𝓚𝓮𝓵𝓮𝓴𝓸́𝓽𝔂𝓪 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓵𝓶𝓾̈𝓷𝓴: 𝓑𝓛 🔞

𝓐𝓭𝓿𝓮𝓷𝓽:𝓔́𝓰𝓸̋𝓼𝓸𝓻

Gábor

Olyan gyorsan telnek a napok, hogy már csak azt vettük észre, hogy advent utolsó napja van. Persze voltak nehéz napjaink, de összességében Andrisom tartotta magát az ígéretéhez. Bár, ha nem sikerült volna neki én akkor is mellette lettem volna és támogatom őt. Lelkesen készült, mindennap tervezgetett és sok kézzel készített ajándékkal készültünk, a szerint már családunknak. Jó gondolat! Én sem lennék ellene, ha barátaimmal és párjaikkal több időt tölthetnénk el. minden Peti és szerelmem szinte elválaszthatatlanok lettek az utóbbi hetekben. Én pedig hálás vagyok a fiúnak is amiért nem engedte, hogy depressziós legyen, azonfelül jó érzékkel mikor tudta, hogy neki az ajtóban valami ötlettel jelenik meg. az ötletet úgy időzítette, hogy akkor legyen a párom amikor én nem vagyok itthon. Nem a fiúval van gondom félre ne értsetek! De, amikor hazajövök délután nekem csakis a férjemre van szükségem...

Mivel mindennel készen vagyunk, így a mai napra az égősor maradt csak, estére pedig az utolsó gyertya a koszorún, amit tudunk jól, hogy mi követ majd, tartva az új hagyományunkhoz magunkat.

Újra arra ébredtem, hogy üres és hideg az ágy mellettem, így én sem lustálkodtam, kimásztam a meleg vackomból és szerelmem keresésére indultam. Nem is kellett messzire mennem a negyvennégyzetméteren, mert amint átléptem a hálószobánk küszöbét meg is láttam őt, ahogy a laptopja előtt ül. Gondolom ír éppen.

- Jó reggelt szívem. - nyakába bújva köszöntöm, amitől egy cseppet meg is rezent a drága. Gondolom nem rám, majd egyből a reggeli csókom követeltem.

- Reggelt!? Mindjárt dél van szívem! - ő kuncogott rajtam, majd amint megcsókolta epekedő ajkam én a fürdő felé mentem. - a mikróban a bundás kenyér! - kiáltotta még utánam.

Gyors mosdás, miegymás, közben már a napirenden agyalok. A reggelim, mellé telepedve faltam be, közben azt néztem, hogy fürgén jár az ujja a billentyűzeten. Boldogsággal tölt el, hogy jól van és alkot újra, ezért is döntöttem úgy, hogy inkább békén hagyom. Tányérom elmostam, persze próbáltam minél halkabb lenni, majd a gardróbhoz léptem és kihalásztam az égősort a szekrény mélyéről. Egy régi kopott doboz tele szigetelőszalaggal, ugyanis nem mai darab, még Eszti néni vette anno Andrisomnak. Tudtam, hogy amint előkerül, ő szomorú lesz újra, ezért inkább elvonultam a hálószobánkba, hogy kibogozzam. Más dolgom úgysem volt, mert mindent elintéztünk már, hogy az ünnep zökkenőmentesen teljen. Beágyaztam, majd a szőnyegre telepedtem le és a türelemjátékba kezdtem. Minden izzó egy emléket elevenített fel bennem, ahogy kiszabadítottam, ezért egy bárgyú vigyor költözött a képemre. Hogy én mennyire utálom ezt! -morogtam magamban mert a monoton unalmas dolgokat sohasem bírtam.

- Miért bújtál el szívem? Az égősorral űzött harcomat Andris, zavarta meg. Én azonnal rákaptam tekintetem, hiszen ismerem és épp ezért féltem. Ő leült mellém és szó nélkül nézte ahogy ügyetlenkedem...- szeretem nézni, hogy egy égősor kifog rajtad – kuncog, de én nem haragszom érte, majd pár perc csend után - Idén élő fát szeretnék. És az égősorból sem ártana már egy újabb. - megleptek Andrisom szavai nem is kicsit, mert mindig ő ragaszkodott ahhoz, hogy ne élő fát vegyünk, védjük ezzel a természetet meg a fákat, vagy tudom is én miket szokott mondani. Az égősorhoz pedig azért ragaszkodott eddig, mert az ő gyerekkori emléke, amit az utolsó filléréből vásárolt neki húsz évvel ezelőtt Eszti néni. Akkor most mégis miért ez az ötlet?

