Izgága a szívem,
ha megpillantom őt,
a számomra kedves,
csodálatos nőt.
Próbálom magam,
türtőztetni nagyon.
Érzésem elvigyen?
Soha... nem hagyom!
Elrejtem inkább!
Igen, de hova?
Arcom pírját nem lehet,
Ne legyek ostoba!
Kerülni fogom őt!
Mindig belébotlok...
Lesütöm szemem,
csendben elkullogok.
Pár hét és elmúlik,
de belül, mar valami.
Érzi az agyam is,
itt valamit kell tenni.
Bátor leszek, megyek...
Szaladok, keresem,
ám az erőm elhagy,
mikor észreveszem.
Elé állok most már,
ha voltam ilyen balga.
Szívem mondandóját,
az ajkamra adja.
Megtörik a jég,
a szavak repkednek.
Úgy érzem ezt hívják,
a nagy szerelemnek.
