FaceTime | luke h (Hungarian translate)

5-forgolódik & megfordul

Tegnap este csak össze-vissza forgolódtam az ágyamban. A gondolataimnak köszönhetően, minden második Aviana-ról szólt. Arra a fiúra gondolva a barátjára illetve már exére, Nate-re, nem jó érzéses fogott el. Mi van ha ő álomba sírta magát azon az éjszakán? Mi van ha megpróbalt magában kárt tenni? Mi van ha ébren maradt, mert akkora volt a szívfájdalma?

Nem voltam ott. Ne, voltam ott, hogy csináljak valamit. Nem tudtam megvigasztalni. Nem tudtam átölelni és elmondani nek, hogy minden rendben lesz, mert ő csodálatos.

Megráztam fejemet, sóhajtottam, majd telefonomat ölembe csúsztattam.

-Valaki morcosnak tűnik.- viccelődött Michael a nyitott hűtőnél és kivett belőle egy csomag szőlőt.

-Mi van veled?

-Semmi.- hazudtam.

-Az a lány megint, ugye?

Nem mondtam neki semmit csak bámultam magam elé a semmibe.

-Jaj, Luke.- sóhajtott Michael, majd leült mellém.

-Nem is tudod még, hogy néz ki. Nem vesztegetheted az idődet egy lány miatt, aki nem hajlandó megmutatni magát kamerán keresztül. Soha nem, fogja hagyni. Soha nem fog engedni ebből. Szóval feljtsd el. Engedd el.

Michael megfogja vállamat, és felsétált a lépcsőn. Elismerem, hogy Michael-nek bizonyos szempontból igaza volt, de számomra lehetetlen elengedni őt. Tudom, hogy fogalmam sincs arról, hogy kék vagy zöld szemei vannak, a haja szőke vagy vörös, de ez nem számít most. Csak az számít, hogy ő boldog legyen.

Bátran felvettem a telefonomat és megnyitott a FaceTime-ot. Rákattintottam nevére és vártam, hogy felvegye. Ezúttal én is sötétítettem el a kamerát.

-Hé!- mosolyog. Elmondhatom, hogy varázslatos arca van. Hangja.

-Szia! Hogy vagy?- kérdeztem, komolyan aggódtam.

-Jól vagyok.

Tudom, hogy hazudott.

-Nem kell ezt momdanod, hogy ha velem beszélsz.

Egy percig csend volt, majd megszólalt.

-Tényleg, jól vagyok.

Sóhajtottam és csendesen játszottam ajak piercing-emmel.

-Hé, Luke? Miért sötét a képernyő?- kérdi.

-Miért sötét a képernyő?- kerdeztem vissza.

Megint csend.

-De soha nem csinálod úgy, hogy ne látnálak.

-Majd felfedem magam, ha te is.

-De Luke.- kezdett el nevetni.

Nem értettem semmit.

-Mi olyan vicces?

-Majd felfedem magam, ha te is?- mondta gúlyosan nekem. -Ez gyanús nekem.

Kuncogtam.

-Van egy piszkos elmém. Kérlek, mutasd meg, hogyan nézel ki.

Hallottam a háttérzajt, majd a feketét felváltotta a fehér. Majd a fehér elekzdett halványulni, amíg meg nem pillantottam a legszebb lányt, akit valaha láttam egész életemben és most közvetlenül előttem ült.

-Bámulsz. Ennyire csúnya vagyok?

Gyorsabban kezdtem venni a levegőt és gyorsan megráztam a fejemet.

-Te.- kezdtem. -Gyönyörű vagy.

Az arca elpirosodott és mosolyogni kezdett. Neki vannak a legaranyosabb gödröcskéi!

-Köszönöm. Nem vagy rossz magadnak.- viccelt.

Továbbra is bámultam. Az arca annyira részletes, ez csodálatos.

Rosszallóan nézett rám.

-Tényleg le kell állnod a bámulással.

-Sajnálom nevetek.

-Mi a terved mára?- kérdezte mosolyogva.

-Hm, nem tudom.

-Ugyanaz.- mondta.

-Aviana?

Felnézett.

-Igen?

-Hogyan jutott eszedbe, hogy nem vagy szép?- kérdeztem döbbenten.

Megrázta fejét és elpirult.

-Mert nem vagyok az.

Hitetlenkedve ülök.

-De az vagy, és remélem egy nap megtanulod, hogy igenis az vagy.

Mosolygott.

-Azt hiszem, most zuhanyozni kell mennem, Luke, úgyhogy később beszélünk.

Szomorúnak éreztem magam, amiatt, hogy ilyen hamar el kell mennie.

-Ó, oké. Majd később beszélünk.- mosolyogtam.

Búcsút intett, rákatintott a hívás vége gombra, és én hagytam, hogy megint megfulladjak a gondolataimban.

Csak annyit akarok látni, hogy Aviana boldog, semmi többet. Igazán bolodg.