- Tudod jól szívem, hogy én bármit megveszek neked csak kérned kell! De nekem megfelel a műfenyő és ez a régi égősor is, mert tudom, hogy mennyire szereted.

- Ahhoz, hogy jobban legyek... változtatnom kell. És ehhez az is hozzátartozik, hiába is imádom nézni ahogy szenvedsz az égők kibogozásával, hogy egy egyszerűbbet, újat veszünk. Az élőfenyőt pedig hirtelen találtam ki, mert arról írtam épp. - jelentett beszélt hozzám, szemeit végig az égősoron tartotta, és tudtam, hogy nehéz, komoly döntést kellett neki most meghozni. Agyaltam, hogy mit tegyek, persze a kedvében is fogok járni, de aztán hirtelen eszembe jutott egy ötlet.

- Legyen Andris! Holnap elmegyek veszek neked egy karácsonyfát! De most...- óvatosan visszapakoltam a dobozba az égősort, hogy véletlenül se bogozódjon össze, ha már ennyit szenvedtem vele, majd felálltam, és a szekrény felé indultam. - Elszaladok gyorsan a boltba eszembe jutott valami.

- Menjek veled? Úgysincs semmi dolgom! - pattant fel gyönyörű férjem is, és mellém lépett.

- Maradj nyugodtan, és írjál szívem, láttam, hogy ihletet kaptál, én addig elmegyek és elintézem, amit szeretnék. Délután pedig elmegyünk megint sétálni. - csúnya dolog tudom amiért leráztam őt, de kitaláltam valamit és ahhoz egyedül kell mennem vásárolni.

Sikeresen bevásároltam és meg is csináltam azt, amit szerelmemnek szántam. Sétálni is elmentünk a körútra, és a karácsony fényeiben gyönyörködtünk, majd forraltboros pohárral a kezünkben haza sétáltunk, hogy meggyújtjuk a negyedik gyertyát a koszorún. Na meg a hagyományainknak megfelelően egymásnak is essünk.

Ahogy beléptünk a lakásba és a kabát, cipő lekerült egyből a nappaliba a kis asztalhoz lépünk, ahol tartottuk a koszorút, vagyis korábban így volt. De most Andrisom direkt előre engedtem, hogy észrevegye a meglepetésem, amit neki csináltam.

- Gábor ez gyönyörű! - pár másodperc csupán és már hallottam is férjem megilletődött, elérzékenyült hangját. Még délután, amikor eszembe jutott ez az ötlet tudtam, hogy örülni fog neki, de a kép, ami elém tárult, amikor beléptem a nappaliba felülírta minden képzeletemet. A komód előtt állt, ujjai között a hatalmas befőttesüveg, amiben az anyukájától örökölt égősor ragyogott neki. Bevallom meghatódtam én is és már könnyeztem amikor mögé léptem, finoman átkaroltam csípőjét és vállán nyugtattam a fejem.

- Attól, hogy új kerül az életünkbe... a régit sem kell elengedni!

Andrisom nem szólt semmit, de hallottam, hogy szipog mert meghatódott. Pár percig álltunk némán, egymás karjában, és az égősort néztük. Biztos vagyok benne, hogy ugyanarra gondoltunk, ugyanazokra a karácsonyokra, amit együtt töltöttünk az égősor fényében.

- A negyedik gyertya keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki Jézus eljövetelét hirdette az embereknek. Ez a gyertya a SZERETET jelképe. -életem párja elmondta a jól betanult szöveget, majd meggyújtotta a gyertyát, majd percekig csendben álltunk és gyönyörködtünk az adventi koszorúban.

Ez alkalommal nem rohantunk le egymást, hiszen sebeket szakítottunk egy egyszerű tárgyaláson, és hatása alá kerültünk mind a ketten. Azonban pár órával később, megadtuk magunkat egymásnak, na meg a már bevezetett hagyományainknak, és az égősor fényében forrott testünk egybe.