~4 hónappal később~
Anyáék most fognak összeházasodni. Már mióta nem lattam őket személyesen. Anya pocakja is már nagyobb lett, és Ádámnak is lett barátnője. A barátnőm talált egy klassz srácot, akivel nagyon szeretik egymást. És én sem mondhatok egy rossz szót az enyémre. Nagyon szeretjük egymást.
Chicagoba összeköltöztünk, és boldogan éljük a minden napjainkat. Lassan végzek a sulival, és suli mellett néha dolgozok is. Fáj visszamenni oda ahol az első olyan szerelmem kezdődött, amiből lehetett volna valami mégsem lett. Néha elgondolkodtam azon, hogy ha nem találkozok Cristiannal akkor mi lett volna. Utalom ezt a gondolatot, de minden ember fejébe lejátszódik, egy "mi lett volna ha..." És néha én is elgondolom.
Az esküvőn mindenkivel fogok, találkozni. Már nagyon várom. Szépen kivagyok öltözve, gyönyörű, de azért visszafogott ruhában vagyok. Ma itt alszunk majd anyáéknal, és pár napot itt leszünk. Nem akartam rögtön visszamenni, viszont Cristiannak muszáj lesz. Azt beszéltük meg, hogy egy hét múlva hazamegyek, vagy előbb ahogy szeretném. Mindenesetre remélem jó lesz.
Az esküvőre megérkezve, megpillantom Emmát és az ő kedvesét. Odarohanok hozzá és megölelem őt. Jó szorosan.
-Hát szia. Rég láttalak már! Milyen eddig az élet itt?
-Sziaaa. Nagyon örülök neked. Minden jó, hadd mutassam be Zaident. Zaiden ő a rég latott barátnőm.
-Szia örülök hogy megismerhetlek.
Bemutatkozott mindenki mindenkivel, utána Cristian azt mondta, hogy keres magának valami inni valót, így Zaiden is utána ment.
-Nem láttad véletlenül Ádámot? Vagy mi a helyzet vele?
-Hát minden jó, van barátnője. De gondolom tudsz róla, ja és még néha rád gondol. Múltkor megint leitta magát, és nem ez volt az első esett. Olyankor mindig hozzámjön segítségért. Nagyon sajnálom őt. Ja és ha keresed, csak fordulj meg,mert pontosan mögötted áll.
Szép lassan megdordultam. Hirtelen előttem állt. Szóhoz se jutottam, nem akartam hinni a szememnek. Tényleg itt van, és nem is változott olyan sokat. A szívem, hirtelen nagyott dobbant, vagy ép le állt. Magam sem tudtam eldönteni. Még mindig úgy ver a szívem, ahogy négy hónappal ezelőtt. Azt hittem, hogy ha meglátom már nem fogok érezni semmit iránta, de nem így volt. És ezt utáltam a legjobban.
Nagyon fáj bevallani magamnak, de nagyon szeretem, és mindig is szeretni fogom. Mindig is azt hittem, hogy Cristian volt az első igazi szerelmem. De ezt most megcáfolom. Ádám az első és igazi. Félek, ha túl közel kerülök hozzá, még ebből baj lesz.
-Szia Lili. Hogy vagy?
-Szia. Jól, és te? Hogy megy az iskola?
-Hát nélküled nem ugyan olyan, és néhány embernek hiányzol, de amúgy jól megy.
-Az jó. Viszont én most megyek, mert cigiznem kell.
-Veled tarthatok? - kérdezi, de a szemében valami megcsillan. Nem tudok neki nemet mondani.
-Gyere. - kimentünk az épületből. Rágyújtottam.
-És hogy telik eddig az életed?
-Jól, nagyon is jól. Tudod van egy jó szívű barátom aki megért és támogat. Nagyon szeretem őt és nem szeretném ha elrontanám a kapcsolatunkat, csak mert a régi szerelmemmel újra találkozok. - felnevetett. - Ebben mi olyan vicces, ha szadadna tudnom?
-Azt, hogy nem értem hogy jön ez ide. Magadat akarod ezzel alátámasztani, hogy nem érzel semmit irántam, vagy engem akarsz meggyőzni, hogy hadjalak békén?
-Nem tudom. Talán mind a kettő. Apáek hogy vannak?
-Megvannak, és a testvérünk is.
-Látod jobb ez így. Mi sem szenvedünk és anyáék sem. Így a legjobb mindenkinek! Nem gondolod így? - mosolygok nagyokat.
-Tudod, csak neked jó. Én nekem még most is fáj, és nem vagyok hajlandó ezt megvitattni veled. Sajnálom de nem akarok veled lenni. - otthagyott engem. Egy kedves lány jön oda hozzám. Olyan ismerős az arca.
-Szia. Bocsánat, de te vagy Lili?
-Igen, én volnék. Ki keres?
-Én vagyok Ádámnak a barátnője. Sofia.
-Á, örülök, hogy megismerhetlek. - kezetfogtunk, utána bementünk az épületbe.
Kedves volt. Tudom, hogy Ádám mit látott meg benne. Nagyon szerethető lány, remélem még sokáig együtt lesznek, és nagyon örülök nekik. Anyáék is lassan megérkeztek, így elkezdödött a buli. Gyorsan lezajlott a ceremónia, megebédeltünk. Táncoltunk, mulattunk. Kicsit már bevoltam állva, de nem foglalkoztam vele.
Cristian közölte velem, hogy Ádám baratnőjével hazamegy, és hogy vigyázzak magamra. Elköszöntünk, és odamentem a barátnőmhőz.
-Ti mikor mentek?
-Hát lassan, de ne számíts ránk, sajnos minekünk tervünk van hajnalra. De Ádám szívesen elvisz téged.
-Okés, jó szórakozást.
Hajnali három lehetett mikor lelépet Emma a barátjával. Lassan én is indulni akartam, de mikor mentem le a lépcsőn megbotlottam, majdnem elestem, de szerencsére ott volt Ádám. Anyaektol elköszöntünk és mi is hazamentünk. Tudtuk, jól hogy nem mehetünk hozzá, mert ott van a barátom, így a régi házhoz mentünk. Ma anyáék se jönnek haza. Mennek nászútra.
-Na itt is vagyunk, gyere kisegitelek. - elsétáltunk az ajtóig.
-Kedves a barátnőd. - megálltunk és rámnézet, azzal a gyönyörű szemével, amibe még mindig szerelmes vagyok. Nem szóltunk semmit. Bementünk a lakásba, levettük a kabátunkat és a cipőket. Felsétáltunk, és bevezetett a szobámba. Becsukta az ajtót.
-Miért nem mondasz semmit? - kérdeztem.
-Mit kéne mondanom?
-Hogy örülsz, hogy itt vagyok, vagy hiányoztam, vagy hogy még mindig szeretsz, mert én kurvára szeretlek. - csúszott ki a számon. Nem mondott semmit csak egymás szemébe néztünk.
Nem tudtam tovább bírni, szájon csókoltam. Már nagyon hiányzott a csókja. Tudtam jól, hogy nem lett volna szabad megtörténi-e, de hagytam. Szerettem volna őt megint érezni magamban. Lassan elindultunk az ágy felé, és utána minden magától jött.
