Sorry I'm a bad girl#Cameron Dallas HUN Fanfiction. [C.A.D.] [BEFEJEZETT]

+EGY BARÁTI DUGÁS+ [18+]

¥Say¥

- Nyugi van Cicám lazítsd el magad! - kúszik fel a testemig és lehúzza az alsóját. 

Nem olyan nagy neki, mondhatnám pont az ízlésemnek megfelelő mérete van. Nem az a tipikus száz centi, ami néhány izompacsirtának van, hanem olyan cuki. (Ilyet mondok egy faszra, hogy cuki, nekem is elmentek otthonról) 

Már állt neki, de egy kicsit kényeztetni akartam, hogy ő is a megfelelő szintre jusson az előjátékba, ha már egyszer az enyémet félbe hagyta. 

A baletteseknek ilyen szempontból könnyű. Olyan hajlékony vagyok, hogy egy mozdulattal odanyújtóztam Cam farkához és kezembe kaptam a drágaságot. 

Kuncogok egyet és fel-le kezdem húzogatni az ottani bőrt, egyre gyorsabban. Tudom, hogy a fiúk nem szeretik a laza tempót, ezért beveszem a számba és egy pár kisebb tolás után jön is a mélytorok. Ez a srácok kedvence. Nem tudom miért, de biztos jó lehet. Cameron is nagyon szeretheti, mert kissebb "morgás szerűségeket" adott ki. 

Látszott, hogy élvezi, ezért egy darabig ezt csináltam, de végül Cameron már annyira felizgult gyorsan lehúzta a testem, hogy a nőiességembe dughassa a farkacskáját. 

Nem cicózott a gyerek. Egy gyors mozdulattal belenyomta szűk büszkeségembe magát és ott várt egy kicsit. Okos taktika igazából, mert így a vaginám is megszokja a tágulást és sokkal hatásosabb, minthogy lassan fájjon, de sokat. 

Égetett, nagyon égetett, hogy Cameron belém helyezte hancúrkáját, de nem volt rossz, inkább izgató. Én, ha szexről van szó, akkor sebezhetetlen vagyok. Nem gyakran szoktam, de ha igen akkor nagyon vadul.

- Nem fáj? Most már jó? - kérdezi halkan a fülemhez tartva száját. 

- Aha nagyon király vagy - kuncogok a fülébe és a szájához húzom számat, egy csókért. 

Meg is kapom, majd lihegni kezdek, mert Cameron férfiassága elindul bennem, lüktető egyre gyorsabb tempóval. Egyre nagyobb nyögések hagyják el a számat, de Cameron ezt csókokkal kompenzálja. Nem szereti, ha a fülébe nyögnek úgy hiszem. 

Hatalmasakat sóhajtok, mert érzem, hogy közel a cél. A végállomás kezdete bekövetkezik és akkor már nincs visszaút. Két ujjammal rásegítek a mennyei érzésért, hogy még jobb legyen az összhatás. 

Cameron egy férfiasat nyög, és kirántja magát belőlem. A hasamra lövelli a fehér trutyiját, ami elég ragadós és nem szeretem, ha a testemre kerül. Na, jó el tudom viselni, nagy nehezen. 

- Ooh ez kurva jó volt! - liheg Cam.

- Hát öcsém ez az! - kuncogok és egy puszit nyomok a szájára. 

Nagyon leizzadtam a gyors testmozgásban, a homlokomról csak úgy folytak a verejték cseppek.   

Tudom, hogy ez az egészet nem szabadott volna, de elragadott a forróság árnyékmezője és nem tudtam abba hagyni Cameron csókolását. 

Hülye vagyok tudom... Bűntudatom is van az egész dolog miatt, de ez van. Ha megtörtént, hát megtörtént.
***
- Cameron, de mi csak haverok vagyunk igaz?
- Persze Say - röhög Cam. - De azért kurvára megismételhetnénk ezt majd valamikor.
- Ja oké persze - bólintok. - Ezt én is így gondoltam.
- Akkor ezt tekintsük olyan, baráti dugásnak.
- Ja hehe oké - mondom és lehuppantam csupasz popsim az ágyra.
- Baszki Say te amúgy elég rendesen tolod, hogy nem fáradsz ki? - kérdezi Cameron, jaj de hülye...
- Ez egy komoly kérdés? - vonom föl a szemöldököm.
- Á dehogy, tudom csak gyakorlott vagy már - legyint.
- Hát ja - húzom szét a számat. (Bolond ez a Cameron)
Belemarkol a seggembe és nyom egy puszit a homlokomra. 

- Ugye tudod, hogy még hátra van a java? - kérdezem tőle a hasát cirógatva. 

- Mi? Nem értelek - rázza a fejét. 

- Most jön a hosszas dumálás arról, hogy ez hiba volt - mondom magamnak bólogatva.

- Már miért lett volna hiba? Mi csak szexeltünk egyet - rántja meg a vállát. - Abban nincs semmi hiba! 

- Ez igaz, de semmi érzelem, az már hiba - forgatom a szemem.

- Dehogy. Nekem csak szexre kellesz, neked meg amúgy is kőből van a szíved, úgyhogy nem fogunk egymásba szeretni, legalább is én beléd tuti hogy nem! - röhög gúnyosan. 

- Kösz szépen, bár igaz amit mondtál, de egy kicsit sértő volt! - öltök ki a nyelvem. - Szóval akkor állapodjunk meg! 

- Igen? 

- Én akármikor felhívhatlak és te jössz és kielégítesz, de semmi érzelem, semmi romantika és semmi kötődés! - mondom. 

Igen én ilyen vagyok. Ami óta anyámék megkeményítették a szívem én nem sírok, és nem szeretek. Ha valamelyik hozzátartozóm elhagyna nem érdekelne, legyintenék egyet. Ilyen könnyen meg tudok válni akárkitől. Ez van, de ez így jó is. Jobb, minthogy összetörjék a szívem. 

- Oké, megegyeztünk - fog velem kezet Cameron. - Akkor haza se vigyelek? 

- De azért haza vihetsz! - röhögök. - Szerintem gyalog elég messze lenne. 

- Ez igaz - mosolyog és hozza a kocsi kulcsot. - Akkor induljunk. 

- Oké, adsz egy pólót? - kérem, mert így tuti nem megyek ki az utcára. (mármint egy szál alsóneműben) 

- Persze, várj itt van - ad a kezembe egy fekete pólót. 

- Köszi, akkor mehetünk - húzom magamra. 

***

- Azért egy búcsúcsókot kapok? - kérdezi Cam. 

- Ha gondolod - csókolom meg és a nyaka közé fonom a kezem. 

Imádom a puha ajkait, akár egész nap tudnám őket nyalni-falni.

- Na, elég lesz - mondom és felmászok a szobámba, ahol nyitva van az ablak. 

- Akkor majd holnap találkozunk - kacsint. 

- Oké, szia - intek és bezárom magam mögött az ablakot.