/HoSeok ff./
" - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Nagy nehezen találtam is egy helyet a parkolóban és leállítva a motort Borára néztem mielőtt még kiszálltunk volna a kocsiból.
- Nézd, előre is bocs, hogy nem nagyon fogok figyelni a fellépésükre, de mint láthattad semmi kedvem nem volt ehhez - magyaráztam meg azt, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges volt, de azért jobb volt előre letisztázni a dolgokat. Bora sok minden miatt meg tudott sértődni vagy szomorodott el és mivel az ő lelkét még jobban nem akartam ma este már ápolni, ezért inkább letisztáztam vele a dolgokat. Biztos, ami biztos.
Megpróbáltunk ugyan nem nagy felhajtást okozni, de néhányan még így is felismertek minket, ami miatt védelmezően Bora mellett mentem és mindenkire szúrós szemekkel néztem, aki csak úgy mert nézni a lányra, mint én rájuk. Emlékszem, hogy egy éve, mikor kiderült a kapcsolata Jiminnel teljesen szétszedték az ARMYk és végül én voltam az, aki leállította őket; onnantól kezdve engem utáltak. Magamra vállaltam az egészet és azt mondtam, hogy miattam jöttek össze, hogy nem az ő "hibájuk" volt, hanem az enyém, mivel én segítettem nekik. Viszont mái napig ettől függetlenül még Borára is néztek nem túl szépen, bár szerencsére nagyjából lenyugodtak, hisz Jiminnek a viselkedése velük szemben nem változott meg és szerencsére képesek voltak arra, hogy felfogják az oppájuk végre boldog és talán ennek nekik is örülniük kéne. Engem meg nem igazán érdekelt, hogy miket mondtak a hátam mögött, mivel a mi rajongóink ezektől függetlenül is szerettek és bíztattak, nekem ennél több nem is kellett.
Sikeresen leadtuk a kabátjainkat és megkerestük a helyünket, ami valahol középen helyezkedett el, mivel Jimin már legelőre jegyet nem tudott szerezni. Mondjuk én ennek kifejezetten örültem és mivel leülve úgy vettem észre, hogy egész jól lehetett látni a színpadot, ezért Borának sem lehetett panasza. Még volt pár perc a kezdésig, így addig én előkerestem a táskámból a fülhallgatómat és nagy nehezen kibogozva bedugtam a telefonomba, majd az egyik felét már be is raktam a fülembe. Bora, mikor észrevette, hogy mit csináltam kikerekedett szemekkel nézett felváltva az arcomra és a telefonomra.
- Ezt ugye nem gondolod komolyan ? - kérdezte elszomorodva és halkan, mivel a lámpák leoltódtak és megszólaltak az első hangok is.
- De még mennyire, hogy komolyan gondolom - válaszoltam és épp beraktam volna a másik felét is, amikor a kezemhez kapott és óvatosan visszarakta az ölembe.
- Tudom, hogy utálod őt, de kérlek, az én kedvemért csak az egyik füled maradjon szabadon - nézett rám a nagy őzike szemeivel, amik most sem tudtak meghatni. Nem voltam hajlandó még hallgatni is őt, elég volt ennyi ellenséges ARMY közt lenni.
- Amire kértél megtettem, ne várj el tőlem többet - fejeztem be ellentmondás nem tűrő hangon és végre beraktam a fülhallgatómat. Erre viszont Bora fogta magát és mind a kettőt kirántotta a fülemből. - Bora ! - mondtam kicsit hangosabban, mint ahogy akartam, így a mellettem ülő ARMY haragosan rám nézett és csöndre intett. Most már még ő is idegesített, így kezdtem egyre jobban érezni, hogy a türelmem fogy.
- Nem hiszem el, hogy mindig ilyen vagy szerencsétlennel, mikor ilyen kedves - suttogta összehúzott szemekkel és nekem már itt kezdett elszakadni az a bizonyos cérna. Éreztem, hogy már csak pár szál tartotta össze, ami hamarosan teljesen el is engedett.
- Honnan tudod te ?
- Mert ismerem HyeRin. Én ismerem, már egy csomószór találkoztam vele és egy nagyon jó ember...
