Hate/Love At First Sight

9.

De mint minden romantikus pillanatot, ezt is a telefoncsörgés szakította félbe.
Csak ez most Jasoné volt. Zavartan nézte meg a képernyőt, majd bocsánatkérő arccal fordult felém.
-Szia gyönyörű.-szólt...a telefonba.
Nem hittem a fülemnek. Otthon is van egy gyönyörűje. Hogy is gondolhattam volna, hogy nincsen? Az ilyen srácok, mint Jason minden kicseszett városban tartanak egy lányt!
Hiába próbálkoztam haragudni rá, nem ment. Egyszerűen csak nem ment.
Keserű mosollyal az arcomon elsétáltam mellőle, a szüleimet keresve.

Jason szemszöge
Vidáman sétáltam vissza a szüleimhez. Minden okom meg van arra, hogy boldog legyek: találkoztam egy angyallal, aki minden napomat bearanyozza, csupán a jelenlétével. És a hívásom is bizonyítja, hogy Tinának stabil az állapota, ami jó hír.
A bejáratnál már összegyűlt a kis csapatunk. Megbeszéltük, hogy elsétálunk a közeli parkba.
Szupi, még egy lehetősèg, hogy Cassandrával legyek.
Odasétáltam mellé, a keze után nyúltam, de ő elhúzta a kezét. Mi a fene történt vele?

Cassandra szemszöge
Jasonnek nem esett le a tantusz. Ezt nem hiszem el...nem látta, hogy ott voltam, amikor telefonált??
A nap további része gyorsan elment. Pff, ha az ember egész nap zombit játszik. Jason próbált még párszor közeledni felém, de egy idő után feladta.
Amint visszaértünk a szállásunkra, szó nélkül betettem a fülembe a fülesemet, ledőltem az ágyamra, és ismétlésre beállìtottam Tom Odell-Another Love című dalát. Nem sírtam, csak csalódott voltam. Nagyon.
A szüleim nem tudhatták, hogy mi bajom van, ezért jobbnak tarották, ha nem közelítenek felém.
Jason folyamatosan üzenetekkel bombázott. Mikor már az 5.-ket küldte, visszaírtam:
Én:Jason, csak hagyj békén. Ne irogass, mert nem válaszolok. Az a legjobb mindkettőnknek ha békén hagysz.

Jason szemszöge
Mi ez az üzenet?? Mi az, hogy hagyjam békén?? Nem tudom és nem is akarom békén hagyni, mert szeretem! Tessék, kimondtam.
Az ujjaim a telefonon billentyűzete felett voltak, de nem tudtam magam arra rászánni, hogy írjak valamit.
Inkább megkerestem anyukámat, aki az ilyen dolgokban mindig tudott segíteni.
Édesanyám kinn ült a teraszon, egy bögre teával az ölében. Lehuppantam a mellette lévő székre.
-Anya, lenne egy kis problémám..
-Ugye nem Cassandrával? Annyira aranyosak lennétek együtt! Már el is képzeltem az esküvőtöket Korfun!
-Anyu, ennyire ne szaladj előre!-nevettem el magam.-Sajnos vele van a baj.
-Mi történt?-fordult felém komoly arccal anyukám.
-Nem tudom! A vár után teljesen megváltozott. Hiába próbáltam közeledni felé, ő eltaszìtott magától.
-Nem csináltál valami félreérthetőt? Valami olyat, ami megsérthette?
-Nem!-tagadtam le rögtön, de aztán elkezdtem gondolkodni.-Basszus! Megvan! Tina miatt van! Úgy szóltam bele a telefonba, hogy szia gyönyörű! Félreértette....-temettem a kezembe az arcomat.
-Akkor sürgősen tisztázd a helyzetet! Mondjuk ma vacsoránál!
-Igen, igazad van! Köszi!-öleltem meg anyut.-De előtte még elmegyek az edzőterembe. Jó gépek vannak itt.
-Oké, de vacsorára legyél itt! Puszi!

A konditerem egy emelettel lejjebb volt. 2 helyiségből állt. Az egyik helyiségből csak annyit láttam, hogy egy boxzsák ide-oda repked. A következő dolog, amit megláttam, az egy nagy, lófarokba fogott szőke copf, ami ide-oda ingott.
Basszus, ez nem lesz könnyű.