Secret Game

67. Most!

-Menj onnan! Most!-hallom ahogy Lloyd szaporán szedi a lépteit.
-No? Csak nem ismételed meg?-mászott az arcomba a szőkeség.
-Csak azon agyalok hogy az egyik szemöldököd feljebb van mint a másik.-kapkodtam a szemeim, mire még idegesebb lett.
-Te kis rohadék!-sziszegte a fogai közt.
-Most meg hogy ráncolod a homlokod... tudtad hogy ez nem tesz jót a bőrnek?
-Puszta kézzel nyírlak ki te kis picsa!-kapta el a nyakam mire én egy gyors mozdulattal torkon vágtam az öklömmel. Magam is meglepődtem mennyire határozott és pontos ütés volt. Andy a karomnál fogva rántott odébb Tiffany mellől aki öklendezve kapaszkodott a korlátba.
-Menj be kérlek. Ezt majd... majd megoldom én.-intett a nőre aki gyilkos szemekkel nézett rám.
-Csak veled, úgyhogy indulj befele.-intettem az ajtó felé. A szőkeség csak hörgött ahogy próbált levegőhöz jutni, de különösebben nem érdekelt mindaddig míg egy piros pötty nem jelent meg a karomon.-Ez mi a picsa?-néztem le magamra, mire Andy odébb rántott.
-FUSS!-ordította el magát Lloyd ahogy kilökte az üvegajtót.-Mindenki készenlétbe!-magyarázott a fülesébe ahogy lángoló szemekkel nézett rám.-Mondtam neked valamit!-sziszegte dühösen.
-Tudom,de...
-Nincs de! Menj Andyvel befele.-az említett személyre kapva a tekintetem ő teljesen máshol járt. Lloydot és Ransomot nézte. Azóta nem láthatta őket mikor volt az az ominózus pillanat így gyanítom most minden újra lepereg a szemei előtt.
-Andy! Gye..gyere kérlek velem.
-Mi a faszt kerestek itt!-mordult rájuk és indult volna meg Lloydnak. Az se érdekelte hogy fegyver van nála.
-Andy menj be! Majd elmondunk mindent, de most...
-Azt kérdeztem faszt keresel itt!-ordította el magát. Kezei remegtek ahogy ökölbe voltak szorítva az ujjai.
-Andy kérlek..-álltam meg előtte mire rám villantak kékjei.
-Mi folyik itt!-sziszegte a fogai közt, de ahogy szóra nyitottam volna a szám egy éles fájdalom nyilalt az oldalamba. Lassan lepillantva csak egy markolatot láttam ami az oldalamban díszeleg.
-Mi a...-nyúltam volna oda, de Andy a kezem után kapott.
-Kapaszkodj és figyelj engem!
-Te rohadt ribanc!-ordította el Lloyd magát ahogy Tiffany karja után kapott. -Tüzelni! Kinyírni az összes emberét ennek a kurvának.-kiabált elmebeteg módjára, de én nekem olyan volt mintha méterekre lenne tőlem.
-Melina!
-Én most... most meg fogok...-kaptam fel könnyes szemeim Andyre.
-Nem hagyom! -rázta meg a fejét ahogy próbált megtartani.
-Vidd az emeletre Andy!-csendült fel mögöttem Ransom hangja.-Itt van ez is, ha baj lenne.-nyújtott át neki egy fegyvert is.
-Ugye tudod hogy ez nagy hiba hogy most ezt a pisztolyt odaadod.
-Vigyázz rá! Mi is ezt tesszük.-lépett el tőlünk így Andy zsebre vágva a fegyvert az ajtó felé terelt.
-Én nem így... nem így akartam.-kapaszkodtam minden létező tárgyba ami mellettem volt.
-Hhh... ne beszélj mert folyamatosan vérzel. Kapaszkodj bennem.-próbált a lépcső fele terelni Andy mikor kirobbant mögöttünk az üvegajtó.
-Felfele! Gyorsan!-rohant Lloyd mellénk, de én mozogni alig bírtam.
-Mégis mi a ...
-Mindent elmondok Andy de kapd fel a csajod és indíts!-sürgetett minket így két erős kéz fonódott körém. Abba a szobába siettünk ahol felvolt állítva a bázis, de én már szédültem. -Tedd a kanapéra!- utasította Lloyd Andyt aki igyekezett óvatosan lefektetni a heverőre.
-Melina! Nézz rám!-ért az államhoz, de én csak az oldalamból kiálló pillangókést figyeltem.
