FOREVER WITH YOU

*1*

Jungkook

Miután megbeszéltünk mindent Taehyunggal, addig simogattam a haját, és a hátát, amíg a karjaimban el nem aludt.

Végig csak azon járt az agyam, hogy hogy tudnék mindent helyre hozni.

Nem tudtam aludni, féltem, hogy ez csak álom és ha felkelek nem lesz mellettem senki.

Brutális bűntudatom volt, ahányszor csak ránéztem Taehyung nyugodt arcára. Hogy tehettem tönkre egy ilyen angyalt mint ő?

Pár óra múlva, amikor már a nap is lemenőben volt, Tae ébredezni kezdett a karjaim között. Annyira hiányzott már ez, hogy csak a karomban tarthassam törékeny testét, és vigyázzak rá.

- Mmm.. - nyöszörgött halkan, miközben a fejét a mellkasomba nyomta.

Mosolyogva túrtam kócos tincseibe, és masszíroztam fejbőrét.

- Ha ezt folytatod, vissza alszom.. - motyogta rekedtes, ébredés utáni hangján.

- Szeretnél vissza aludni?

- Nem. - mondta, és megkordult a pocakja. - Khm.. éhes vagyok.. - mondta kipirosodva.

- Akkor menjünk enni. - mondtam majd az ölembe kaptam, és elindultam le a konyhába.

Tae egy aprót sikkantva karolta át hirtelen a nyakam, majd egy nagyobbat a mellkasomra ütött.

- Mit szeretnél enni? - kérdeztem, miközben fel ültettem a konyha pultra.

- Hmm.. Nem tudom, valami olyat ami gyorsan kész van. - mondta, mire már kerestem is elő minden szükséges dolgot egy finom kicsit extrás rántottához.

- Vagy esetleg téged.. - motyogta.

Először nem értettem, de aztán leesett, szóval TaeTae már annyira nem is ártatlan mint volt.

Lassan elé sétáltam, szét húztam a lábait, és közéjük beállva kezdtem simogatni a combjait. Kezeim egyre feljebb haladtak, ami Taehyungnak is tetszett, hisz egyre nehezebben vette a levegőt.

Közel hajoltam a nyakához, és óvatosan csókoltam meg az érzékeny területet.

- Szóval engem akarsz? - suttogtam mély hangon a fülébe.

Látványosan nyelt egyet, és ahogy felnéztem rá láttam, hogy teljesen zavarban van.

Nem foglalkozva zavarával, szenvedélyesen megcsókoltam. Kezeim már pólója alatt jártak, Taehyung selymes bőrét simogatva.

- Ne! Csak a gyönyörű konyhámban ne! - hallottunk meg egy felkiáltást ami történetesen Jintől származott.

Tekintve, hogy egy igencsak félreérthető helyzetben talált minket, ami igazából pont az volt aminek látszott, még én is belepirultam abba, hogy Jin pont most lépett be a konyhába.

- Menjetek fel a szobádba Jungkook! - hangzott a parancs.

Mivel mindketten még mindig kissé sokkosan néztünk felé, így egy kicsit indulatosabban szólalt meg következőre.

- Most! Felőlem bárhol csinálhatjátok de ne a KONYHÁMBAN!

- Bocsi Jin, már megyünk is fel. - szólalt meg Tae.

- Várj Jungkook veled beszédem van! - mondta, amikor látta, hogy elindultam Taehyung után én is.

- Mit szeretnél? Nem ér rá holnap reggel? - kérdeztem nyűgösen.

- Nem Jungkook nem ér rá. Te is tudod, hogy lassan át kéne venned apád cégét, hisz 1 hónapon belül 21 éves leszel. Kérlek kezd el a papírmunkákat.