Be yourself /Befejezett/

Untitled Part 7

Marcus padlógázzal vezetett Miami felé. Mellette Emily ült, az anyósülésen. Mögötte én ültem, engem pedig Leo szórakoztatott...

- Mást nem írt arra a cetlire? – kérdezte Leo. – Azt, hogy mennyire szeretlek...?

- Nem... - válaszoltam szem forgatva. – És örülnék, ha az ügyre koncentrálnál.

- Ugyan, nekem elmondhatod. - suttogta. Meglöktem.

- Hagyjál már! – csattantam fel. Ő nevetve vállat vont.

- Megérkeztünk. – jelentette be Marcus. Kiszálltunk mind, és körülnéztünk.

- Jó nagy város. – állapította meg Emily. – Mégis merre lehet az a Millennium Center?

- A térkép szerint nincs semmiféle Millennium Center nevezetű épület Miamiban. – mondta Marcus.

- Add csak ide! – Leo kitépte Marcus kezéből a térképet, és mélyrehatóan vizsgálni kezdte.

- Béreljünk lakást? – kérdeztem. – Még csak negyed négy.

- Szerintem béreljünk. – egyezett bele Marcus. - Ott majd meg tudjuk beszélni a tervet.

- Srácok...- szólal meg hirtelen Leo. Aggodalmas arccal néz fel a térképből. – A Millennium Center nem egy épület, hanem... egy térség. A város legsötétebb területe, ahol virágzik a feketepiac és nyüzsögnek a drogdílerek meg a bűnbandák.

- Becca, azt nem tudod, pontosan hol lesz tízkor Zero? – kérdezi Marcus. Megrázom a fejem. – Akkor ez az este is hosszú lesz.

- Valószínű, hogy azokkal fog találkozni, akiktől megmentettük. – mondja Leo, és előveszi a telefonját. – Mielőtt elmentünk volna, készítettem egy képet arról az ipséről, aki a banda állítólagos vezetője. Lefuttattam pár keresést, és az adatok alapján a fickó neve Ian Will.

- Tehát nincs más dolgunk, mint Iant keresni? – kérdezte Emily. Leo megrázza a fejét.

- Sajnos ennyi nem elég. – sóhajtotta, aztán folytatta. – Iant többször letartóztatták már kisebb ügyekért, mint rablás, emberrablási kísérletek... keressünk egy szállást.

- Találtam egyet. – mondom, és elindulunk az általam mondott irányba.

A szálláshelyről tökéletes rálátás nyílt a Millennium Center legforgalmasabb útjára.

- Én és Emily leszünk egy szobában. – mondja Marcus. – Te és Becca figyelitek az utat?

- Igen. – bólint Leo. – De előtte még megbeszéljük a tervet.

Leo elfüggönyözi a kis szobát, és minden ajtót bezár.

- Tehát: Marcus és Emily 21:30-kor kimegy az utcára, és felderíti a terepet. – összegzi Leo fojtott hangon. – Kaptok egy-egy jeladót és headset-et. Mi bent leszünk a szobában, és várunk egészen 21:57-ig. ti addigra felderítitek a terepet, és legalább lesz halvány fogalmunk arról, hol vagytok.

- Szuper. – bólint Marcus.

- Kösz. – bólint Leo. - Miután ez megtörtént közösen indulunk Zero keresésére. Kétfelé kell, hogy váljunk, gondolom, maradhat a felállás. Ha megtaláltuk őket, jön a kemény része; harcképtelenné kell tennünk az összes bandatagot, és hívni a zsarukat.

- Most pedig mindenki menjen, és pihenjen. – utasítja Marcus. Ő és Emily elmennek a szomszédos szobába.

Fáradtan végigdőltem az ágyon. El se hiszem, hogy Miami-ig jöttünk Zero után. Vajon mit csinálhatnak vele? Egyáltalán, hol van? A szülei hol vannak? Zavart gondolatmenetemből Leo ragadott ki.

- Zero fontos neked? – kérdezte hirtelen.

- A legfontosabb. A szüleim után. – válaszoltam. Megleptem magam az őszinteségemmel.

- Értem. – mondja Leo, némi csalódottsággal a hangjában. – És komolyan „harcolsz" ebben az ügyben?

- Úgy érzem. – válaszolom. – Most, egyszer az életben nem lehet kizökkenteni.

Leo felül, és rám néz. Megfogja az arcom, és megcsókol. Lesokkoltam. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal. Mit tegyek? A zavar kiült az arcomra.

- Látod... - kezdte Leo. – Ennyi kellett ahhoz, hogy kizökkenj. – azzal távozott a helyiségből.