daniel is.
Felkeltünk a földről majd nyugodtan megölelt.
-Köszönöm, hogy ilyen vagy hozzám!-sóhajtott. -Szeretlek!-motyogta majd Danielre néztem aki a szája elé kapta a kezét. Látszott rajta is, hogy meglepődött. Akkor vajon én mit érezhettem.
