Paradicsom a múltból

Tizenhatodik - Liliann

Miután a fiúk elmentek, lényegében egyedül maradtunk. Hiába voltunk ott egymás mellett, valahogy mégis hiányzott valami az életünkből. 

- Biztos jól meggondoltátok ezt? - kérdeztem, miután lefektettük a gyerekeket. 

- Nem tudom - felelte szomorúan, majd boxerre vetkőzve bebújt a takaró alá. - Lehet, hogy egy darabig nehéz lesz, de így lesz a legjobb. Nem lesz rajtunk a nyomás, hogy teljesítenünk kell, így sokkal nyugodtabb életet élhetünk. Amint ez kitudódik, rajtunk fog lógni a média, de idővel az is elül majd. És ha mégis úgy döntünk, hogy hiányzik a közös munka, akkor még bármikor összeállhatunk újra - paskolta meg maga mellett az ágyat.

- De az már nem lesz ugyanaz... Ha más néven próbálkoztok majd, nem biztos, hogy mindenki, aki most imád titeket, akkor is szeretni fog - bújtam be mellé, és a mellkasára tettem az arcom. A fülem alatt hallottam szíve egyenletes dobogását.

- Emiatt ne fájjon a gyönyörű fejed, rendben? A One Direction minden jogát megvettük a kiadótól, így a bevételek, a névhasználat is minket illet. Örökké - simogatta a hajam.

- Szeretem, hogy ilyen körültekintő vagy - csókoltam meg, majd visszafeküdtem a korábbi pozíciómba, és szép lassan álomba merültem. Azt még hallottam, ahogy Harry halkan énekel mellettem. 

You know there's no one, I can relate to
I know we won't find a love that's so trueThere's nothing like us
There's nothing like you and me
Together through the stormThere's nothing like us
There's nothing like you for me, togetherI gave you everything babe
Well, everything I had to give

Az utána következő napokban igyekeztünk túllépni azon a bizonyos dolgon, ami foglalkoztatott minket. Ennek a leghatásosabb módja az volt, hogy elkezdtük szervezni a következő szombatra a születésnapunkat. Igaz, hogy az a hétvége még januárban volt, de a későbbi időpontok közül mindig volt olyan, ami nem volt jó valakinek, így abban a szombatban maradtunk. Aminek én kifejezetten és elmondhatatlanul örültem, mert akkor éppen jókor érkezett a meglepetés és Paul. Minden napra jutott valamilyen program: takarítás, pakolás, szanálás, dobozolás, válogatás, rendelés, meghívás, és persze az ajándék beszerzése. Jó, nekem az megvolt, de Harry még nem vett nekem semmit, és láttam rajta, hogy majd megőrül, mert nem tudja, mit adjon.

- Kicsim, ha nem veszel semmit, az se lesz ám baj - próbáltam megnyugtatni, miközben én a tortánkat készítettem, ő pedig a gyerekek mellett gyötörte a laptopját.

- Te vettél nekem valami?

- Nem mondanám, hogy vettem..... De kapni fogsz valamit.

- És akkor hogy legyek nyugodt, ha te már beszerezted az én ajándékomat? Mellesleg nagyon ügyesen, mert én ebből semmit nem vettem észre - jött oda hozzám, és belenyalt a narancsos csokikrémembe.

- Édesem, melletted nem nehéz szervezkedni, lassan többet alszol, mint a gyerekeid - nevettem rá, mire összekente az arcom. - Oké, más helyzetben kifejezetten értékelné, ha csokival kennél össze, de ez most a tortánkba kell, úgyhogy el a kezekkel! - löktem meg a csípőmmel, mire ő a nyakamba csókolt, és nevetve visszasétált a nappaliba.

- Biztos nem akarod megmondani, mit szeretnél? - kiabált vissza.

- Kicsim, ha megmondom, hol marad a meglepetés? - válaszoltam nevetve. Őszintén bevallom, nagyon kíváncsi voltam, hogy mire jut majd.

Végeztünk mindennel, mire felvirradt annak a szombatnak a reggele. Személy szerint én olyan izgatott voltam, egyrészt hogy mit kapok, másrészt hogy hogyan reagál majd Harry, hogy hat óra alvás után sem volt szükségem kávéra. Még egyszer szétnéztem a lakásban, hogy még véletlenül se maradjon sehol egy játék, koszos előke, piszkos alsó vagy hasonló. Meglocsoltam a virágaimat, letörölgettem mindent, kipakoltam a mosogatógépből, összehajtogattam a megszáradt ruhákat, felmostam a földszintet, és mindezt még nyolc óra előtt. A gyerekeknél még összepakoltam, és a ruháikat is elraktam, csak utána mentem a mi hálónkba. Sikerült bepakolnom a szekrénybe egy hang nélkül, ám az a fránya ajtó akkorát nyikordult, amikor becsuktam, hogy szerintem a temetőben a holtak felébredtek. Harry motyogni kezdett, majd az én oldalamra mászott, hogy megöleljen. Csak én ugye már órák óta nem voltam ott.