Egy lány bonyodalmas élete. ,(félbehagyás)

3.rész

A barátommal itt maradtunk suli után házit írni. Mikor felnéztem az órára megláttam hogy lassan fél 5 lesz.
-Lehet hogy el se jön. - mondtam szomorúan mikor megfogtam a táskámat és elindultam az ajtó felé, majd az osztálytársam megszólalt.
-Alice egy motoros megállt a gimi előtt, lehet hogy ő az? - mondta Kim mikor az ablakon kukucskált.
-Akkor mire vársz még, menj le elé.... - mondtam idegesen majd bólintott egyet és kiszaladt az ajtón. Ablakon figyeltem őket ahogy kezet fogtak, majd a barátom mutogatott felfelé, a srác pedig felnézett. Majd elmosolyodott és elindult befelé a gimibe. Mikor meghallottam a lépéseit... az ajtón kívül. De nem ő volt hanem egy férfi aki belépett a terembe, majd mikor megláttam hogy a szemgolyója felfelé ment. Nagyon megijedtem olyan lett volna mintha horror filmekben de ez a valóság. Közeledett felém egyszer csak sikítottam egyet... Később már kiabálást hallottam.
-Alice!!! - kiabált Kim idegesen és félve.
A srác rögtön elindult szörny felé (mert én így hívom őket).
Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a szörny mellkasán egy kard csücske volt felém majd hirtelen elégett, én csak ijedtembe kapkodtam a levegőt, de lehet hogy sokkos állapotba is kerültem,mert nem jött ki a számból semmi hang  és csak tátogtam. A srác hirtelen át karolt majd elkezdte a hajamat simogatni.
Kim hangját hallottam meg hirtelen közeledni majd a srácot ellökte tőlem.
-Jesszusom Alice jól vagy, nem esett bajod? - kérdezte kétségbeesetten Kim.
Nem tudtam megszólalni csak bólintottam egyet miközben magához szorított. Mikor elengedett...de a derekamnál fogott.
A srác csak nézett kifelé az ablakon.
-Kim hozol egy pohár vizet, létszíves? - kérdtem meg majd bólintott egyet utána megfogta a poharat és kiment.
-Köszönöm hogy megmentettél újra már harmadjára ő.....? - mondtam mikor megfogtam a kezét.
-Johnette Moor de Jace-nek nyugodtan szólíthatsz.- mondta mosolyogva mikor bele néztem szemébe.
-Milyen szép szemed vagyis, a milyen szép neved van. - mondtam pirulva, mikor ő jókat nevetgél rajtam. De mikor rá néztem... gyorsan abba is hagyta.
-Köszönöm de a tiéd se rossz... Alice. - mondta kacsintva mikor hozzám fordult.
-Amúgy ez mi volt ami rám támadott? - kérdeztem mikor néztem a szemébe,
-El hiszed vagy sem, de ami rád támadót az démon volt. Az volt a szerencséd hogy nem változott át, más különben le sokkolnál. - mondta miközben a tarkóját simogatta.
-Az lehetetlen.... De akkor te mi vagy? - mondtam kétségbeesetten miközben hátráltam a falhoz.
-Alice... kérlek figyelj rám mondanom kell neked valamit aki még senki se tud?? - kérlelt hogy figyeljek rá de én félek...
Már a falnál állók és ő pedig a kezemet fogta, annyira melegség ömlött belőle hogy már kezdett elszállni a félelmem.
-Én... én Árnyvadász vagyok. - mondta mikor az arcomra tette a kezét majd simogatni kezdte.
-Hogy... hogy micsoda? - kérdeztem félve és kétségbeesetten majd újból ellöktem magamtól.
-Alice kérlek ne félj tőlem, én sohase bántanálak, inkább az életem árán is megvédenélek. - mondta mikor újra oda jött hozzám, meg fogta a derekamat majd magához húzott és....