Gazdával Az Életem \Befejezett/

20.rész

Hiába mondtam ezt, sírtam. Ez olyan halk zokogás volt. Mintha csak neki szólna. Mert csak ő érti, meg mit érzek. Ezek szerint, ha holnapig nem érünk oda időben, akkor az, akibe szerelmes vagyok, akiért oda adnám, az életem is meghal. Én ezt nem akarom. Azt akarom, hogy tudja akkor újra kezdhettük volna. El akarom mondani ezt neki, de ha oda megyek, akkor lehet, hogy megöl. Engem az hol érdekel. Felálltam Scott öléből és kezdtem rohanni felé. Vagyis a felé a hely felé ahova Scotték lekötözték. Ahogy oda értem csak meredt maga elé. Elé álltam és felemeltem a fejét. Majd bele kezdtem a mondandómba.

-Clark. Drága Clark. Emlékszel arra, amikor azt mondtad nem kezdhetjük, előröl? Pedig én csak arra vártam, hogy azt mond, Sajnálom, szeretlek. Scott azt mondta, hogy ha holnap nem érünk, oda belehalhatsz. Én ezt nem akarom. Azt akarom, hogy újra megfoghassam a kezed zavartalanul. Remélem, nem felejted el az irántam való érzéseidet.

Többet nem tudtam mondani. Lehajtott fejjel ballagtam vissza a tűzhöz ahol Scott várt. Amikor meglátott aggódva nézett rám.

-Elmondtad neki?-kérdezte.

Nem válaszoltam csak bólintottam. Oda jött hozzám és átölelt. Ekkor kitört belőlem a zokogás. Üvölteni lett volna kedvem. A férfi az állát a fejemre támasztva ölelt át vigasztalásból. Egyre jobban kezdtem megnyugodni, amikor hirtelen megszólalt.

-Ne add fel! A Maleficus segíteni fog.

-És ha túl késő lesz. Azt nem fogom kibírni.

-Anna!-szólt rám.-Ne törj össze. A sírás nem áll jól. Viszont, ha mégis összetörsz, rám mindig számíthatsz.-Amikor ezt kimondta felemelte az állam, hogy a szemébe nézhessek és folytatta - a farkas a leghűségesebb állat. Csak akkor felejti el a párját, ha meghal. De én most ezt megszegtem.

-Mi ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy beléd szerettem Anna.

Pár másodpercig nézett a szemembe, majd szépen lassan megcsókolt. Próbáltam elfordítani a fejem vagy elfutni, de erősebb volt nálam. Istenem. Mit tettem.

Eszembe jutott Clark és minden erőmet össze szedve ellöktem Scottot.

-Scott, ne! Én nem érzek így. Sajnálom.-mondtam lehajtott fejjel.-Elfáradtam. Inkább lefekszem. Jó éjt.

Válaszát meg sem várva elindultam a sátram felé.

De nem tudtam aludni. Egész éjjel forgolódtam,mert bűntudatom volt.

Másnap reggel hulla fáradtan keltem fel. Mivel az útból nem sok maradt ezért hamarabb oda értünk a boszorkányhoz. Egy hatalmas romos házhoz értünk. Feketék voltak a falai, mint a holló. Félelmetes volt. Elindultunk befelé. Ahogy mentünk patkányok, pókok és, ha jól láttam kígyók is vannak. Viszont ez engem nem igazán érdekelt. Csak az számított, hogy ő vele lehessek. Oda értünk egy fekete ajtóhoz. Scott bekopogott és az ajtó magától kinyílt. Egy öreg hölgy ült egy karosszékben szemben az ajtóval.

-Ha jól sejtem grabber corpus miatt jöttetek. Igaz?-kérdezte kedves mosollyal az arcán.

-Igen. -bólintott Scott.-Tud rajt segíteni?

-Még szép. Kis lány.-nézett rám- Ki ő neked?-mutatott Clarkra.

-A barátom.-hazudtam, mert sokkal több volt ő annál.

-Jól érzem, hogy most hazudtál?

-Mi n-nem.

-Ne aggódj, nem harapom le a fejedet. Csak, ezt a fiút a te irántad lévő szerelem tartotta életben eddig. Viszont nincs sok hátra neki. Sürgősen szükségünk van Kakukk fűre és bodza virágra.-állt fel és elkezdte lapozgatni egy könyvet.

2924.87"},%A