Chain to yourself Mr. Barber

91. Ruhapróba

Stella és Melanie kísért el engem ruhát választani. Próbálok figyelni arra amit Andy mondott és nem elkeseredni teljesen, de nagyon nehéz. Túl érzékeny vagyok mostanában és a rosszullétek is egyre sűrűbben vannak. Nem tudom mi ennek az oka, de mivel nem vagyok várandós így halvány gőzöm nincs mitől lehet.
-Hé! Minden rendben?-érintette meg a karom Melanie. Felé kapva a fejem csak halványan bólintottam, nem akartam fárasztani ezzel, hisz tuti van elég dolog náluk is. Egy nagyot sóhajtva vissza pillantott az útra, majd a gázra taposott. -Ugye tudod, hogy nem titkolhatsz előttem semmit!-kúszott egy apró vigyor az ajkaira így én lehajtottam a fejem. Stella meghallva az egyetlen szót a mondatból egyből felszólalt a hátsó ülésen.
-Titok? Milyen titok anya?
-Ülj rendesen légyszíves!-pillantott fel a visszapillantóba. Én teljesen máshol jártam fejben. Nem tudtam, hogy mondjam-e vagy se. Biztos tudna segíteni, hisz van egy csodás lánya, de nem tudom. Jelen pillanatban nem tudok semmit.
-Hhh... nincs titok. Csak izgulok.-nyeltem egy nagyot.
-Megtaláljuk a tökéletes ruhát. Nyugi.-paskolta meg a kézfejem mosolyogva. Halványan viszonoztam én is , de a gondolataim csak akörül forogtak, hogy ma reggel se voltam jól és most is csak sírni tudnék.
Leparkolva a szalon előtt Stella izgatottan nézte a kirakatban lévő szebbnél-szebb ruhákat.-Stella! Ne fogdosd az üveget!
-De anya! Nézd milyen szép!-mutatott a középen lévő álomszép menyasszonyi ruhára. A tüdőmben rekedt a levegő, hisz meseszép volt, de biztos borzasztó drága lehet.
-Azt hiszem hamar döntött is a menyasszony.-súgta vigyorogva Melanie.
-Hogy?-kaptam felé a szemeim.
-Döntöttél.
-N..nem. Hisz be se mentünk.
-Ez a nézés elárulja, hogy csak azért fogunk ide bemenni, hogy ezt a csodát magadra öltsd. Látom az arcodon, hogy ragyog. Más ruha nem fog ennyire tetszeni mint ez. Tudom, hisz én is nő vagyok, úgyhogy bemegyünk és megpróbálod.
-Egy vagyon lehet ez.-kapkodtam levegőért, majd ahogy közelebb mentem a torkomon akadt a hang.-N.. nem! Ennyiért tuti, hogy n..
-Ne foglalkozz azzal! Menjünk és próbáld meg.
-Andy kitér a hitéből!
-Nem vallásos, úgyhogy nem fog.-vigyorodott el Melanie.
-Tuti nem vesszük meg!-torpantam meg.
-Andy azt mondta nincs limit úgyhogy ne kéresd magad. Próbáld fel. Legalább had lássam már rajtad.
-Hhh... ugyan olyan vagy mint ő.-sóhajtottam fel beletörődve.
-Még szép! Hisz testvérek vagyunk.-vigyorgott szüntelen, majd karon ragadva behúzott az üzletbe. Stella előttünk szaladva rohant oda a fogasra felakasztott ruhákhoz, de Melanie most csak azzal volt elfoglalva, hogy a kirakatban lévő ruhát rám varázsolják.-Gyere!-fogta meg a kezem és húzott egy eladóhoz.
-Nem lehetne kevésbé feltűnően?
-Nem ,úgyhogy barátkozz meg ezzel. Levarázsoljuk a ruhát és felveszed. Mással nem kell foglalkoznod.-fordult egyből az eladó hölgy felé így a válaszom meg se várta.-Jó napot! Azt a ruhát szeretnénk ami ott van a kirakatban.
-Jó napot. Ömm abból sajnos csak az a darab van. Nem gyártottak többet, csak egyet.
-Szuper! Kérjük!
-Hölgyem! Nem... nem tudom azt sajnos odaadni.
-Hát pedig mi anélkül nem megyünk sehova. Úgyhogy legyen kedves leszedni a próbababáról.-Melanie hajthatatlan. Nem adja fel.
Én csak pislogok, meg se tudok szólalni. Andy le se tagadhatja, hogy ő a húga.
