A Hallgatás Terhe. ^Todoroki x Oc.^

¤35.Rész¤

—Na hol van az a mosoly ami eddig fent volt a képeden?—Rúgott bele lányába aki már így a földön volt fájdalmában. A minta csak növekedett arcára, míg szeméig el nem ért addig Shigaraki se szólt közbe. Yoshiko csak fogta arcát az égő érzés miatt.—Kár ,hogy nem ölhetlek meg most. Pedig igenis megtenném.—Fogott ruhája nyakára majd elvonszólta egészen a kisszobáig.—Remélem jól ellesztek.—Dobta be lányát majd becsapva az ajtót ott hagyta őket.

—Te aztán egy szívtelen apa vagy.—Jegyezte meg Dabi boldogan.—Lassan elgondolkozok azon ,hogy az én apámnál is rosszabb vagy-e.—Veregette meg vállát. Yuuki csak szúrós szemekkel nézett rá. Nem nagyon kedvelte őt, számára Dabi egy nagy tinédzser volt.

—Aj...—Fordult hátára Yoshiko majd arcát kezeibe temette.—Nem pont így terveztem a végét.—Mondja kissé búsan majd mozgolódást hallott.—Ki van o- —Ült fel majd megpillantotta eltűnt osztálytársát.—Shoto!—Állt fel és már hozzá is sietett. Jó volt látnia ,hogy nem esett nagyobb baja.—Örülök ,hogy látlak.—Ölelte át szorosan. Todoroki se habozott sokat ,hogy ezt viszonozza.—Mi történt? Mindent mondj el.—Ült le mellé, nem nézett ki a legjobb állapotban. Ruhája kissé szakadt volt, szemei pedig arról árulkodtak ,hogy nem nagyon aludt.

Todoroki igyekezet rendesen beszámolni a lánynak. Elmondta ,hogy apja rajta vezette le idegességét amit Yoshiko nagyon is sajnált. Főleg miután látta jobb csuklóján az égési sérülését. Yoshiko is elmondott neki mindent amit tudott. Hogy Midoriyaval miket is csináltak mind ahhoz ,hogy Yuuki így végezze.

—Yuuki elmondta ,hogy miken is mentél keresztűl. Azt mondta ,hogy békén hagy ha alá írok egy szerződést vele...—Említette meg, pár pillanatt múlva Yoshiko a vállait szorongatta.

—Ugye nem írtad alá?!—Nézett rá reménykedve.—Shoto, légyszi mond azt ,hogy nem írtad alá.—Akadt meg hangja mire a fiú igen csak meglepődött. De hogy megnyugtassa megrázta a fejét.

—Nem írtam alá, korábban is rossz érzés fogott el a papír láttán. Miután pedig megkértél rá így nem hallgattam rá. Inkább benned bízok mint benne.—Nézett fel szemeibe mire meglátott egy-egy könnycseppet szemeiben.

—Köszönöm!—Ölelte át, nem akarta ,hogy lássa könnyeit.—Van egy tervem. De nem fogsz örülni neki.—Jutott eszébe valami. Shoto csak figyelmesen várta szavait.

...

—Yoshiko neked elment az eszed!—Jelenti ki férje miután elmondta tervét.

—Na remélem kiveséztétek a jövőt is.—Vágta ki Dabi az ajtót majd Yoshiko karját megragadva rángatta ki őt a szobából.—Nyugi, nem fogom megerőszakolni.—Pillantott vissza Shotora aki nem boldog arckifejezéssel nézett rá.

—Muszáj ezt rám tenni?—Utalt Yoshiko a szemkőtőre. Így nem látott semmit sem és zavarta az ,hogy nem tudja kik is vannak a közelében.

—Jó volt eddig játszadozni Yoshiko?—Hallott meg egy mély hangot. All for one nem volt ott személyesen, de attól még videóhíváson keresztűl látta a lányt.

—Persze, minden pillanatát élveztem.—Próbált higgadt maradni, ezzel is felidegesíteni a többieket.

—Akkor jól gondoltam...—Szélesedett ki mosolya a férfinak.—Gondolom már te is észrevetted ,hogy kezdesz olyan lenni mint Yuuki. Neked is a vér látványa boldogít fel. Bár a te képességed eleve vérrel kapcsolatos.—Yoshiko csak hallgatott, letagatta volna az egészet, de eszébe jutott ,hogy mi is történt a laborban.—Ahogy a gyilkolást is élvezted.—Jelentette ki, valahol igaza volt.

—Az orvosoknak csak vissza adtam azt amit velünk tettek évekig. A gyerekeket nem akartam megölni, viszont azt láttam jobbnak ha ők is meghalnak.—Mondta kissé idegesen.—De a tűz esett miatt legalább mindenki szabad lett. Eléget az összes szerződés amit Yuuki kötött a gyerekekkel. Kivéve az enyém.—Jelent meg apró mosoly az arcán, legalább a többi gyerek boldogan élhet.