Hinoko és a varázskönyv

Odaát

A lány hirtelen esni kezdett. Mire észbe kapott, egy mező nedves, zöld füvén feküdt, ruhátlanul. Körülötte nem voltak fák, se dombok. Távol se látott semmit. Mintha nem lenne vége a mezőnek. Annyit látott, hogy valami közeledik felé. Valami igazán kicsi embernek tűnt. Feleakkora volt mint ő. Beütötte a fejét, ezért azt hitte csak képzelődik. Hinoko felállt és hátrállni kezdett.

-Te nem közénk tartozol...-mondta a titokzatos teremtmény. Hogy jutottál ide? Eltévedtél? Nem japánul beszélt, de valahogyan értette amit mondott.

-N-nem tudom hogy jutottam ide.. -Szólalt meg Hinoko, de hirtelen lefagyott, mert japánul akart beszélni, de helyette valami teljesen mást mondott, valami más nyelven beszélt, mégis értette amit mondott.

-Gyere, beviszlek a városba, ott kerítünk neked ruhát, aztán kireptetünk innen.

-Kireptetni?

-Igen, innen máshogy nem juthatsz ki.

-Rendben. Amúgy te ki, vagy mi vagy?

-Sose hagyhattad el a lakhelyed, hogyha ezt nem tudod. Egy törpe vagyok. A nevem Vilaeux... Várj csak... Neked fehér hajad van.. Csak nem... Elátkozott?..

-Mi? Én? Dehogy!!!-Vágta rá a lány.

-Aha... Na mindegy, nekem nem az a feladatom, hogy az Őket összegyűjtsem. Gyere, ha napnyugta előtt nem érünk oda, hideg lesz és mivel nincs rajtad ruha fázni fogsz. Tudod hogy kell lovagolni?

-Nem igazán.. Félek a lovaktól, és a lovaglástól is.

-Ne félj, itt nem nagyon tudsz máshogy közlekedni, ha csak nem tudsz repülni, vagy kapukat nyitni. Hogyan közlekedtél eddig? És hol laksz?

-Nem tudom.. Azt se tudom honnan jöttem..

-Érdekes.. Na menjünk.

-Itt is vagyunk, Glavenben. -szólalt meg egy hosszú idő után Vilaeux. Látod azt a tornyot? Ott a város közepén. Ott laknak a törpék vezetői, köztük én is. De oda nem vihetlek be, oda csak az ott lakók léphetnek be. De ruhát lehet találni fogok várj egy kicsit, addig mássz fel arra a fára, ott nem látnak meg.

Itt van, csak egy köpenyt tudtam szerezni, de jó lesz arra, hogy eltakarja a testedet. Nem tudom hol fogsz aludni, itt minden eléggé kicsi egy embernek. A torony jó lehetne, csak oda nem léphetsz be. Talán az istállóban...

-Fúj!-Vágott bele a szavába a lány. Nem fogok büdös állatok között aludni.

-Akkor alszol kint a hidegben-Felelte rá nevetve Vilaeux. Úgy is van köpenyed, csak nem fagysz halálra... Hinoko egyre dühösebb fejet vágott. -Vagy a meleg istálló, vagy a hideg föld. Te döntesz.

-Akkor alszok az istállóban.

*Reggel*

Alig kelt még fel a nap, de kopogás hallatszódott az istálló ajtójánál. Vilaeux volt az, Hinokonak hozott ruhát. -Nézd, sikerült szereznem ruhát, ezt vedd fel, aztán gyere ki. Én várok az istálló ajtaja előtt, aztán elreptetünk Cirellbe.

A lány gyorsan felvette a ruhát, és a köpenyt amit még tegnap adott neki Vilaeux.

-itt vagyok, mehetünk.

-Szállj fel arra a horagonra.

-Mire?- Kérdezte Hinoko meglepődve. Még sosem hallott a horagonról. Mi ez a horagon?

-Olyan mint egy ló, csak sárkányszárnyakkal, és pikkelyekkel. Ne félj, nem veszélyes. nem fogsz leesni róla.

Vilaeux felsegítette Hinokot a horagonra, mert egyedül túl béna volt ahhoz, hogy fel tudjon szállni. -Várj, mielőtt mész, fogd ezt a térképet. Ez majd segít eligazodni. és takard el a hajad és az arcod. Veszélyes lenne, ha meglátnák a fehér hajad.

-Miért?

-Azzal ne foglalkozz, csak vigyázz magadra. 

Itt a térkép, fogdd.

Vilaeux elindította a horagont, és Hinoko elindult Cirellbe.