-Beszélek a vezetővel.-küldött felénk egy furcsa grimaszt a hölgy, majd magunkra hagyott. Melanie idegesen dobolt a körmeivel a pulton így én egy nagyot sóhajtottam.
-Nézek másikat.
-Nem!
-De...
-Nem! Neked az tetszik és meg is szerezzük! Barber leszel te is. Ha ezt a nevet viseled mindent megszerzel. Hatalmad lesz. Andy felesége leszel és egy ilyen hülye picsa se fog vissza pofázni neked mint ez a ringyó.-kikerekedett szemekkel figyeltem a mellettem álló nőt. Soha nem hallottam káromkodni, így most meglepett. Nem is kicsit.
-Anyuci csúnyán beszéltél!-lépkedett oda hozzánk Stella.
-Igen, de ne tanuld el!-a hölgy egy idősebb nővel tért vissza. Nem láttam az arcukon, hogy nyert ügyünk lesz, majd ahogy a pulthoz értek Melanie meg se várta, hogy megszólaljanak, egyből áthajolt az információs pulton és beszélni kezdett. Nem értettem mit mond, mivel Stella közben elrángatott engem mellőle az egyik cipőhöz.
Teljes káosz uralkodott rajtam, nem tudtam figyelni a kis hercegnőre se amit mond, mert csak azon járt az agyam, hogy mennyibe kerül az a ruha, meg, hogy semmi esély arra hogy el tudjuk hozni. A rosszullétek is amik egyre sűrűbben vannak jelen a reggeleimben se hagynak nyugodni, borzasztóan megnehezíti a mindennapjaim.-Mia! Gyere!-fejem felkapva a két nő indult meg felénk így Stella kezét megfogva magam mellé húztam. A hölgyek egy szó nélkül kezdték el leoperálni a ruhát a próbababáról így kikerekedett szemekkel Melaniera néztem. Ő egy diadalittas mosolyt küldött felém, amolyan "látod, Barbereknek nem mondanak nemet" pillantással. Én a fejem hitetlenkedve ráztam. Ez a nő csak nem adja fel!-Látod! Mehetsz is próbálni.-tette át a karját a vállamon.
-Hihetetlen vagy!
-Ez a Barberek titka.-suttogta vigyorogva.
-Nem mondtak semmit se?-intettem a két hölgyre akik már a próbafülkébe cipelték a ruhát.
-Nem mertek, úgyhogy menj és mutasd meg hogy áll rajtad.-tolt maga előtt a fülke felé.
Esetlenül próbáltam magamra ölteni a ruhát, míg Stella a függöny előtt állva magyarázott nekem, hogy milyen ruhát nézett ki magának. Hosszas bíbelődést követően elrántottam a függönyt , de arra nem számítottam amit látni fogok. Melanie és Stella könnybe lábadt szemekkel figyeltek így a tükör elé lépkedve nálam is eltörött a mécses.
Álomszép volt a ruha. Tökéletesen állt mintha nekem tervezték volna. Reszkettem a tudattól, hogy ha minden sikerül akkor Andy elé ebben a ruhában fogok kisétálni.
-Istenem...-remegett meg a hangom, majd egy kezet éreztem meg a vállamon.
-Tökéletes!-szipogott csendben Melanie.
-Ne sírj mert én is bőgök már!-szóltam rá, de ő csak átölelt.
-Borzasztó boldog vagyok, hogy a családunk tagja leszel!
-Melanie!-kezdtek a könnyeim még jobban csorogni az arcomon.
-Csak had mondjam el!-szorított magához jobban.-Borzasztó mázlista a bátyám, hogy téged megtalált.
-Mia hercegnő lettél.-csendült fel mellettem Stella hangja is. Lepillantva rá ,megsimítottam a haját, de alig láttam őt a könnyeimtől.
-Vegyük meg a ruhád.-simította végig a karom Melanie.
-Borzasztó drága.... Ne.. nem lehet...
-De igen! Andy azt az utasítást adta nekem, hogy bármennyiért vehetünk ruhát. Nem érdekli mennyibe kerül, csak a te boldogságod!
-Ugye tudod, hogy te is borzasztó mázlista vagy!-néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Miért?
-Hogy ilyen csodás testvéred van.-Melanie vissza húzott magához egy pár percre, hogy mind a ketten megnyugodjunk, majd levarázsolva magamról a meseszép ruhát már a kasszánál álltunk mikor egy sms érkezett a telefonomra.
"Remélem megtaláltad a tökéletes ruhát kincsem. Bármit is választasz, te mindenben gyönyörű vagy! Borzasztóan szeretlek! Andy"