4.

20 2 2
                                    

Leparkoltunk a kis tömbház előtt,furdal a kíváncsiság,mièrt lehet ilyen ideges?Micsoda zavarta,hogy ennyire fehúzta magát?Meg akartam hálálni,hogy elvitt ès,hogy egy ilyen èlmèny lehet a hátam mögött,a barátaimmal, ès vele.Kicsatoltam magam,felè pillantottam.

-Figyelj.Tudom idges vagy,ès nem is akarom beleütni az orrom,a te dolgaidba.De legalább egy teára feljöhetnèl -Kissè zavarban voltam,kissè?az nem kifejezès!Istenem!Mit csinálok?-

Felèm nèzett,azokkal a zöld szemekkel,ami rögvest magába bolondít,csak bele kell pillants. Èreztem,ha engednèm a lelkemig hatolna vele, ami igazán zavarba ejtett.Vègül kinyitotta az ajtót.

-Felmegyek.-Hűvös válasz!-

A kulcsom kerestem,de sehol nem találtom,egyik zsebben sem a táskámban,a kabátzsebeimben sincs.Hirtelen megijedtem,sehol nincs az az átkozott kulcs!
Egy hideg,nagy tenyeret èreztem meg a farzsebembe nyúlni, nagy levegőt kellet vennem. Azt hittem helyben megfulladok.Èreztem ahogy közel hajol hozzám,a meleg lehellete csiklandozta  a nyakam,gyenge mègis mèly,èrdes fèrfias hangon suttogta a fülembe,ennek hála akaratom ellenère összehúztam magam.

-Ezt keresed?

Felemelte az egyik kezèt,az ujján lógott le a kis kulcsom,a macis kulcstartóval rajta.Zavaromban lekaptambaz ujjárol a kulcsom,ès mecsúsztattam a zárva.Istenem!Mi lessz ebből?Lexy!Ne hová gondolsz!Ne gondolj rosszra!csak teàztok egyet! Ennyi!
Amint kattant a zár ellèptem tőle,egyenesen be a házba.Kenan persze erre a kis akciómra lazán elmosolyodott.A kis!Èlvezi,hogy zavarba hoz, hogy játszhat velem,èn pedig hiába akarok mem ellenkezhetek,azokkal a szemekkel manipulál, ès hiàba tudom.Tudja,hogy nem bírok neki nemet mondani,ennyire kiismerhető vagyok?
Beengedtem,mèg ő a cipőt ès a kabàtott vette le, addig èn bementem a konyhába,megcsinálni a kèt meleg teát,èppen a cukrot tettem volna a teába.Megèreztem a kezeit a derekamon, reflexszerűen fordultam felè,aminek hála a cukor fele lecsúszott a kanàlrol.A combom alá nyúlt,ès feltett a konyhapultra,a kanàl nagyot koppant a csempèn,a bögre is leesett.
kenan a fejèt a nyakamba dugta.Reflexeim most sem hagytak cserben,eltoltam magamtol,ami miatt halk,fèrfias morgás szökött ki az ajkai közül. A szemeibe nèztem,lehet nem is bánná az unalmas kis èletem,ha törtènne valami,de nem visz rá a lèlek.Az arca vörös,fáradt szemei az enyèm kerestèk,a teste is forró.A homlokára nyomtam a kezem,forró!Hisz ő lázas!Szinte mèrgesen ugrottam le a pultrol.Bevizesztem egy kis papírzsepit hidegvízzel.Ez az egyetlem ami kèznèl volt.A kezeitöl fogva bevezettem a nappaliba,leültettem a kanapèra,engedelmesen hátrahajtotta a fejèt,èn pedig rátettem a hidegvizes papítzsepit..

-Nem vagy jól,ès mèg cska nem is szólsz!-szidtam meg gyenge hangon-

Nem is reagàlt,pusztán átölete a derekam, lefektetett a kanapèra,ès ràmfeküdt,nem könnyű! A fejèt a mellkasomra engedte.Persze hamat elaludt,mint egy jó kisgyerek.
Minden esetre,fordulatos egy napom volt, de egy percèt sem bántam meg..Több ilyen napra vágyom

-Veled èr vèget- [ Kenan Yildiz ]Where stories live. Discover now