Kinktober 2023 [18+] - Holdvirág

25. Perzselő katarzis (18+)

Útjuk Hades otthona felé szótlanul telt és Harry tudta, hogy mindketten erőn felül próbálkoznak megrendszabályozni remegő végtagjaikat és legalább valamennyire illendő távolságot tartani a másiktól. Ami számára sokkal lehetetlenebb feladatnak tűnt, mint eddig bármikor… vágya már annyira hevesen lángolt a testében a férfi csókja és simogatása után, hogy minden egy kissé homályossá, elmosódottá vált. Nem is igazán érzékelte a környezetét, fogalma sem volt, hogy merre haladnak vagy hogy mi veszi őket körül, és most nem is tudta érdekelni, bármilyen szépséget is tartogasson az Alvilág. Egyedül csak a kissé előtte haladó idősebb férfira fókuszált, miközben kényszerítette magát, hogy kezeit a saját teste mellett tartsa, és arra koncentráljon, hogy egyik lábát a másik után tegye. Ebben az állapotában már ez is kezdte meghaladni képességeit és nagyon merte remélni, hogy nem tart túl soká az utuk.

De amint megérkeztek a monumentális, fekete kőből készült kastély elé, a Tavaszisten vágytól ködös elméje ellenére is megfogalmazódott benne a halvány gondolat, hogy mennyire fenséges a férfi otthona. Az otthonuk. Ám jelenleg ennél többet képtelen volt ezzel törődni és az idősebb isten is, amint átlépték a küszöböt és a nehéz vaskapuk irtózatos dörrenéssel bezáródtak mögöttük, úgy terelte őt maga előtt az emelete, egy határozott irányba – vélhetően a hálójuk felé – hogy Persephone meg mert rá esküdni, hogy Hades attól tartott, hogy nem fognak időben a hálószobába érni és még azelőtt elveszíti önuralmát. Ezt a feltételezést igazolta az az egyre erősödő, már számára is tökéletesen kivehető remegés, ami a férfi testét rázta. Hálószobájukat egy gyönyörű, sötét fából készült ajtó rejtette, amelynek aprólékos díszítését majd egyszer bizonyára részletesebben is szemügyre veszi, de most csak kérdés nélkül ragadta meg a kilincset és lépett be a helységbe. És szinte még be sem csukódott az ódon faajtó máris a kemény fának nyomódott a háta és Hades teste takarta be az övét. Az idősebb súlya keményen préselte őt bele a szilárd fa szerkezetbe, de most egy másodpercig sem bánta. Majd hirtelen éles, szúró fájdalmat érzett a nyakán, amely a férfi éles fogaitól származott, aki úgy tapadt a nyakára akár csak a halandó legendában szereplő különös, vérszívó lények. Még csak reagálni sem tudott a szenzációra, amikor is Hades egyetlen határozott mozdulattal ragadta meg köntösét és úgy tépte le róla, hogy az anyag reccsenése halvány visszhangot vert a szobában. Az odaadó kényeztetés nyomán ajkai közül megállíthatatlanul törtek fel a nyögések, miközben a hatalmas tenyerek szinte kapkodva járták be a testét. Partnere minden egyes centiméterét meg akarta érinteni, birtokolni és elbűvölni. Ajkai még mindig a nyaka vékony bőrét ostromolták és Harry bizony volt abban, hogy ennek az akciónak határozott és élénk nyoma fog maradni, bizonyára jó néhány lilás kékes bélyeg formájában. Hades egy cseppet sem finomkodott, tenyerei erősek voltak a testén, ujjai keményen martak izmaiba. Amikor pedig halk, számára ismeretlen nyelven csengő szavak gördültek le a férfi ajkairól, valahogyan ösztönösen tudta, hogy mi következik. Egy pillanatig sem lepődött meg amikor a fenekében furcsa bizsergést és nedvességet kezdett tapasztalni, ami egyre erősebbé vált. Nem volt meglepő, hogy most egyiküknek sincs ereje túl hosszúra nyújtani a játékot. De ez nem is volt probléma, hiszen rengeteg idejük lesz még gondosan kiismerni a másik testét.

Jobb is volt hogy az idősebb gondoskodott a megfelelő síkosításról időben, mert már neki is nagyon erősen küzdenie kellett, hogy ne veszítse el józan eszét, az érzékei egyértelműen a túlterhelés határán álltak. A világ és az őket körülvevő környezet teljesen szertefoszlott, felszívódott és már csak a férfi forró teste maradt, amire tudott fókuszálni. Szívverése olyan tempót diktált, hogy majd átszakította bordakosarait, izmai remegtek mint a nyárfalevél és kétséges volt hogy sokáig képes lesz megtartani egyensúlyát. Lábai határozottan felmondani készültek a szolgálatot, farka pedig azzal fenyegetőzött hogy itt helyben elélvez csak attól, ahogy Hades érinti a testét. Tulajdonképpen még csak hozzá sem kellett érnie, a férfi izgalma és vágya önmagában is annyira izgató volt ami lassan túl soknak fog bizonyulni. De még nem akart élvezni, addig nem amíg legalább ki nem szabadítja a Sötét istent a komor, teljesen zárt fekete köntöséből. Ő is meg akart érinteni, tenyereit végig futtatni a pattanásig feszült, kemény izmokon, viszonozni a kényeztetést amit eddig kapott. Mivel negyedannyira sem volt erős, mint az idősebb, meg sem kísérelte puszta erővel leszaggatni a zavaró ruhadarabokat, hanem némi kényszeredett, nyugodt lélegzetvétel után inkább mágiáját használta. Tenyereit a széles mellkasra támasztotta és annyi távolságot próbált meg létrehozni a testük között, amennyi csak erejéből telt… majd pillanatokon belül a Hades köntösének minden szövetszála egy-egy fekete virágszirommá változott és úgy hullt le a férfiról, mint a szélfútta falevelek vihar idején.