- Elég ! - állítottam le.
- Ó, fogjátok már be ! - szólt ránk a mellettünk ülő fekete hajú lány.
- Neked csitt - fordultam gyorsan felé, majd vissza Borához. - Azt mondod ismered ? Biztos vagy te ebben ? Tudod, én is azt hittem, hogy ismertem; tévedtem - néztem mélyen a szemébe és esett le hirtelen az, amit nagy felindulásomban mondtam. - Basszus - suttogtam és szorosan lehunytam a szememet.
- Te ismered ? - nyíltak tágra a szemei.
- Nem - ráztam meg a fejemet lassan.
- De, de. Azt mondtad, hogy ismered. Mégis honnan ? Akkor...akkor ezért utálod ? Történt valami köztetek ? - enyhült meg a tekintete és nézett kedvesen a szemeimbe. Na, pont ezt nem akartam; sajnálatot.
- Nem maradnátok már végre csöndben ? Nem hallom miattatok J-Hope oppát - szitkozódott mellettem az ARMY és a név hallatára már komolyan elegem lett. Jung HoSeok így, Jung HoSeok úgy... És én még komolyan azt hittem, hogy a bosszúm beváltásáig már nem is hallok róla, már megint tévedtem.
- Te is be foghatnád már, igazán idegesíted az embert a hangoddal - fordultam felé indulatosan, majd épp magyaráztam volna pár dolgot a rám várakozó Borának, amikor is a lány megfogta a hajamat és olyan erővel húzta meg, hogy halkan felszisszentem. Nyugi HyeRin, nem ütheted meg. Nem vághatsz vissza. Maradj higgadt. Végig ezt mondogattam magamnak, de igazán kellemetlen volt, hogy mindeközben valaki a hajamba csimpaszkodott.
- Engedd el kérlek a haját - hajolt át rajtam Bora és kedvesen megérintette a lány karját, aki erre meg a könyökéve fejbe vágta a vörös hajú lányt. Na és itt fogyott el minden türelmem. Idegesen arrébb toltam Borát és megfogva a lányt felrántottam a helyéről. Mindenki lábán végig taposva húztam ki magammal a sorból, ami nehezen ment, mivel eközben majdnem kikaparta szememet. Fogalmam sem volt, hogy honnan maradt még annyi nyugalmam, hogy nem karmoltam vissza vagy ilyenek, de igazán büszke voltam magamra. Ha már ebben a helyzetben egyáltalán lehettem az. Útközben a szemüvegemet is leverte rólam, így kiesve szinte az ajtón vettem észre, hogy nem igazán láttam rendesen. Minden távoli dolog egy homályos paca volt és csak az egy lépésre lévő embereket láttam normálisan. Így az ideges tekintetű lányt is, aki a vállamnál fogva neki lökött a falnak és hirtelen felpofozott.
- Miért vagy úgy magadért hülye ribanc ? Semmivel sem vagy jobb, mint a fiúk ! - kiabálta a képembe, bár már kezdtem igazán rosszul lenni, ezért nem is figyeltem arra, amit mondott. Már párszor megkaptam életemben, így nem hatott a lelkemig. Még mondott pár dolgot, de mivel nem igazán figyeltem rá, így újra nekem ugrott volna, hogyha Bora el nem kezd kiáltozni az őröknek ezzel idehívva őket, így pedig leszedve rólam az őrült rajongót.
- Jól vagy ? - jött mellém Bora és a kezembe nyomott egy üveg vizet. Hálásan nézve rá elfogadtam és majdnem kiittam az egészet.
- Minden rendben, csak nem látok, de egyébként minden oké - legyintettem.
- Úristen, megvakított téged ? - rakta szája elé a kezét és nézett rám kétségbeesetten.
- Mi ? Dehogyis - ráztam a fejemet. - Csak útközben leverte rólam a szemüvegemet, így csak téged látlak, nálad messzebb már csak pacákat.
![The God's / Az istenek [BTS FF. HUN] ~BEFEJEZETT~ ni fullMoonlovesu](https://img.wattpad.com/cover/139048493-80-k416330.jpg)
