Guardian [Larry Stylinson]

005

A döbbenetből még estére se sikerült kilábalnom az ablakomban álltam, és üresjáraton zakatolt az agyam. A szemtanúk szerint egyszer csak összeesett, és nem mozdult.

- Francba. - morogtam majd kihajoltam az ablakon kicsit begörnyedtem, és megtámasztottam a könyököm a párkányon a fejem pedig a kezemre hajtottam. Már nehéznek éreztem tartani is, de képtelen voltam elaludni. Hirtelen bevillant az arc újra a szemeim elé komoly volt, és nem tűrt ellentmondást. A kezeim közé fogtam az arcom, és átdörzsöltem az egészet. Zaklatottan éreztem magam, nem tudott nyugodni hagyni az a gondolat hogy a férfinek köze lehetett az egészhez, hiszen kis híján elmenekült a helyszínről. Mondjuk elég feltűnő lenne ha tényleg ő tette volna, bárki kiszúrhatta. Elhessegettem ezt a pocsék gondolatot. De mégis ki volt az a férfi, próbáltam felidézni az arcát de még hasonlót sem láttam. Magamba szívtam a friss levegőt hátha az segíteni fog kicsit a gondolkodásban, de nem igazán hatott rám. Zajra lettem figyelmes, de nagyon távoli volt elnéztem a távolba, egy lovas érkezett nem kis sebességgel. Az út mellett állított kis világtó póznák miatt jól látszott a por amit felvert. Ritkán szoktak este érkezni a futárok elsőként akartam tudni a dologról. Pillanatok alatt átöltöztem, és már mentem is. Egyet utáltam ebben a kastélyban rengeteg lépcső volt lefelé, és este a látási viszonyok miatt nem egyszer sikerült már orra esnem. Mezítláb futottam lefelé sikerült leérnem még a futár előtt, amikor megálltam a hatalmas kapu előtt, akkor ért be.

- Felség. - szállt le a lováról, és már mellém is sietett. Érdeklődve figyeltem.

- Londonból küldött egy nemesi család, újabb betegség ütötte fel fejét, nagy sebességgel terjed. - mondta majd átnyújtotta a tekercset. Lassan kifújtam a levegőt.

- Eddig csak annyit tudni róla hogy magas lázzal, és fáradékonysággal jár. A magas láz, és a lázgörcsök miatt az esetek többségében halálos kimenetelű. - mondta, megvakartam a tarkóm.

- Köszönjük...gyere biztosítunk neked élelmet, és persze alvóhelyet is. - mondtam, fáradtan bólintott egyet majd megköszönte. Beengedtem magam előtt, és a konyhába vezettem. Nem volt kötelességem, de volt bennem egy kötelesség tudat. London majdnem 3 napra van lóval. Egy lány sürgött - forgott a konyhában, ő gyorsan keresett neki enni, miután befejezte elindultunk a szobája felé.

- Elnézést kérek felség az udvariatlanságom végett, még nem is mutatkoztam be. - mondta mikor megálltunk az egyik szoba előtt.

- Zayn vagyok. - mosolyodott el álmosan.

- Akkor üdvözöllek a kastélyban Zayn. - mosolyodtam el majd kinyitottam a szoba ajtaját.

- Köszönöm a szállást. - mondta majd rám nézett. Csak bólintottam egyet.

- Jó éjszakát. - köszöntem el majd elindultam a saját szobám felé. Nem sok időre de sikerült az este dolgai száműzni a gondolataim közül. Benyitottam a szobába körbenéztem, hirtelen kaptam vissza a szemeim az ablakomra, mivel mintha láttam volna ott valamit. Zavartan sétáltam oda majd néztem ki rajta.

- Kezdek már képzelődni is. - nevettem halkan. Befeküdtem az ágyamba majd álomra hajtottam a fejem.

Reszketve, és teljesen leizzadva riadtam fel. Felültem, és a kezeim közé vettem az arcom szorosan összezártam a szemeim, próbáltam nem az előbbi álmomra gondolni. Gyorsan vettem a levegőt, és képtelen voltam összeszedni magam. Felkavarodott a gyomrom. Kikeltem az ágyból, és elindultam kifelé a szobából. A kezemben szorosan fogtam a tegnapi üzenetet. Apámat kerestem. A lenti étkező helyiségben rá is akadtam.