-Én meg... meg fogok most...
-Nem szívem mert nem hagyom!-törölgette hatalmas kezeivel az arcom amin a könnycseppek csorogtak végig, majd Ransom jött mellénk.
-Óvatosan húzd ki a kést. Összevarrom a sebét.-kezdett pakolászni a dohányzóasztalon.
-Te magadnál vagy? Nem is tudod hogy kell ezt! Orvoshoz kell vinni!-kapta el Ransom karját Andy.
-Nincs arra idő. Innen most nem jutsz ki könnyen.
-Mi az hogy nem? Mert? Mi a faszt csináltatok!?-őrjöngött mert teljesen tanácstalan volt. Az ő helyében én is kilennék bukva.
-Andy! Tiffany egy elmebeteg kurva! Nem tudom hogy nem jöttél rá hogy mindened el akarja venni, de ez most mindegy is. Mi azért vagyunk itt hogy téged megmentsünk attól hogy lenullázzon ez a ribanc másrészt meg a kisasszony még mindig szeret.-intett felém, de Andy arcát amennyire láttam, még jobban összezavarodott.
-Te mi a faszról beszélsz?-Ransom óvatosan feljebb tett a kanapén míg Lloyd és Andy vitatkoztak. Remegtem. Egyszerre vert a víz és fáztam.
-Harapj rá valamire mert ez nem lesz kellemes.-suttogta nekem míg a ruhám feljebb hajtotta.
-Mi..mire?-remegtek meg az ajkaim ahogy felnéztem rá, majd Andyre pillantottam.
-Andy! Segíts és ne vitatkozzatok most!-kapta a fejét az  ordibáló páros felé.
-Orvoshoz kell vinni!-kiáltott rá idegesen Ransomra.
-De meghal addig mire odaérnénk!-ordított most már ő is. Andy pillái megremegtek ahogy tudatosult benne ez az egy mondat.
-Innen most nem tudsz kimenni Andy mert az embereim épp annak a szőke ribancnak a sleppjét nyírják ki. -kapkodta Lloyd idegesen a levegőt.-Ransom el tudja látni a sebét. Nem tudjuk most orvoshoz vinni, de amint kint rendeződik a dolog a legjobb orvosokat intézem neki.
-Én fogom a legjobb orvosokat intézni!-vágott vissza Andy csupán azért mert még mindig nem volt abba biztos hogy Lloydnak nincs hátsó szándéka.
-Jót akarok neki Andy ahogy neked is!
-Te sose akartál jót!
-De igen! Kurva nagy hülyeséget csináltunk! De helyre akarjuk hozni. Most pedig az az első hogy Melina jól legyen.-Andy lepillantva rám összeszorította a szemeit.
-Lloyd add oda az öved neki hogy ráharapjon. Nem várhatok tovább.-kezdett el kapkodni Ransom.
-Hhh... szemmel kell tartsam a ...
-Meghal ha nem teszek valamit!-kiáltotta el ismét magát Ransom mire Andy és Lloyd is odaléptek hozzám.
Hansen hátrahagyta a csapatot akik mindent beleadtak a küldetésbe, Andy pedig félretéve minden kétséget próbált segíteni.-Mély levegőket vegyél kérlek. Ha kapkodod akkor nem fogom tudni összevarrni.-nézett fel rám Drysdale.
Andy a fejem mögé lépve az övét kezdte kicsatolni míg Ransom a fertőtlenítővel átitatott vattát a sebemhez tette ahogy kirántotta a kést. Felordítva a huzatot markoltam. Pokoli fájdalom járta át a testem ahogy nyomta rá a vattát.-Tudom hogy fáj! Sajnálom!-próbált higgadtan beszélni hozzám.
-Nyomd rá erősen. El fog ájulni!-simította odébb a hajam Lloyd az arcomból.
-Vedd át addig mert kell a tű amivel összevarrom.-emelkedett el tőlem mire Hansen vette át a véres vattát.
-Andy! Tartsd meg a fejét.
-...
-Andy!
-Nem...nem halhat meg!-csuklott meg a hangja, de már nagyon messziről hallottam őket. Gyengültem.
-Mi se szeretnénk!
-M..Melina!-ért az arcomhoz.
-De ne mozgasd szegényt.-nézte Lloyd Andyt aki a nyakamhoz bújt.
-Csak legyél jobban. Kérlek kincsem.-sírt csendben.