Átlagos élet? Nem éppen ~Befejezett~

17. rész

-Jó reggelt!-nyomok puszit Derek arcára.
-Jó reggelt.. Mennyi az idő?-érdeklődik.
-Kilenc óra.-nézek telefonomra.
-Hmm nekem mennem kéne.-motyogja.
-Rendben, nekem úgyis beszélnem kell Daveddel.-felelem.
Megiszuk a kávét majd Derek el is megy. Gyorsan lezuhanyzom és felöltözöm. Ma kivételesen egy virág mintás felsőt vettem fel vettem fel és hozzá egy fekete szakított térdű nadrágot. Cipő gyanánt a fekete magassarkú bakancsom választottam. A következő dolgom Davedet felhívni. Pár kicsöngés után felvete.
-Szia rá érsz?
-Szia, persze
-Gondoltam beszélhetnénk.
-Okés, egy húsz perc múlva a köztéri Starbucks-ban?
-Rendben, ott találkozunk!
Ezzel bontottam a vonalat a táskámba raktam a pénztárcám és a telefonom és indulok is. Mivel még korán van ezért bemegyem a szemben lévő dohányboltba. Veszem egy doboz piros Austint és egy gyújtót is mellé. Ahogy kiérek a boltból rá is gyújtok, mire oda érek a megbeszélt helyre elszívom a szálat.
-Szia.-ölelem meg Davedet.
-Szia. Te mióta dohányzol?-fogta be orrát.
-Most óta.-feleltem.
-Király. Adsz egy szálat?-nézett boci szemekkel.
-Ja, persze. Ha hülye leszek. Anya ki is nyír ha adok neked egy szálat is.-váltottam komolyra.
-Ne csináld már. Légyszi..-könyörög.
-Nem.-nem engedek a dologból.
-De légyszi, légyszi, légyszi, légyszi.-már kezd idegesíteni.
-Hagyd abba már ezt. Idegesítesz.-ordítok rá halkan.
Nyugalom, nem teheted tönkre ezt is.. Felállok és elindulok a közeli parkba. Az eső is elered, én csak ülök egy padon törökülésben. Ismét felállok és egy hatalmasat üvöltök, majd térdre rogyok és sírni kezdek. A tekintetem az ég felé emelem.
-Miért ilyen kibaszott nehéz minden?-suttogom.
Elegem van mindenből, csak elakarok tűnni, és új életet kezdeni. Felkelek a földről és haza indulok, a házban csend fogad. Összepakolok és írok egy levelet.

Kedves Akárki!

Elmentem már nem bírom tovább. Elhúztam innen ne keres.
Nagyon szeretlek és hiányozni fogsz!

Puszi Maya

A repülőtér fele veszem az irányt, ami pont Derek házának az utcájában volt. Egy utolsó pillantást vetek a házra és tovább is megyek. Felszállok az Kis Angeles-be menő repülőre és négy óra múlva ott is vagyok.. Mikor leszállok bekapcsolom a telefonom és 30 sms-em és 44 nemfogadott hívásom van. Megint csörög a telefonom, Derek az. Felveszem, egy eléggé meggyötört hang szól bele.
-Szia Maya. Na végre hogy felvetted. Hol vagy?-normalizálja a hangját Derek.
-Jó mesze ahozz hogy felejtsek.-felelem.
-Maya. Ne mond ezt.-szól rám erélyesen.
-Azt teszek amit akarok.-gyújtok rá egy cigire.
-Maya te cigizel?-akad ki.
-Igen. Baj?-bunkózom vele.
-Te teljesen hülye vagy? Roncsolod a tüdőd és még te kérdezed hogy baj-e.-ordít a telefon másik végén.
-Baromira elegem van belőletek, mindenki csak kioszt. Nem parancsol nekem senki nagykorú vagyok.-ordítok vissza és kinyomom
Dühvel fortyogva indulok utamnak.