The Young Face Of Death - The Three Year War I.

35. Fejezet

Aurora

Hajnalban Jace keltette fel a vállát rázva. Kiragadta az álomból, ahol még gyerek volt.
Furcsa volt a hangjára kelni. Olyan érzés, mintha még mindig álmodna.

-Jane beszélni akar velünk.-mondta idegesen. A szemei tágra nyíltak. Reszketett, de nem tudta, hogy a hidegtől, vagy az idegességtől.

-Miért?-letörölte a csipát a szeméről és felült. Az ágya egyből nyikorogni kezdett.

-Rey csinált valamit.

Meg akar büntetni, gondolta egyből.
Látta, Alex mennyire tartott tőle. Sosem látta még annyira félni. Sőt, egyáltalán sosem látta még félni.
Mindegyikünket meg akar ölni.
Gyorsan felöltözött és a bátyáival tartott. Reszketett, de összeszorította az öklét és a száját. Remegve összefogta a haját.

Jane idegesen nézett rájuk. Sorba leültette őket az ágyakra, mint a gyerekeket. Senki sem nézett a szemébe. Még Rey sem.
Jane szóra nyitotta a száját, de Alex egyből beléfojtotta a szót és felpattant.

-Tudom.-kezdte.-Az én felelősségem. Megbeszéltük. Ha ordítozni akarsz, csak velem, őket hagyd ki ebből.

Jane állkapcsa megfeszült. Egy szót sem szólt, csak dermedten Alex szemébe bámult. Egyetlen sanda pillantást vetett a kinyitható ágyra. Alex erre nagy levegőt vett és visszaült Aurora mellé.
Meg akarta kérdezni, mi történt, de egyetlen szó sem jött ki belőle. Hónapok óta úgy érezte, mintha kitépték volna a szívét, a hangszálaival együtt. Szerencsére Aeron feltette helyette a kérdést.

-Hogy képzelted ezt?-nézett Jane Rey-re.

-Én…

Jane felemelte az ujját és elcsitította. Hitetlen arccal nézett végig mindnyájukon. Aurora nem tudta, milyen bűnt követett el, amiről nem tudott, de nagyon súlyos lehetett.

-Szándékosan ellent mondtál a parancsomnak.-Jane hangja nyugodt volt, de úgy nézett ki, mint aki rögtön felrobban.-Meg is halhattál volna. Felfogod, mit csináltál? Kimentél oda, csak hogy megments egy…

Senki nem szólt egy szót sem. A sátor olyan csöndes volt, mintha soha senki sem tette volna be a lábát.
Rey szemei olyanok voltak, mint két lila kristály, amik belülről megrepedtek. Jane szemébe nézett, egy pillanatra sem vette le róla a tekintetét.

-Sajnálom. Nem lett volna szabad.

-Nem lett volna szabad?-hitetlenül nézett körül.-Ez az egyetlen mondandód? Nem lett volna szabad… És vajon miért nem?

Alex folyamatosan Rey-t nézte, de ő nem viszonozta. Csakis Janere fókuszált.

-Mert nem engedelmeskedtem?

-Mert egy sárkány közelébe mentél, Rey.

Aurora felkapta a fejét.-Mi?

-Theoran.-mondta halkan Jay. Először azt hitte, egy másik nyelven beszél, amíg meg nem magyarázta magát.-Egy sárkány, amit együtt neveltünk fel.

-Egyáltalán… Hogyan?-bámult rá Jane. Egy pillanatra úgy nézett rá, mintha egy istennel lenne szemben.-El kellett volna égetnie.

-Sajnálom, hogy csalódást okozott.-vágta hozzá Rey. A hangja feszült volt, de a testtartása nyugodt. Úgy méregette Janet, hogy attól Aurorát is kirázta a hideg.-Tudtam, hogy nem fog bántani.

Jane hátra döntötte a fejét. Megfagyott a levegő.

-Ugye nem választott ki?

-Nem.-vágta rá.