Van idő

Kis vétek, nagy gondok

   Dörrenésre ébredünk. Csak egy pillanat kell, mire teljesen magamhoz térek. Bel már nincs mellettem, a nyitott ajtóban áll. Felülök, mozgolódásomat hallva megfordul, mutatóujját ajka elé illesztve csendre int. Bólintok, felállok és gyorsan összefogom a hajam a tarkómon. Kinézek az ablakon, a nap már leszállt, kellemesen hűvös levegő tölti meg a szobám. Újabb dörrenés rázza meg a házat. Riadtan nézek Belre.

 - Mi történik? - kérdezem suttogva.

 - Nem tudom - válaszolja. - Vedd fel a cipőd és állj készen - mondja és kilép az ajtón. 

   Gyorsan felrántom a cipőmet és kilépek a folyosóra. Ő már ott áll Steph ajtaja előtt, halkan kinyitja és belép. Követem. A nő mélyen alszik, szintén ruhástól, ő még a cipőjét sem vette le. Bel mellé lép, finoman megrázza a vállát. Mikor felébred, őt is csendre inti. Megint dörrenés. Steph talpra szökken, nem kérdez semmit. Most már hárman lépünk ki a folyosóra és indulunk el lefelé a hang irányába. A lépcső megrázkódik alattunk, elkapom a korlátot, hogy talpon maradjak. Gyorsan tesszük meg az utolsó pár lépést, aztán a legalsó fokon megmerevedünk.

   A nappali finoman mondva átrendeződött. A padlóból hatalmas kő dárdák törnek elő a szemünk láttára, a házat alapjaiban megrázva. Néhányon szétszakadt indák lógnak, a növények végei fájdalmasan tekergőznek.

 - Kifelé! - kiált ránk Demeter a nappali túloldaláról. - Gyorsan!

   Bel megragadja Steph kezét, egyszerre kezdünk el a kijárat felé rohanni. A kő dárdák felénk dőlnek, mintha össze akarnának nyomni minket. Előttem felpúposodik a padló, gyorsan átugrok fölötte és csak egy hajszál választ el attól, hogy az újabb dárda felnyársaljon. Lihegve rontunk ki a szabadba Demeterhez.

 - Mi történt? - állok meg mellette.

 - Thommy... - kezd bele, de egy hangos vonyítás elnyomja a hangját. Riadtan rezzen össze, majd az erdő felé rángatva minket hadarva folytatja. - Nem altattuk vissza Einart! Beférkőzött Thommy fejébe, lecsalta az alagsorba és kiszabadíttatta magát! Ezután átvette az irányítást Robert fölött és most... - a föld hirtelen megnyílik előtte, gyorsan átugorja, nem áll meg. - Mr. Fort őt próbálja leállítani, amíg Tristan elkapja Thommyt. Engem értetek küldtek, de hála az égnek ti már felébredtetek. Erre! - int és mutatja az utat, mi pedig követjük.

   Kiérünk egy kis tisztásra. Demeter megtorpan, körbefordul, karját kinyújtva utasítja a fákat, hogy húzódjanak össze és alkossanak sorfalat. Talpam alatt remeg a föld ahogy a hatalmas tölgyek engedelmesen bezárják a kört. Demeter a térdére támaszkodik, hangosan zihál.

 - Ez nem tartja vissza őket sokáig - mondja, tekintetében a saját aggodalmamat és félelmemet látom tükröződni. - Zárjátok el az elméteket és ne engedjétek be! - parancsol ránk.

   Összehúzódunk a tisztás közepén, háttal egymásnak, vállunk összeér. Kinyúlok és megfogom Bel kezét.

 - Thommy arra van - mutat előre Steph. - Nagyon zavarodott, nem érti mi történik. Tristan próbálja megnyugtatni, de nem sikerül neki. Megsérült. Robert arra van - mutat a ház irányába. - Dühöng. Nem hallja meg Mr. Fort utasításait, Einar levédte az elméjét - elakad a lélegzete. - Közeledik - suttogja.

 - Csak szóljatok és megállítom az időt! - mondom határozottan.

 - Sam, vigyázz! - lök félre Steph és ahol eddig álltam gyökerek törnek elő a földből. Elhátrálunk, kapkodnak utánunk. Az egyiknek sikerül elérnie engem, kisodorja alólam a lábam, kezem kicsúszik Bel szorításából, elesek. A gyökér azonnal a bokámra tekeredik.