Lokátor -Hyunjin Fanfic

Édes

Reggel csak úgy forgolódtam ágyamba. Szombat volt, szóval hál' istennek nem kellett korán kelnem. Telefonom csak úgy csipogott a sok "Boldog szülinapot" üzenetektől. Már nagyon idegesített, így levettem róla a hangot. Komótosan kimásztam ágyamból, majd a fürdőszobába mentem. Fogat és arcot mostam, majd kivasaltam a hajam. Mikor végeztem vissza battyogtam szobámba, és vissza feküdtem az ágyamba és tévét néztem. Kicsit megéheztem, így lementem a konyhába valami ételért. Anya már nem volt otthon, hisz korán ment dolgozni, így egyedül voltam. A hűtőből egy joghurtot, és hozzá egy banánt szedtem ki, majd szobámba leraktam őket az éjjeli szekrényemre, majd be takarództam, és folytattam eddigi tevékenységemet. 

Telefonom csörögni kezdett, majd mikor megláttam Chaeryeong nevét fel is vettem.

-Szia mizu? -Szóltam bele telefonomba.

-Fél óra és felvesz téged Chan kocsival és elvisz téged ide hozzánk, a szülinapi bulidba.

Nem is hagyta, hogy valamit mondjak, hisz egyből rám rakta a telefont. Azt se tudtam, hogy mit vegyek fel, hisz semmit nem mondott, így ráírtam. Amíg vártam a választ, sminkemen kezdtem el dolgozni. Kicsit merészebb füstös sminket csináltam, ami jól illett mogyoró barna szememhez és sötét hajamhoz. Meg is érkezett a várt válasz, miszerint csinosba kell jönnöm. Egyből szekrényem elé ugrottam, és nézegetni kezdtem ruháim között, de egyik se volt a legcsinosabb. Majd rájöttem, hogy anyának van rengeteg régi egyberuhája. Gyorsan lefutottam az ő szobájába, majd kinyitottam gardróbját. Nem is kellett sokáig keresgélnem, hogy megtaláljam számomra a megfelelő ruhát. Egy fekete csillogós egyberuha volt, ami a földig ért. Bal lábamnál combom közepéig ki volt vágva ami nagyon feldobta a ruhát. Kerestem még hozzá egy magassarkút, majd egy kisebb táskát, amibe dolgaimat pakoltam. Egy cetlire ráírtam anyának, hogy kikkel leszek, és hogy majd jövök amikor tudok. Mikor végeztem egy dudálást hallottam, amire egyből felkaptam fejem. Magassarkumat elkezdtem felvenni, majd még utoljára a tükörbe megnéztem magam, majd mentem a kocsi felé. Az anyós ülésre beülve Chan egy mosollyal köszöntött, majd indultunk is. Közben legalább ötször megdicsérte külsőmet, amit nem győztem köszöngetni. Amint oda értünk Hyunjin házához, Chan leparkolt majd bevezetett a házba. A pincébe mentünk, ahol már lehetett hallani a zenét. 

-Végre hogy megjöttél! -Ölelt magához Yuna. -Nagyon csinos vagy. -Állapította meg.

-Köszönöm, de te is nagyon szép vagy. -Mosolyogtam, majd barátomat kezdtem el keresni szememmel.

-Csak nem engem keresel? -Suttogta fülembe Hyunjin, amitől kirázott a hideg.

-De. -Válaszoltam.

-Akkor jó is hogy össze futottunk. -Suttogta még mindig.

-Ja, hát igen. -Hangom megremegett a zavarom miatt.

-Csak nem zavarba hoztalak? -Mosolya szinte e füléig ért.

-De, Hyunjin. -Temettem bele arcomat kezembe.

Ő csak nevetett rajtam, majd derekamnál fogva oda húzott a táncparkettnek szolgáló üres részre. A zene ritmusára táncolni kezdtünk. Látszólagosan végig mért engem, tetőtől talpig. Ez pedig nem kicsit hozott zavarba.

-Szokták mondani, hogy mindig a szülinapos néz ki a legjobban, na de drágám, te eszméletlen szép vagy. Ez a ruha.. -Mosolyra húzta ajkait. -Nagyon jól áll. Többször is felvehetnéd. 

-Ha többször rendeztek ilyen eseményeket, akkor talán majd felveszem ezt. -Mosolyogtam.

-Ezt megbeszéltük.

Majd tovább tovább táncoltunk, ittunk, beszélgettünk. Alkoholhoz én nem nyúltam, hiszen valahogy haza szerettem volna jutni. Nem volt szándékomba, hogy itt aludjak a fő hadi szálláson, szóval józannak kellett maradnom. A többiek már egy-egy pohárral ittak a szeszes italokból, volt aki annál többet is. Persze a fiatalabbak sokkal kevesebbet ittak. Olyan hajnali egy körül Hyunjintól kértem egy melegítő szettet, amibe haza tudok menni.

-Figyel én nagyon szívesen haza viszlek. -Ajánlotta fel már vagy harmadjára Hyunjin ezt.

-Mondtam, hogy nem kell. Amúgy is ittál már eleget. Menj és aludj.

-Írj mindenképp ha hazaértél. 

-Az lesz az első.

Majd a többiektől is elbúcsúztam, kiknek többsége már vagy aludt, vagy nem volt olyan állapotba, hogy vissza köszönjön. Lassan kiléptem a nagy házból, minden személyzettől elköszönve. A hideg levegő egyből megcsapta arcomat, ezért a kapucnimat felhúztam fejemre. Telefonom már rég lemerült, így esélyem se volt zenét hallgatni, hogy valamivel elvonjam a figyelmem az utcákon lévő sötétségről. Amint megláttam a házamat, egyből elő is vettem kulcsomat kistáskámból, de láttam, hogy nem is kellett volna, hisz egy résnyire nyitva volt az ajtó. Szívem torkomba dobogott, próbáltam magam lenyugtatni azzal, hogy biztos anya rosszul zárta be az ajtót mikor haza ért. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és szobám felé vettem az irányt. Bár ne tettem volna. Hirtelen két gorilla termett előttem, és egyből csuklóimra martak, majd megkötözek. Én akkora sokkba voltam, hogy még sikítani is elfelejtettem. Aztán egy másik leütött engem. Majd képszakadás. Az első dolog amire emlékszem, az csak egy hűvös sötét hely. De hogy hol lehetek azt még nem tudom.