Fantasióseis

30. Nagy, családi vacsora

Ebben a történetben van egy nagy fordulat, szerintetek mi az?
– Elég ebből! – A nő hisztérikusan sikoltott fel. Felpattant, és dühből lerántotta a mélyvörös terítőt a hosszú asztalról. Az poharak borultak, az étel szanaszét hullott, a kókadozó művirágok szétterültek a földön, a rokonokra pedig végre drámai csend telepedett.

Cilan megelégelte a viselkedésüket. Már elege volt belőle, hogy minden alkalommal, amikor összehívta népes családját, azok mindig találtak valamit, amibe beleköthetnek. Fennhangon ecsetelték, hogy az étel hideg, a hús sületlen, a rizs nem gurul eléggé.

Hogy gurult volna? A házigazda sosem tudott főzni. Az a fránya rizs olyan nyálkásra és ragacsosra sikeredett, hogy még a kutya is fintorogva elfordult tőle. Szerencsétlen állat még öklendezett is.

A csirkéről inkább ne beszéljünk. Csoda, hogy nem ugrott le a tányérról elkapirgálni a sarokban összegyűlt porcicákat.

Ó, igen. Cilan különösebben takarítani sem szeretett. Úgy érezte, felesleges, hiszen ahhoz meg kellene mozdítani a tizenkét mázsás testét. Természetesen az asszony nem volt elhízva, egyszerűen csak igényesen teltkarcsúnak gondolta magát. A felesleg eloszlott rajta, mint az úszógumiban a levegő.

Az a plusz tizenegy mázsa elenyészőnek bizonyult számára, így azt sem vette zokon, amikor felpattanva, az átlagemberekre tervezett karosszék a fenekéhez tapadt.

A rokonok arcáról kétségbeesést olvasott le. Az anyja felöltötte általános, félig kinyújtott nyelvű, roppant értelmes arckifejezését, az apja diszkréten törölgette a heves terítőlengetés közepette állára került fokhagymakrémlevest, míg huszonöt féltestvére közül az egyik két ujja közé fogta az alig halott csirkét, és lefejtette az orráról. Az egyik húga duzzogva nézegette az ölébe borult, enyhe zöld színt öltött, fosfolyós krumplipürét, míg két bátyja rögtön szörnyet halt. Senki sem tudta megállapítani, hogy mérgezés vagy szívelégtelenség okozta a halálukat.

Egy szokványos családlátogatás. Olykor temetésre is kell járni. Szerencsére minden alkalommal meghalt valaki a családból, miután evett a Cilan által kotyvasztott zamatos, ínycsiklandóan visszataszító finomságokból.

– Ezt nem hiszem el! – zokogott fel a százkilencvenkét éves nagymamája. – Alig voltak kilencvenkilenc évesek!

– Ne bánkódj, mama, Ulina hatosikrekkel terhes a jobbodon! – nyugtatgatta a háromszor annyi idős férje, kinek a bőre már ugyan kicsit lógott, de legalább a heréje makulátlan maradt. Jót tett neki a vasalás és a forró gőz.

– Csendet a teremben! – hisztériázott Cilan, miközben igyekezett lefeszegetni a kecses zsírpárnáira ragadt ülőalkalmatosságot. – Valaki segítsen már! Az egész a ti hibátok! – üvöltött, mint egy sikító mormota.

Többen befogták a fülüket, hátha nem robban szét a dobhártyájuk az éles halálsikolytól, míg mások lihegve szorították a csecsük közé húsos ujjaikat.

– Te vagy a legfiatalabb! – bökött Cilan anyja az éppen aggkorba lépő fiúra, aki erős csontropogás közepette felszökkent, és nagy elánnal, húsz perc leforgása alatt odaszaladt a nővéréhez.

A férfi rámarkolt a szék lábára, és buzgó nyögdécselés közepette húzni kezdte, azonban Cilan fenekét, mintha beleragasztották volna. Ennek tetejében még görcsök is gyötörték, így hamarosan füllesztő fingszag kapott szárnyra a levegőben. Természetesen senki sem tudta, honnan származik, így egy gyors mutogatóverseny keretében lejátszották, ki legyen a bűnös. Szerencsétlen vasalt heréjű öreg vesztett, így elfogadta sorsát.

– Nem fog sikerülni! – nyavalygott a legfiatalabb. – Gyertek ti is segíteni!

A különösen magas intelligenciával rendelkező család odagyűlt a kiválasztott háta mögé. Egyenes, egészen a piskótapajtáig tartó sorba rendeződtek, és megfogták egymás derekát. Úgy vélték, ez lesz a legegyszerűbb módja, hogy eltávolítsák a hölgy karcsú testére tapadt bútort.

A művelet sikeresnek bizonyult, habár ketten sérvet kaptak és négyen trombózist, azonban ez senki kedvét nem szegte. Nagy örömkönnyek közepette hívták a huszonkilenc diplomával rendelkező gyógyszerészt, hogy elássa a sérülteket.

– Máris jobb! – lengette termetes ülepét a frissen szabadult nő. Kétszer végigsimított rajta, tekert kettőt a csípőjén, majd felkanalazta az időközben felborult széket, és mosolyogva helyet foglalt rajta.

Amint a segge leért a székre, a legfiatalabb családtag húgysárga szeme kidülledt, aztán eldőlt jobbra, mint egy haldokló kobra. 

Akkor pedig jöjjön a megoldás! A fordulat a következő: ezt nem én írtam. A becses szerzője lizim02, míg nála megtalálhatjátok a három kulcsszóval írt novellám, ami hasonló témában íródott. A három szó pedig: Cilan, borít, mélyvörös. Ki találta ki?